Trianon 100

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.11.24.

A bécsi kommunista sajtó nemrég világgá kürtölte, hogy a Nagyváradon, halálra itélt Csécsi Nagy Imre huszárezredes fiai, hogy boszut álljanak édesapjuk elitéléséért, a Margit-köruti fogház előtt többed magukkal megtámadtak egy Morár Teofil nevű budapesti román orvostanhallgatót, a kit embertelenül megkinoztak s végül holttestét a Dunába dobták. Nem beszélve arról, hogy az egész hir szemen szedett koholmány, mert ez az orvostanhallgató ma is a legnagyobb nyugalomban él Budapesten, mi eddig fölöslegesnek tartottuk, hogy a külföldet ellenségeink ez ujabb rágalmáról fölvilágositsuk.

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.11.17.

Averescu a parlament megnyitásán már ujjászervezett kabinetjének élén kiván megjelenni. Egyelőre még csak kombinációk vannak a választásokról, de erősen tartja magát az a hir, hogy Erdély, Bukovina és Besszarábia még csak tárcanélküli miniszterek utján sem jut képviselethez a kormányban. A politikai helyzet jellemzéséül itt közöljük a „Dimineaţa” cikkét, melynek állásfoglalása a tárcanélküli miniszterségek kérdésében a román politika széles köreiben talál visszhangra.

Tovább olvasom »

ELLENZÉK – 1920.11.10.

Erdély magyar irodalmi élete, amely az imperium átvétele után kis időre a tájékozatlanság érzetével megtorpanni látszott, hamarosan felismerte azokat a szempontokat, amelyeknek irányitani kell őt jövő müködésében. A helyzet felismeréséből következett az is, hogy a magyar irodalom itt ujra friss erővel bontakozni kezdett. Folyóiratok indultak meg, melyek mindegyike a magyar kultura zászlaját lobogtatta. Különböző utakon próbálták ezt elérni, de szándékuk tisztaságát senkisem vonhatta kétségbe.

Tovább olvasom »

FRISS UJSÁG – 1920.11.05

A La Croix cimü lap „Levél Szlovákiából” cimmel cikket közöl, amely többek között igy szól: A csehek nem tudták saját nemzeti ösztönüket fékezni; két-három hónappal ez elfoglalás után már elkezdödött a reakció. Ez időtől kezdve a tótok és rutének a csehek ellen oly gyülölettel és megvetéssel viseltetnek mely ezelőtt elképzelhetetlen volt egy ilyen jámbor és békeszerető népnél.

Tovább olvasom »

UJ-SOMOGY – 1920.10.30.

II. évf. 248. sz., 1920.10.30. p.1. „Mindent a hazáért!” („Sve za domovinu!”) Irta egy zágrábi magyarbarát, vezető horvát politikus.Az „Uj-Somogy” részére fordította : Wagner József.

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.10.23.

Az entente-hatalmak azt a felszólítást intézték a magyar kormányhoz, hogy a trianoni békének még ez év november 1-ig történő ratifikálásáról gondoskodjék. Erről a fordulatról és a ratifikálás körülményeiről: gróf Teleki Pál miniszterelnök a következőkben volt szives tájékoztatni munkatársunkat:

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.08.02.

XXXVIII. évf. 29. sz., 1920.08.02. p.2.

Marosvásárhely visszakéri autonómiáját.

A városi tanács a törvény- hatósági bizottság összehívásáért és a községi választásokért.

– Saját tudósitónktól –

Nagy horderejü és fontos helyi vonatkozásán tul is jelentős, bizonyára visszhangra találó mozgalmat inditott Marosvásárhely város tanácsa, midőn a kormányhoz, illetve a belügyminiszterhez a városok autonomiája és a törvényhatósági bizottságok összehivása, továbbá a községi választások elrendelése tárgyában feliratot intéz. Ennek előzményei, a költségvetés tárgyalására összehivott és tárgyalás nélkül szétoszlott bizottság ügye ismeretes. Felelősség és megbizásnélküli adhoc bizottságok nem határozhatnak a város ügyeiben, de maga a tanács is, melyre hovatovább sulyos feladatok hárulnak, nem nélkülözheti a törvényhatósági bizottság támaszát.

A városi tanács alábbi feliratot intézte a belügyminiszterhez:

A háboru kábultságából feléledt pezsgő városi élet egy pillanatra sem állhat meg, a közigazgatás folytonossága egy percig sem szünetel és mégis immár másfél évet meghaladó idő óta polgárságunknak nem áll módjában, hogy közvagyonával törvényes uton saját maga rendelkezzék és bizalmának letéteményesei alkotmányos uton állapitsák meg az évi háztartás vezetésének feltételeit.

Meg vagyunk arról teljes mértékben győződve, hogy sem Nagyméltóságod, sem a királyi kormány egyeteme nem szándékozik ma, a midőn már az ostromállapotnak a csatolt területeken való teljes megszüntetése van tervbe véve, az állami konszolidáció utja elé ily sulyos akadályokat görditeni és a városok saját ügyeinek elintézését továbbra is a városi polgárság önrendelkezlsi jogainak teljes negligálásával intézni el.

Az erdélyi városok a legziláltabb politikai viszonyok között is évszázadokon keresztül sziklaszilárd védbástyái voltak a lelkiismereti és politikai szabadságjogoknak, a városi és a vármegyei törvényhatóságok mindig az alkotmányos élet leghatalmasabb biztositékai voltak és az évszázados harcok pusztitásai közepette a virágzó gazdasági élet megnyugtató oázisai.
Ez értékes hagyományokat ápolva emelkedtek városaink a nyugateurópai kulturának az ipari és gazdasági fejlődésnek mai magas fokára, mely legbiztosabb talaját képezi az állami élet konszolidációjának.

A hat éves háboru borzalmai után ime elérkezett a békének áldásos korszaka, a mikor meg kell adjuk a virágzó városi élet összes attributumait.
Ez pedig csak egy módon képzelhető el: ha haladék nélkül sürgős intézkedések tétetnének az érvényben levő törvényeink alapján megalakitandó városi törvényhatósági bizottságoknak gyors megalakitása iránt.

Nem a politikai demonstrációk céljaira, nem is az esetleges gravamenek hangoztatásaira kell e bizottságoknak összeülni, hiszen a politikai feszültség dynamikus hatásai nagyobb eredménnyel érvényesülhetnek a törvényhatósági bizottsági tárgyalásokon kivüli nyilvános politikai életben, hanem kizárólag a legprimitivebb önrendelkezési jog gyakorlása végett, a legfontosabb anyagi kérdések megynugtató elintézhetése céljából kell a városi közgyüléseknek ma már végre összejönnie. És miként városunk közgyülési terme a multban is mindig távol tudott maradni az országos politikai áldatlan pártküzdelmeitől, ugy nem kétséges, hogy a jövőben még fokozottabb mértékben fogja a törvényhatósági bizottság kizárólag a város speciális érdekeit szolgálni.

Egy uj törvényhatósági bizottságnak megválasztása a jelenlegi bizonytalan politikai viszonyok között hiányosan összeállitott választási névjegyzékek alapján nem tudná a kitüzött sulyos feladatokat teljes megnyugvásra megoldani. Ezért kivánatos lenne, hogy addig is mig ezen törvényhozási uton elintézendő kérdések végrehajthatók lennének, ideiglenes megoldásképen a legutoljára müködő törvényhatósági bizottságok hivatnak össze, hogy a halasztást nem türő kérdések egész sorozatát, a végleges állapotok bekövetkezéséig letárgyalhassák.

Azon biztos eredményben, hogy ugy Nagyméltóságos, mint a magas királyi kormány, e kérdések nagy fontosságának tudatában, meg az állami élet teljes konszolidációja érdekében is, minden lehetőt elkivánnak követni a sokat nélkülöző törvényes rend és alkotmányos, demokratikus élet visszaállitása iránt, tisztelettel bátrak vagyunk Nagyméltóságod elé a következő előterjesztéssel járulni:

“Tekintettel arra, hogy a városi törvényhatóságok a pénzügyi és gazdasági kérdésekben az ipari és kereskedelmi ügyek lebonyolitásában, valamint a kulturális és szociális kérdések legsürgősebb ügyeinek elintézésében a törvényes képviselőtestületeknek, a városi törvényhatósági bizottságoknak müködését nem nélkülözhetik, mivel ezek szünetelése alatt a kormányzatnak ellenőrzése nélkül, kizárólag rendeletekkel való végrehajtásával, a nagy fontosságu közügyek teljes megnyugvásra nem intézhetők el, méltóztassék haladék nélkül a kir. kormánynál javaslatot tenni az iránt, hogy törvényhozási uton a városok törvényhatósági bizottságai a legáltalánosabb egyenlő és titkos választási jog alapján, minél előbb megalakithatók legyenek.

Addig is azonban, mig a törvényhozási uton szükséges intézkedések végrehajthatók lesznek, méltóztassék sürgősen rendelkezni a tekintetben, hogy a végleges törvényhatósági bizottságok megalakulásáig a legutoljára müködő törvényhatósági bizottság a csatolt területeken ma is érvényben maradt 1886. évi XXI. t.c.-ben megállapitott joghatóságok gyakorlása végett összehivassanak.