Trianon 100

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.11.24.

A bécsi kommunista sajtó nemrég világgá kürtölte, hogy a Nagyváradon, halálra itélt Csécsi Nagy Imre huszárezredes fiai, hogy boszut álljanak édesapjuk elitéléséért, a Margit-köruti fogház előtt többed magukkal megtámadtak egy Morár Teofil nevű budapesti román orvostanhallgatót, a kit embertelenül megkinoztak s végül holttestét a Dunába dobták. Nem beszélve arról, hogy az egész hir szemen szedett koholmány, mert ez az orvostanhallgató ma is a legnagyobb nyugalomban él Budapesten, mi eddig fölöslegesnek tartottuk, hogy a külföldet ellenségeink ez ujabb rágalmáról fölvilágositsuk.

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.11.17.

Averescu a parlament megnyitásán már ujjászervezett kabinetjének élén kiván megjelenni. Egyelőre még csak kombinációk vannak a választásokról, de erősen tartja magát az a hir, hogy Erdély, Bukovina és Besszarábia még csak tárcanélküli miniszterek utján sem jut képviselethez a kormányban. A politikai helyzet jellemzéséül itt közöljük a „Dimineaţa” cikkét, melynek állásfoglalása a tárcanélküli miniszterségek kérdésében a román politika széles köreiben talál visszhangra.

Tovább olvasom »

ELLENZÉK – 1920.11.10.

Erdély magyar irodalmi élete, amely az imperium átvétele után kis időre a tájékozatlanság érzetével megtorpanni látszott, hamarosan felismerte azokat a szempontokat, amelyeknek irányitani kell őt jövő müködésében. A helyzet felismeréséből következett az is, hogy a magyar irodalom itt ujra friss erővel bontakozni kezdett. Folyóiratok indultak meg, melyek mindegyike a magyar kultura zászlaját lobogtatta. Különböző utakon próbálták ezt elérni, de szándékuk tisztaságát senkisem vonhatta kétségbe.

Tovább olvasom »

FRISS UJSÁG – 1920.11.05

A La Croix cimü lap „Levél Szlovákiából” cimmel cikket közöl, amely többek között igy szól: A csehek nem tudták saját nemzeti ösztönüket fékezni; két-három hónappal ez elfoglalás után már elkezdödött a reakció. Ez időtől kezdve a tótok és rutének a csehek ellen oly gyülölettel és megvetéssel viseltetnek mely ezelőtt elképzelhetetlen volt egy ilyen jámbor és békeszerető népnél.

Tovább olvasom »

UJ-SOMOGY – 1920.10.30.

II. évf. 248. sz., 1920.10.30. p.1. „Mindent a hazáért!” („Sve za domovinu!”) Irta egy zágrábi magyarbarát, vezető horvát politikus.Az „Uj-Somogy” részére fordította : Wagner József.

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.10.23.

Az entente-hatalmak azt a felszólítást intézték a magyar kormányhoz, hogy a trianoni békének még ez év november 1-ig történő ratifikálásáról gondoskodjék. Erről a fordulatról és a ratifikálás körülményeiről: gróf Teleki Pál miniszterelnök a következőkben volt szives tájékoztatni munkatársunkat:

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.09.02.

XXXLVI. évf. 38. sz., 1920.09.02. p.1.

Az idegenek.

Petala tábornok, az erdélyi és bánáti csapatok főparancsnoka a multakban Temesváron tartózkodott. Ez alkalommal Petala Nagyrománia uj viszonyairól és a változott helyzet alakulásairól nyilatkozott. Többek között ezeket mondta:

— A mi eddigi kis nemzeti államunkból nagy birodalom vált, a melyben különböző népek laknak. Alkalmazkodnunk kell a viszonyokhoz és törekednünk kell arra, hogy valamennyi polgártársunk bizalmát megszerezzük. A ki itt „idegenekről” beszél, az bünt követ el hazája ellen, mert itt idegenek nincsenek.

Petala tábornok beszédét jó volna, ha a politikusok olvasnák el elsősorban. Ujból bebizonyosodik, hogy a katona, a kit nem vezetnek pártpolitikai érdekek, a ki nem politizál, hanem csak meggyőződését fejezi ki: sokkal jobban illeszkedik be a közvélemény gondolkodásába, mint a képviselő urak, a kik többet taktikáznak, mint a katonák. Másfél év óta halljuk azt a tapintatlan és antipolitikus kifejezést, hogy az „ittlakó idegenek”. Mindenkit, a ki nem román, a sajtó és a politika idegennek titulál. Mi több: miniszteri székből is gyakran neveztek bennünket idegeneknek. Először, mikor hallottuk ezt a kifejezést, nem is éreztük jóformán, hogy miről, kiről van szó. Csak később vettük észre, hogy a magyarok, és a többi kisebbségi nemzetek volnának ezek az idegenek. Fájdalmas felszisszenés kerekedett ennek a nyomán. Nem tudtuk sehogyan felfogni, hogy a politikusok ennyire figyelmetlenek, meggondolatlanok legyenek, hogy az ország több millió lakosát idegeneknek stigmatizálják. A magyar kormányok nemzetiségi politikája nagyon gyatra és elhibázott volt, de soha nem hallottuk, hogy az ország különféle nemzeteit idegeneknek nevezte volna. De hogyan is képzelhető ez? Hát az a székely ember, a ki a Hunok ivadékának tartja magát a Hargitta völgyében, a csíki havasokban, az idegen volna! Nem idegen még a cigány sem, a kinek lakása sincs, csak szekéren kóborog faluról- falura, de évszázadokon itt vándorol közöttünk!

Petala tábornok az első, a ki keményen, férfiasan, katonásan egy intelligens és okos ember széleslátásával száll szembe a sajtó és a politika sértő frazeológiájával és elégtételt szolgáltat Erdély nemzeteinek, a melyeket az „idegen“ jelző oly mélyen megbánt és meghurcol.