XXV. évf. 261. sz., 1920.11.05. p.1.
A tótok és rutének meggyülölték a cseheket
Paris, november 4.
A La Croix cimü lap „Levél Szlovákiából” cimmel cikket közöl, amely többek között igy szól:
A csehek nem tudták saját nemzeti ösztönüket fékezni; két-három hónappal ez elfoglalás után már elkezdödött a reakció. Ez időtől kezdve a tótok és rutének a csehek ellen oly gyülölettel és megvetéssel viseltetnek mely ezelőtt elképzelhetetlen volt egy ilyen jámbor és békeszerető népnél.
Jelenleg Észak-Magyarország lakói nem ismernek kedvesebb nevet, mint Magyarország kormányzójáét és a Slovak cimü csehbarát rózsahegyi lap kényszerülve látszik fölemlíteni, hogy Tótországban egy hatalmas párt tárt karokkal várja Horthy kormányzó bevonulását. Ezen jellemző esetekhez tegyük hozzá, hogy a tót esküvőkön a magyar nemzeti Himnuszt, éneklik, egy tót és rutén ezred pedig meg lévén akadályozva abban, hogy a határon át szökhessen, Kassára vonult be a Horthy-induló hangjai mellett Hlinka, ki mint a magyarok legvadabb ellenfele volt ismeretes, azt mondja, hogy a hat hónapig tartó cseh uralom elég volt ahhoz, hogy a magyarokat és tótokat ujból egyesítse. Juriga, egyike a háboru alatti magyar parlament tót képviselőinek, nyilvános gyülésen kijelentette, hogy a történelem csak egyetlen becsületes csehet ismer, ez pedig Nepomuki Szent János, kit a csehek maguk öltek meg.