XI. évf. 72. sz. 1920.03.24. p.2.
Ujra keressük Ausztriával a megegyezést Nyugat-Magyarország ügyében
Nem mondunk le a népszavazásról. A nemzetiségi miniszter nyilatkozata
Az Est tudósitójától: Felkerestük dr. Bleyer Jakabot, a nemzetiségi kisebbségek miniszterét, aki a nyugat-magyarországi ujabb eseményekről a következőket mondotta nekünk:
– A hivatalos osztrák álláspont nem fedi a nép hangulatát. A mi álláspontunk egyáltalában nem változott, az elszakitásra itélt területeken megtartandó népszavazásról önként lemondani soha nem fogunk. Nagyon jól tudjuk, hogy kilátásaink nem biztatók, de azért a harcot nem adjuk fel. Ugy Renner kancellár, mint a hivatalos keresztényszocialista párt velünk szemben helyezkedett és ragaszkodik a st.-germaini és a neuillyi békefeltételekhez, a népszavazásról tudni sem akarnak. Mi azonban jól tudjuk, hogy a hivatalos álláspont nem fedi az igazi osztrák közvélemény hangulatát és meg vagyunk róla győződve, hogy az osztrák néppel meg fogjuk tudni értetni magunkat, mert a jó szomszédság érdeke is megkivánja, hogy ilyen fájó pont ne legyen közöttünk. Mi ujra fogjuk keresni a megegyezés lehetőségét s meg vagyunk róla győződve, hogy Ausztriának előbb vagy utóbb el kell fogadni a feléje nyujtott barátságos kezet.
– Nyugat-Magyarországon különben teljes a magyar impérium és a mig ez a kérdés törvényesen elintézve nincsen, szó sem lehet a magyar csapatok kivonásáról.
– Apponyi levelével kapcsolatosan olyan hirek terjedtek el, mintha ennek a vidéknek a hangulata is megváltozott volna velünk szemben. Ez nem fedi a valóságot, mert Nyugat-Magyarország népének nagy többsége görcsösen ragaszkodik a magyar állameszméhez. Arról már lemondottunk, hogy Franciaországot meggyőzzük a magunk igazáról és objektivitást várjunk tőle. Ott még annyira lobog az ellenségeskedés tüze, a testünkre áhitozó szomszédok annyira befolyásuk alatt tartják a francia népet, hogy egyelőre minden őszinte felvilágositó szó elől elzárkóznak. Ezekről számolt be Apponyi, az ő szemüvegükön keresztül mutatta be a szituációt.
Nyugat-Magyarország – Bécs Hinterlandja
– Még azok a kevesek is, a kik egyrészt egyéni hiuságból, másrészt pedig helytelenül felfogott anyagi boldogulásuk tekintetében Ausztria felé kacsintottak, kezdenek kigyógyulni csalfa álmukból. Salzburgban Ausztria Landtagot tartott, a hol szóba került Ausztria jövendő alkotmánya és föderativ alapra helyezkedtek. Nyugat- Magyarországot egy Beer nevű erdélyi szász képviselte, a kinek a szavait nagy megdöbbenéssel hallgatták Nyugat-Magyarországon. A szónok szerint Nyugat-Magyarországot önálló tartománnyá emelni ma még nem lehet. A nép nem elég érett erre az önállóságra. Majd később lehet arról beszélni, hogy egyenlő elbánásban kell részesíteni a többi Landokkal, egyelőre azonban még némi protektorátusra van szükség.
– Ha a külföld objektiv lenne, már ebből a beszédből is következtethetne a valóságra. Nyugat-Magyarországot Bécs Hinterlandjává akarják sülyeszteni, a honnan a volt osztrák császárváros felszippanthatná magának az élelmet. Ezt a szerepet nem nagyon áhitozza Nyugat-Magyarország.
Az entente-misszió Sopronban
– Az entente bizottsága Vigna olasz ezredes vezetésével még ma is Nyugat-Magyarországon van. A mi érdekeinket a külügyminisztérium egy kiküldöttje, Villányi tanácsos és Türner soproni polgármester képviseli. Ott van még két osztrák kiküldött is, a kiket megérkezésükkor a tömeg inzultált. A polgármester a tömeg indulatkitöréséért bocsánatot kért tőlük és minden intézkedést megtett, hogy a sajnálatos eset újra elő ne forduljon. Azóta tényleg nyugalom is van. A misszióhoz ellenünk még egyetlenegy küldöttség érkezett, ellenben március 15-én Sopron, Vas és Moson vármegye Sopronban hatalmas tüntető felvonulásban demonstrált mellettünk.