XLI. évf. 234. sz. 1920.11.10., p.3.
Ujraéled az Erd. Irodalmi Társaság
Megkezdődnek a felolvasáson. A társaság tervei
(Saj. tud) Erdély magyar irodalmi élete, amely az imperium átvétele után kis időre a tájékozatlanság érzetével megtorpanni látszott, hamarosan felismerte azokat a szempontokat, amelyeknek irányitani kell őt jövő müködésében. A helyzet felismeréséből következett az is, hogy a magyar irodalom itt ujra friss erővel bontakozni kezdett. Folyóiratok indultak meg, melyek mindegyike a magyar kultura zászlaját lobogtatta. Különböző utakon próbálták ezt elérni, de szándékuk tisztaságát senkisem vonhatta kétségbe. A kivételes állapotok azonban nem mindenben kedveztek ennek a fellendülésnek. Cenzura, a gyülekezési jog felfüggesztése és egyéb intézkedések meggátolták abban, hogy tevékenységét szabadon kifejthesse. Igy irodalmi egyesületeink is, amelyek a multban jelentős érdemeket szereztek a kultura szolgálatában, müködésüket nem folytathatták.
Most, hogy a politikai helyzet ezt lehetővé teszi, mindenik megmozdult és igyekszik életét a multba belekapcsolni. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond társaság akcióba lépését követte az Erdélyi Irodalmi Társaság megmozdulása. Ennek első lépése, szombaton délután 5 órakor az unitárius kollégium disztermében megtartandó felolvasó ülése lesz. A szombati felolvasáson Márki Sándor mond elnöki megnyitót. Utána dr. Kiss Ernő titkár Rákosi Jenőről tart felolvasást, aki az egyesületnek tiszteletbeli tagja és kinek ötven éves irói jubileumát a társaság most akarja megünnepelni. Szabolcska Mihály és Reményik Sándor költeményekkel szerepelnek. Gyallay Domokos pedig Középkor cimü novellájával tartja székfoglalóját.
A felolvasó ülést — mint értesülünk — rövidesen választmányi ülés fogja követni. A választmányi ülés lesz hivatva arra, hogy az egyesület három éve nem tartott közgyülését összehivja. A közgyülésen kerül sorra a társaság taglétszámának kiegészitése. A társaságnak most hatvan tag helyett csak 48, illetve, Gyallayt beszámitva, 49 tagja van s igy 11 tagsági hely üres. A 49 tag közül is csak 13 van Kolozsváron, ami az egyesület müködését lényegesen befolyásolja. Bár a társaság nem rendelkezik kellő anyagi alapokkal, mégis munkásságát bizonyitani akarva, közelebbről egy irodalmi Almanachot szándékszik kiadni. Azután — ha a viszonyok megengedik —, könyvek kiadásával is akar foglalkozni. A társaság jövedelmei erősen megcsappantak, mert mig a multban az államtól s a várostól segélyt élvezett s a tagsági ‘dijakból is jelentősebb összegek folytak be, most mondhatni semmi jövedelme sincs. Már a multban is foglalkozott könyvkiadási tervekkel, igy segélyezte Sebesi Samu, Jékey Aladár és Lovassy Andor köteteinek kiadását és elkészitette Kovács Dezső, Deák Albert és Csengeri János egy-egy kötetének megjelentetését, de a horribilis kiadási árak miatt ezt a tervet megvalósitania nem sikerült. Most ezt a tervét mindenképen meg akarja valósitani. Hogy azonban ezt megtehesse, megfelelő anyagi alapot keli magának teremtenie. Ezért első sorban akciót szándékszik inditani arra nézve, hogy ugy a magánosok, mint testületek mennél nagyobb számban lépjenek be tagokként a társaságba. A személyenkénti 100, testületenként 250 lei alapitó tagsági és 20 lei évenkénti pártoló tagsági dij csekélysége mellett remélhető, hogy a magyar társadalom nem fog késni a társaság támogatásával.
Amennyiben a könyvkiadások terve megvalósitható lesz, a tagok illetmény gyanánt a felolvasó estélyek látogatásán kivül egy-két könyvet is kapnak évenként.
A felolvasó estélyeket ez idő szerint a társulat — régi szokásához hiven — belépő dijak nélkül tartja. De fölmerült már az az eszme is, hogy belépődijakat szedjenek. Úgy hisszük, hogy a magyar kultura egy-két lei belépődíjat mindig megérdemel.