XXXLVI. évf. 38. sz., 1920.09.02. p.1.
Az idegenek.
—
Petala tábornok, az erdélyi és bánáti csapatok főparancsnoka a multakban Temesváron tartózkodott. Ez alkalommal Petala Nagyrománia uj viszonyairól és a változott helyzet alakulásairól nyilatkozott. Többek között ezeket mondta:
— A mi eddigi kis nemzeti államunkból nagy birodalom vált, a melyben különböző népek laknak. Alkalmazkodnunk kell a viszonyokhoz és törekednünk kell arra, hogy valamennyi polgártársunk bizalmát megszerezzük. A ki itt „idegenekről” beszél, az bünt követ el hazája ellen, mert itt idegenek nincsenek.
Petala tábornok beszédét jó volna, ha a politikusok olvasnák el elsősorban. Ujból bebizonyosodik, hogy a katona, a kit nem vezetnek pártpolitikai érdekek, a ki nem politizál, hanem csak meggyőződését fejezi ki: sokkal jobban illeszkedik be a közvélemény gondolkodásába, mint a képviselő urak, a kik többet taktikáznak, mint a katonák. Másfél év óta halljuk azt a tapintatlan és antipolitikus kifejezést, hogy az „ittlakó idegenek”. Mindenkit, a ki nem román, a sajtó és a politika idegennek titulál. Mi több: miniszteri székből is gyakran neveztek bennünket idegeneknek. Először, mikor hallottuk ezt a kifejezést, nem is éreztük jóformán, hogy miről, kiről van szó. Csak később vettük észre, hogy a magyarok, és a többi kisebbségi nemzetek volnának ezek az idegenek. Fájdalmas felszisszenés kerekedett ennek a nyomán. Nem tudtuk sehogyan felfogni, hogy a politikusok ennyire figyelmetlenek, meggondolatlanok legyenek, hogy az ország több millió lakosát idegeneknek stigmatizálják. A magyar kormányok nemzetiségi politikája nagyon gyatra és elhibázott volt, de soha nem hallottuk, hogy az ország különféle nemzeteit idegeneknek nevezte volna. De hogyan is képzelhető ez? Hát az a székely ember, a ki a Hunok ivadékának tartja magát a Hargitta völgyében, a csíki havasokban, az idegen volna! Nem idegen még a cigány sem, a kinek lakása sincs, csak szekéren kóborog faluról- falura, de évszázadokon itt vándorol közöttünk!
Petala tábornok az első, a ki keményen, férfiasan, katonásan egy intelligens és okos ember széleslátásával száll szembe a sajtó és a politika sértő frazeológiájával és elégtételt szolgáltat Erdély nemzeteinek, a melyeket az „idegen“ jelző oly mélyen megbánt és meghurcol.