Trianon 100

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.11.24.

A bécsi kommunista sajtó nemrég világgá kürtölte, hogy a Nagyváradon, halálra itélt Csécsi Nagy Imre huszárezredes fiai, hogy boszut álljanak édesapjuk elitéléséért, a Margit-köruti fogház előtt többed magukkal megtámadtak egy Morár Teofil nevű budapesti román orvostanhallgatót, a kit embertelenül megkinoztak s végül holttestét a Dunába dobták. Nem beszélve arról, hogy az egész hir szemen szedett koholmány, mert ez az orvostanhallgató ma is a legnagyobb nyugalomban él Budapesten, mi eddig fölöslegesnek tartottuk, hogy a külföldet ellenségeink ez ujabb rágalmáról fölvilágositsuk.

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.11.17.

Averescu a parlament megnyitásán már ujjászervezett kabinetjének élén kiván megjelenni. Egyelőre még csak kombinációk vannak a választásokról, de erősen tartja magát az a hir, hogy Erdély, Bukovina és Besszarábia még csak tárcanélküli miniszterek utján sem jut képviselethez a kormányban. A politikai helyzet jellemzéséül itt közöljük a „Dimineaţa” cikkét, melynek állásfoglalása a tárcanélküli miniszterségek kérdésében a román politika széles köreiben talál visszhangra.

Tovább olvasom »

ELLENZÉK – 1920.11.10.

Erdély magyar irodalmi élete, amely az imperium átvétele után kis időre a tájékozatlanság érzetével megtorpanni látszott, hamarosan felismerte azokat a szempontokat, amelyeknek irányitani kell őt jövő müködésében. A helyzet felismeréséből következett az is, hogy a magyar irodalom itt ujra friss erővel bontakozni kezdett. Folyóiratok indultak meg, melyek mindegyike a magyar kultura zászlaját lobogtatta. Különböző utakon próbálták ezt elérni, de szándékuk tisztaságát senkisem vonhatta kétségbe.

Tovább olvasom »

FRISS UJSÁG – 1920.11.05

A La Croix cimü lap „Levél Szlovákiából” cimmel cikket közöl, amely többek között igy szól: A csehek nem tudták saját nemzeti ösztönüket fékezni; két-három hónappal ez elfoglalás után már elkezdödött a reakció. Ez időtől kezdve a tótok és rutének a csehek ellen oly gyülölettel és megvetéssel viseltetnek mely ezelőtt elképzelhetetlen volt egy ilyen jámbor és békeszerető népnél.

Tovább olvasom »

UJ-SOMOGY – 1920.10.30.

II. évf. 248. sz., 1920.10.30. p.1. „Mindent a hazáért!” („Sve za domovinu!”) Irta egy zágrábi magyarbarát, vezető horvát politikus.Az „Uj-Somogy” részére fordította : Wagner József.

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.10.23.

Az entente-hatalmak azt a felszólítást intézték a magyar kormányhoz, hogy a trianoni békének még ez év november 1-ig történő ratifikálásáról gondoskodjék. Erről a fordulatról és a ratifikálás körülményeiről: gróf Teleki Pál miniszterelnök a következőkben volt szives tájékoztatni munkatársunkat:

Tovább olvasom »

NEMZETI UJSÁG – 1920.02.28.

11. évf. 51. szám, p.3.

A Nemzeti Hadsereg előnyomulása. – Vissza telepítik a menekülteket. Megvédik a Tiszántult a láncosoktól. – A „Nemzeti Ujság” tudósítójától. –Budapest, febr. 27.

A Nemzeti Hadsereg csapatai fokozatosan folytatják a románoktól kiürített területen előnyomulásukat. A lakosság hangulata mindenütt nyugodt és örvendező. A Tiszántulról elmenekült lakosság is néhány napon belül visszatérhet eddigi lakóhelyére, esetleg többé-kevésbé megrongált otthonába. Hatóságaink gondoskodnak arról, hogy a közigazgatás átvételével egyidejüleg megállapítást nyerjenek a megszállás okozta károk, rombolások és fosztogatások.

Bevonuló csapataink épen találták a szajoli pályaudvart, a vasuti szertár anyagkészletét és a pótlási anyagokat azonban kiürités közben magukkal vitték a románok.

A Tiszántulról elmenekült magyarok visszatelepitése március 3-án kezdődik és a kiüritéssel párhuzamosan, fokozatosan fog történni. A visszatelepités módozatairól különben dr. Mattyasovszky György főkapitány ma a következő hirdetményt adta ki:

Hirdetmény.

A magyar katonai szállitás vezetőségétől nyert hivatalos értesülés szerint a Tiszántulnak a románok által kiüritett területére rendes személyszállitó vonatok egyelőre nem fognak közlekedni.

A felszabadult tiszántuli területről a fővárosba és ettől nyugatra menekült azon egyének családok visszaszállitása céljából, akik állandó lakóhelyükre kivánnak visszatérni, a Máv. igazgatósága különvonatokat fog inditani és pedig a Mezőturig és Szarvasig, továbbá a Szolnoktól Pusztatenyő, Kunszentmárton, Szentes és Hódmezővásárhelyig terjedővonalakra március 3-ika utáni napokban, a Karcag, Püspökladány, Debrecen, Nyiregyházig terjedő vonalakon pedig március 9-ike utáni napokban. A vonatok a józsefvárosi teherpályudvarról fognak kiindulni és indulásuk napját és óráját a magyar államvasutak igazgatósága két nappal előzőleg hirlapok utján, továbbá a józsefvárosi pályaudvaron kifüggesztett hirdetmény utján fogja közölni. A vonatokon csakis visszatelepülők és hozzátartozóik utazhatnak.

Figyelmeztetem az egyéb célból utazni kívánókat, hogy a szóban levő területek katonai hatóságai a visszautazást nyolc héten belül senkinek sem fogják megengedni, annál kevésbbé, mert rendes személyforgalom egyelőre nem lesz.

A visszatelepülni kivánók kötelesek előzetesen a keleti pályaudvar indulási oldalával szemközt lévő ugynevezett német katonai barakkban müködő rendőri kirendeltségnél jelentkezni s ott menekült voltukat lehetőleg igazolni. A rendőrség igazolványt állit ki, minden jelentkező részére, amelyet sorszámmal lát el.

A jelentkezés ideje a Mezőturig és Szarvasig, továbbá Pusztatenyő, Kunszentmárton, Szentes és Hódmezővásárhelyig terjedő vonalakra folyó évi március 1. és 2., a Karcag, Püspökladány, Debrecen, Nyíregyházáig terjedő vonalakra folyó évi március 2., 4., 5. és 6.
Budapest, 1920 február 27-én.

Mattyasovszky György s. k. 
főkapitány.

A katonai hatóságok a megszállott területeknek lakosságát meg akarják kimélni a láncosok fürge hadától, amely egyrészt fölverné az ottani árakat, másrészt az esetleg megmaradt árukészleteket titkos raktárakba halmozná és láncolna vele az árak további felhajtása után. Hogy ez az intézkedés mennyire helyénvaló és indokolt volt, azt bizonyitja az, hogy a most kiüritett Rakamazt 25-én a láncosok valóságos raja lepte el. A katonai parancsnokságok a láncosokat természetesen összefogdostatták és áttoloncoltatták a Tisza nyugati partjára. Egyidejüleg szigoru ellenőrzést léptettek életbe a Tisza- átjárók és hidak felett.