XI. évf. 246. sz., 1920.10.17., p.3.
Tizenegyezerötszáz gyerek hiányzik
Az iskolaigazgatók összeszámolták, hogy szeptemberben hány gyerek iratkozott be a főváros elemi iskoláiba. Kiderült, hogy 53.793. Ezzel szemben az 1917—18-iki iskolai esztendőben 65.372 volt a főváros iskoláiba járó elemisták száma. Szóval két esztendővel ezelőtt tizenegyezerötszázzal volt több az elemisták száma, mint most. Tizenegyezerötszáz gyerek tehát hiányzik…
Szeretnők megkérni a tanitó-bácsikat, meg a tanitó-néniket, hogy ne haragudjanak ezekre a hiányzó kis elemistákra. Ők, szegények, nem tehetnek róla, hogy hiányoznak. A tizenegyezerötszáz közül, néhány száz azért hiányzik, mert svájci, hollandi és angol jó emberek vendégszeretetét élvezi. Néhány száznak a papája pedig elköltözött Pestről; elzavarta őket innen az élet; elmentek vidékre, ahol több a kenyér és talán könnyebb a megélhetés. Azonban a hiányzó tizenegyezer közül a legtöbb mégis azért hiányzik, azért nem jár iskolába, mert — meg se született. Nem engedte őket megszületni a háború. A kártevő háború rengeteg szenvedést, rengeteg szomorúságot mért ránk; temérdek életet és vagyont pusztított el. Bő aratása volt a halálnak, de a háború veszteséglistáján nemcsak a halottak megdöbbentően nagy száma szerepel, hanem azoké is, akiket a háború nem engedett megszületni. Budapesten a háború éveiben, 1911-től 1919 végéig 34.800 gyermekkel született kevesebb, mint amennyinek normális viszonyok között születnie kellett volna. A közül a 104.743 gyerek közül pedig, aki a háború éveiben látta meg Budapest kék egét, 31 százalék (32.453) nem érte meg a tizedik esztendejét. Meghalt, mielőtt kijárta volna az elemi iskolát. De hiszen azok, akik nem tudtak megszületni,’ épp olyan fájdalmas veszteség nekünk, mint azok a gyermekek, akiknek a sors még azt sem engedte meg, hogy kitanulhassák a négy elemit. Ez a két veszteség együttesén 67.253 főre rúg. Ez a veszteség 64.1 százalékát teszi az 1914—1919. években született gyermekek számának. Rettenetes nagy szám ez. Nincs az a vesztett csata, amely ezzel a veszteséggel versenyezhetne. Ez a szám rózsás-virágos jövendők nagy temetője. Hősi halottak ezek a gyermekek is, mert őket is a háború ölte meg és mert ők sem tudják, hogy miért kellett meghalniok.
A születések számának csökkenése tulajdonképpen csak 1915-ben kezdődött. 1914-ben, a háború első évében még 23.257 gyermek született Budapesten. 1915-ben már csak 17.739, 1916-ban 14.931, 1917-ben 14.644 és 1318-ban 14.735. 1919-ben ismét emelkedett a születések száma, ugy, hogy ebben az esztendőben 19.442-őt ért el a Budapesten született gyermekek száma. Mivel a halálozási arány is rendkivüli volt, ennélfogva érthető, hogy körülbelül csak kétharmadrésze kerül az elemi iskola első osztályába azoknak, akik a háborús esztendőkben születtek. A háború frontmögötti pusztitása most mutatkozik meg először az iskolai beiratásoknál; most történt meg először, hogy a háborus veszteség miatt sokkal kevesebben iratkoztak be az első elemibe, mint például két esztendővel ezelőtt. De a háború a következő esztendők iskolába járók statisztikájában még markánsabban fog kifejezésre jutni. Lássuk csak:
az 1913-ban született 23.236 gyermek közül 17.685,
az 1914-ben „ 23.257 „ „ 16.352,
az 1915-ben „ 17.739 „ „ 12.400,
az 1916-ban „ 14.931 „ „ 10.660,
az 1917-ben „ 14.644 „ „ 9.810,
az 1918-ban „ 14.735 „ „ 10.130,
az 1919-ben „ 19.442 „ „ 15.120
gyerek fog csak eljutni az elemi iskola első osztályáig. Ez azt jelenti, hogy mig azok közül a pesti gyerekek közül, akik a háborut megelőző esztendőben, 1913-ban születtek: 17.685 jutott el az elemiig; viszont akik 1916-ban születtek, azok közül 1922-ben már csak 9810-en jutnak el az irás-olvasásig. De lehet, sőt nagyon valószinű, hogy még ennél is kevesebb fog iskolába járni, mert hát még a normális, békés időkben is voltak iskolakerülők, azután meg: ki ismeri a jövőt? Hogy a háborús veszteség miképpen tükröződik vissza az iskolába járók statisztikájából, azt nagyon szemléltetően demonstrálják a következő számok. A háborús évek születési és gyermekhalálozási statisztikájából készült összeállításunk szerint, Budapesten iskolaköteles (4 elemi osztály) gyerek lesz:
1921- ben 57.100
1922- ben 49.220
1923-ban 43-000 és
1924-ben 45.720 gyermek.
Tehát 1923-ban már tizennégyezer iskolaköteles gyerekkel lesz kevesebb Budapesten, mint 1921-ben volt. De a háború nyomát — sajnos — meg fogjuk érezni később is. Megérezzük majd 20 meg 21 év múlva, amikor — 1935-ben és 1936-ban — 20 meg 21 esztendős legényekké serdültek volna azok a fiuk, akik 1915-ben és-1916-ban elfelejtettek megszületni. Hiányozni fog fiatal, erős, munkás kezük, akkor, amikor minden karra és minden fejre szükség lesz ennek a megtaposodott, meggyötört Magyarországnak az újjáépitésénél. Hiányozni fognak a katonasorból; hiányozni fognak a gyárakból;’ a bürókből és hiányozni fognak az egyetemről is. És hiányukat annál erősebben fogjuk érezni, mert hiszen a maiak, akik a fronton vagy a front mögött végigélték a világháború gyötrelmeit, a maiak idegeit is elkoptatta a háború és az idegekkel együtt megkopott a munkaképesség is. Az a generáció, amelyhez mi is tartozunk: súlyos megpróbáltatásokon, nagy lelki válságokon ment keresztül az utolsó esztendők alatt. Kétségtelen, hogy a pszihiáternek, a lélekbúvárnak érdekes és tanulságos stúdium a mai ember, aki minden vonatkozásában végigszenvedte a háborút. Az idegek elkoptak, a test és a lélek ellentálló ereje nagymértékben megcsökkent. A nagy győzelmek és a nagy csatavesztések; a nagy lelki átélések; a mindennapi élet fokozott küzdelmei; a nagy örömök és nagy szomorúságok; hirtelen jött tragédiák; váratlan katasztrófák, amelyek a nagy háboru alatt ugy követték egymást, mint egyik pillanat a másikat, ezek a nagy átélések mind-mind nyomot hagytak az emberek lelkén. A háboru átformálta a lelkeket. Ma kétségtelenül mások az emberek, mint a háboru előtt voltak. Jobbak vagy rosszabbak lettek?! Nem lehetne pontosan számot adni róla. Mindenesetre kevesebb bennök az illuzió. Fáradtak és csalódottak. Hisztéria uralkodik a tömegek idegein. És ennek a megcsökkent munkaképességü hisztériás társadalomnak a felfrissitésére lett volna szükség a fiatal, munkaerős, egészséges segédcsapatokra; az uj generációra. Ez a fiatal, munkaerős segitőcsapat, ez az uj generáció azonban erősen megfogyatkozva fog megjelenni a küzdelem szinpadán.
Pásztor Mihály