XI. évf. 230. sz. – 1920.09.29. p.4.
Az erdélyi németek visszasirják a magyar nemzetiségi törvényt
Interpelláció a román kamarában az erőszakos nyelvrendeletek miatt
Bukarest, szeptember 27
(Magyar Távirati Iroda)
A kamara legutóbbi ülésén dr. Muth Gáspár, az ismert sváb képviselő interpellációt intézett a román kormányhoz, a melyben felpanaszolta, hogy a nemzetiségeknek igért egyenjoguság elvét a gyakorlatban sulyosan megsértik. Igy a minisztertanács 28 1. sz. alatt közölt rendeletében megállapitotta, hogy minden városban és községben, tekintet nélkül arra, hogy laknak-e ott románok vagy sem, valamennyi utcaelnevezést, utjelzést és minden egyéb állandó nyilvános feliratot román nyelven és az illető község lakóinak nyelvén kell megszövegezni, továbbá kötelezte a cégtáblatulajdonosokat, hogy cégtáblájukat szintén román nyelven és tetszésszerinti más nyelven szerkeszszék, azzal a feltétellel azonban, hogy mindkét felirás egyenlő nagyságú legyen. Egy másik rendeletben meghagyja a kormány, hogy a jövőben a közigazgatási hivatalok minden aktájukat kizárólag román nyelven szövegezzék.
— Mindezekkel szemben — mondotta az interpelláló — kijelentem, hogy mi, a németség képviselői, a leghatározottabban perhorreszkáljuk, hogy fennálló törvényes rendelkezéseket minisztertanácsi határozatokkal vagy miniszteri rendeletekkel megváltoztassanak. Tisztára önkényeskedés, ha a parlament megkérdezése nélkül intézkednek ily dolgokban. Erdély és a Bánát területein nagyban és egészben még a magyar törvények érvényesek. Nevezetesen teljes érvényben van még a magyar kereskedelmi törvény, a mely tudvalevőleg ugy intézkedik, hogy a cégjegyzés, cégfeltüntetés és a könyvvezetés nyelvének megállapitása mindenkinek diszkrecionális joga. Ennek a jognak szabad gyakorlata a magyar imperium alatt sohasem ütközött akadályokba.
— Ugyanigy áll a dolog a belügyminiszter rendeletével is, a mely a román nyelv kizárólagos használatát állapitja meg a közigazgatási ügyiratokban. A magyar nemzetiségi törvény intézkedése szerint, a hol a lakosság bizonyos százaléka idegen nyelven beszél, ott a hivatalos iratokban szabadon használható az illető nemzetiségi nyelv. Ezt a rendelkezést sem a magyarországi román nemzetiségi képviselők, sem pedig mi nem tartottuk elégségesnek. Önök tudják, uraim, hogy Nagyrománia megalakulásakor minekünk többet igértek, mint a mennyi a magyar nemzetiségi törvényben foglaltatik. Ezért a legnagyobb megütközéssel és ellenszenvvel fogadtuk, hogy a román kormány a mi véleményünk szerint a minimális magyar nemzetiségi törvényt is önkényesen, miniszteri rendeletekkel megváltoztatja és annál lényegesen kevesebbel nyujt.
Muth dr. interpellációját a következő szavakkal fejezte be:
— Meg kell állapítanunk, hogy ez a két nyelvrendelet a németek körében, a kik Erdélyben és a Bánátban ötszázezer lelket számlálnak, a legsulyosabb aggodalmakat és a legfájdalmasabb recenzust keltette. Ezért kérem a kormányt, hogy helyezze hatályon kivül ezt a két nyelvrendeletet és hogy általában a nyelvkérdést a jövőben a parlament megkérdezése nélkül ne bolygassa.