74. évf. 273. sz., 1920.10.10. p.2.
Tisza István hive – nagyváradi prefektus
Dr. Popa György főispáni kineveztetése
(Saját tudósitónktól.) Nem óhajtjuk azt a Nagyváradról érkező hirt, mely szerint a bukaresti kormány dr. Popa György táblabirót nevezte ki nagyváradi főispán-prefektussá, a kelleténél többre értékelni, azonban azt megállapithatjuk, hogy ez a kinevezés a román politikában irányváltozást jelent. A megszállott területeken sinylődő magyarság sorsának szempontjából kell a román kormánynak ezt a lépését elsősorban mérlegelni és ismerve az uj prefektus szemelyét és az erdélyi román körökkel, valamint az erdélyi magyarsággal szemben eddig tanusitott magatartását, egész határozottsággaI állapíthatjuk meg, hogy a békülésnek és a békitesnek politikáját akarja a román kormány ezzel a kinevezéssel egyengetni.
Dr. Popa körülbelül két évtizede játszik, fontos szerepet a magyarországi román politikai életben és különösen az utóbbi évek eseményei irányításában volt döntö része. Annyira előtérben állott, hogy gróf Tisza István, a tragikusan elhalt nagy államférfiú, dr. Popát bizalmas barátsággal tüntette ki és különösen a háboru folyamán, amikor a román kérdés az ország életének egyik legelhatározóbb politikai aktualitásává vált, Popával együtt egy irányban és egy módszerrel igyekezett azt megoldani. A tulzóból magyar baráttá lett Mangra Vazulnak érsek-metropolitává történt választása Tiszának és Popának közös terve, ez utóbbinak nagy befolyása és az erdélyi román politikai körökben elfoglalt vezető szerepe következtében valósult meg.
A nagyváradi prefektus minden kertelés és minden hátsó gondolat nélkül állott a mérsékelt politika szolgálatába és a leghatározottabban foglalt állást a komitéban, amelynek tagja volt, a tulzók ellen. Annak idején ö döntötte meg a Tribuna hatalmát és résztvett a Romanul cimü román politikai napilap megalakításában, amely Boka Szevér, az azóta Konstanzában szállodássá lett szerkesztő körül csoportosult politikusok hajthatatlan elválási törekvéseivel szemben, jóidéig a magyarokkal szükséges megegyezést propagálta. Popa, mint aradmegyei főszolgabiró résztvett a vármegyei életben és Goldis László, valamint Pop Cs. István vezetése alatt álló törvényhatósági bizottsági tagokkal ellentétben- magyarul beszélt a közgyüléseken: A tulzók minden támadása visszapattant róla, mert ő volt a legkiválóbb román jogásztekintély és az egyházi zsinatokon a szava azért volt döntő sulyu, mert a papság, amelynek sorsa javitásában segitségére volt, mögéje állott azért is, hogy a Popa által követelt szociális reformok megvalósithatók legyenek.
A magyar politikával akkor jutott közelebbi nexusba, amikor Aradmegye radnai járásában képviselőjelöltséget vállalt, azonban dr. Tagányi Sándor javára visszalépett. Ekkor már ügyvéd volt Aradon és csakhamar az ottani törvényszékhez nevezte ki a király biróvá. Ez ugy a románság, mint a magyarság szempontjából értékes cselekedetnek bizonyult, mert Popa az erdélyi románság eme kulturcentrumában különösen a barátság révén, amely őt Pap J. János aradi görög keleti román püspökhöz fűzte, rendkivül sokat tehetett Tisza István kibékitő politikájának szolgálatában. Az ő befolyására választotta meg az egyházmegyei zsinat Mangra Vazult nagyváradi érsek-vikáriussá, noha Mangrát, különösen a fiatalabb generáció, a románság árulójának tartotta. Az erdélyi román lapok izgattak Mangra ellen, támadták őt és, mint ismeretes, a bukaresti akadémia, amelynek a vikárius tagja volt, egy ülés alkalmával annyira megalázta és megszégyenitette, hogy mikor föl akart szólalni, a tagok kivonultak a teremből. Az izgatás olyan mérvü lett, hogy Mangrát Aradon a Központi-kávéház terraszán, az aradi román fiatalság tettleg is inzultálta, tojással dobálta és ősz szakállát megcibálta.
Dr. Popa rá tudta venni Stere Constantint, a románok egyik legnagyobb tudósát, aki Erdély elszakadása ellen foglalt állást, hogy Aradra jöjjön és tekintélyével a két tábort összehozza egy plattformra, ami nem sikerült ugyan teljesen, de azért a román komité sokat engedett intrazigens álláspontjából. Ennek lett a következménye aztán a háború alatt, hogy Mangrát sikerült Christea Miron és Pap János püspökökkel szemben érsekmetropolitává megválasztatni. A főpap azonban, mint ismeretes, állását nem tudta elfoglalni, mert Nagyszeben, a székhelye, román megszállás alatt volt s mire fölszabadult, Mangra Budapesten egy szállodában hirtelen elhunyt. Popát ezután nemsokára a nagyváradi királyi itélőtáblához nevezte ki a király bíróvá és a magyar lapok a legmelegebb rokonszenv hangján emlékeztek meg távozásakor róla és őszinte sajnálatuknak adtak kifejezést afölött, hogy elhagyja Aradot.
Mielőtt az ország katasztrófája bekövetkezett volna, dr. Popa még egyszer tanujelét adta annak, hogy hüséges ahoz a magyarbarát politikához, amelyet az ország integritása érdekében addig is folytatott. Wekerle-kormány idején tartotta hosszu szünet után zsinatját 1918 húsvét utáni Tamás-vasárnapján az aradi egyházmegye. Mint ismeretes, gróf Apponyi Albert kultuszminiszter szükségesnek tartotta, hogy Barabás Béla főispán személyében kormánybiztost küldjön a zsinatra.
Óriási izgalmat keltett ez az intézkedés és attól lehetett tartani, hogy a kormány képviselőjét esetleg inzultus éri a gyülekezetben. Popa javaslatára fogadták el a zsinat tagjai azt a megoldást. hogy a kormánybiztos megjelenését lehetővé teszik és őt meghallgatják ugyan, minthogy azonban a kormánybiztos kiküldését a román egyház alkotmányára sérelmesnek találják, föliratot intéznek a kormányhoz, amelyben kérik az intézkedés megsemmisitését és mig a kormány nem dönt, addig a zsinat nem tárgyalja le napirendjét. A magyar kormány természetesen ragaszkodott álláspontjához és az aradmegyei egyház zsinata többé nem is ült össze.