XVIII. évf. 189. sz. – 1920.08.10., p.1.
Beszélgetés Apáthy Istvánnal
(Sulyos szervi szivbajt szerzett a román fogságban. – Rövid budapesti időzés után Nápolyba utazik.)
– Az Ujság tudósitójától. –
Apáthy István professzor, a magyarság erdélyi mártirja, ma délután Budapestre érkezett és a Pannónia-szállóban szállt meg. Vele együtt jött a felesége is, a ki tudvalevőleg szintén végigszenvedte a román fogságot. Munkatársunk fölkereste a hirneves tudóst a Pannónia-szálló első emelet 4. számu szobában levő lakásán és megkérte, nyilatkozzék a nyilvánosság részére hosszu kálváriájáról. Apáthy professzor ezt volt szives mondani:
– A mult év január 15-én fogtak el a románok. Négy vádat emeltek ellenem. Azzal vádoltak, hogy én toboroztam a székely dandárt, megsértettem a román királyi családot, Románia ellen izgattam az erdélyi lakosságot s végül, hogy én rendeltem el a czigányi állomáson veszteglő román katonai vonatnak a megtámadását. Letartóztatásom ellen nyomban óvást emeltem a nemzetközi jog nevében, mert én akkor – mint Kelet-Magyarország kormányzó – igényt tarthattam a parlamentereket megillető összes jogokra. Először Nagyszebenbe vittek, betettek egy szobába s két szuronyos őr vigyázott minden lépésemre. Január végén, a mikor ágynak dőltem, megengedték, hogy a feleségem hozzám jöjjön. Teljesen elzárva a világtól éltünk feleségemmel a nagyszebeni kadetiskola egyik helyiségében. Február 9-én Désre vittek, majd később Zsibóra, végül Nagykárolyban helyztek el. Itt sulyosan megbetegedtem, már-már halálomon voltam. Azóta is magammal hurczolom sulyos szervi szivbajomat.
– Néhány hét mulva Nagyszebenbe szállitottak vissza, a hol julius 15-én haditörvényszék elé állitottak. Hat napig tartott a főtárgyalás. A hadbiróság egyhangulag felmentett ama vád alól, hogy én okoztam a czigányi inczidenst, de öt évi börtönre itéltek a többi három vádpont alapján. Felebbezésemre november 5-én tárgyalta ügyemet Bukarestben a felsőbb katonai biróság és megsemmisitette a Nagyszeben hozott itéletet. Nyomban megszüntették ellenem az eljárást. Ennek ellenére csak hat hét mulva engedtek szabadon. Azóta utlevél után jártam. Hét hónapi fáradozás után sikerült is utlevelet szereznem a bukaresti franczia követség utján.
– Nagy hálával tartozom Metz Vilmos nagyszebeni főgimnáziumi tanárnak, a kinek vendégszerető házában hónapokon át a legmelegebb szeretetet élveztem. A derék ember budapesti utamra is elkisért a fiával együtt. Nagyszebentől Borsig külön vasuti kocsit bocsájtott rendelkezésemre a román kormány. Egy százados és egy altiszt kisértek el a demarkácziós vonalig. Elég udvariasan bántak velem.
– Fölhasználom az alkalmat, hogy tiltakozzam ama kósza hir ellen, mintha engem bolsevista üzelmekkel is vádoltak volna a románok. Ebből egy szó sem igaz.
– Egyelőre itt maradok Budapesten maradok, felkeresem orvosprofesszor-barátaimat és megvizsgáltatom a szivemet. Ha ők megengedik, Nápolyba fogok utazni, hogy tovább folytassam az immár két éve megszakitott tudományos munkásságomat.