RUSZINSZKOI MAGYAR HIRLAP – 1920.08.07.

A prágai élet még mindig magán viseli a kialakulás kezdetleges vonásait. A régi Ausztria eme második metropolisa, ősrégi, középkori jellegével fölemelőleg hat a szemlélőre, de a ma igazi Prágáját csak annak van alkalma megösmerni, aki hónapokat tölt el a politikában világ rekordot elért csehek becézett gyöngyében.

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.08.02.

Nagy horderejü és fontos helyi vonatkozásán tul is jelentős, bizonyára visszhangra találó mozgalmat inditott Marosvásárhely város tanácsa, midőn a kormányhoz, illetve a belügyminiszterhez a városok autonomiája és a törvényhatósági bizottságok összehivása, továbbá a községi választások elrendelése tárgyában feliratot intéz.

Tovább olvasom »

SPORTHIRLAP – 1920.07.26.

Bratislava, Trnava, Trncin, Uzhorod. Kitörik a nyelve az embernek, ha a pozsony Sportrevü ügyesen szerkesztett számának vastagbetüs cimeit olvassa. Mennyivel lágyabban hangzik, hogyha a szövegben szerényen meghuzódó szürke Pozsonyt, Nagyszombatot, Trencsént és Ungvárt felfedezi a magyar szem. Lesz még idő, hogy ezeket is vastag betűkkel szedhetik…

Tovább olvasom »

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP – 1920.07.17.

A főiskola folyosói a júliusba is benyuló tanév után elnéptelenedtek, elcsendesedtek. Egy nehéz küzdelmek között befutott tanév merült el az elmulás tengerében. Annak, aki ennek az évszázados intézménynek sorsát meleg szeretettel és érdeklődéssel kiséri nyomon, szive itt, a főiskola kongó ivei alatt megtelik ünnepi érzésekkel, hálával a Gondviselés iránt, aki az ő nagy és szent ügyét, bár száz nehézség között, mindeddig megsegítette.

Tovább olvasom »

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.07.06.

A letünt szabadelvü politikának egyik vezérgondolata volt, hogy Budapest a nemzeti szellem, a magyar kultúra és a gazdasági fejlődés hatalmas centruma legyen. Ez a gondolat, akármit mondjanak most, testet öltött és Budapest a modern haladás nagyszerü méreteivel nemcsak az ország centrifugális elemeit vonzotta ellenállhatatlanul, hanem a külföld csodálatát is kicsikarta.

Tovább olvasom »

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.06.27.

Az aktus mindössze egy-két percet vett igénybe. Simonyi-Semadam miniszterelnök röviden annyit mondott, hogy a tiszai választások terminusáig vállalta a kormányt, a terminus és vele az ideje lejárt. Szólt és leült nagy csalódására mindazoknak, a kik eljöttek, hogy egy kicsikét izguljanak egy alig négy hónapos kormány utolsó percein.

Tovább olvasom »

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.07.06.

XL. évf. 159. sz., 1920.07.06. p.1.

Budapest ujjászületése

A letünt szabadelvü politikának egyik vezérgondolata volt, hogy Budapest a nemzeti szellem, a magyar kultúra és a gazdasági fejlődés hatalmas centruma legyen. Ez a gondolat, akármit mondjanak most, testet öltött és Budapest a modern haladás nagyszerü méreteivel nemcsak az ország centrifugális elemeit vonzotta ellenállhatatlanul, hanem a külföld csodálatát is kicsikarta.

Ha a nemzeti közmüvelődés alapja a nemzeti nyelv, akkor a magyar nyelv és a magyarosodás diadalutjában a főváros behódolása a legnevezetesebb momentum. Ezt az igazságot csak azok tagadhatják le, a kik történelmi perspektíva nélkül itélik meg a dolgokat. Ugyancsak igazságot kell szolgáltatnunk Budapestnek ama kulturális és gazdasági vezérszerep dolgában, a melyet a letünt korszakok politikája szánt neki és a melyet a magyar nemzet büszkeségére felülmulhatatlan bravurral töltött be. Az ország szive, – érezte és mondotta mindenki.

De haj! változnak az idők és a magyar büszkeség szerelmetes objektuma a vádlottak padjára került. Ma már nem az ország szive, hanem idegen szerv az ország testében, ma már nem nemzeti főváros, hanem nemzetközi emporium. Szerencsétlenségünk napjaiban voltak pillanatok, a mikor a harag és keserüség zivatarja képes lett volna elsöpörni a föld szinéről Budapest milliónyi lakosát és háztenderét. A valóság pedig az, hogy Budapest nem volt rosszabb más nagyvárosnál. Vegyétek sorba a legyőzött népek fővárosait, mindenütt ugyanazok a forradalmi tünetek, szellemi lázadások, erkölcsi kicsapongások, gazdasági felforgatások, politikai őrületek és terrorisztikus elfajulások. A különbségek legfeljebb helyi árnyalatokra szoríthatók, de a mostani Berlinben, Münkhenben, Bécsben épp ugy nem ismerünk a hajdani német, bajor és osztrák fővárosra, mint Budapestre, a boldog Magyarország ünnepelt fővárosára.

A világháboru senkit és semmit sem hagyott érintetlenül. Ha Magyarország és vele Budapest a legnagyobb áldozata, akkor ez a mi kimondhatatlan szerencsétlenségünk. De a romokat nem lehet vádakkal és átkokkal eltakaritani, hanem épitő munkával, megmentve minden egyes használható tégladarabot. Az uralkodó politika, mely most a fővárost is a maga képére akarja átidomitani, inkább büntető, mint épitő szándékkal fogott munkájába. A fővárosról alkotott törvénye annyira elsietett munka, annyi bizalmatlanság és egyoldaluság van benne elraktározva, hogy szárnyak helyett béklyókat rak Budapest fejlődésére.

Pedig Budapest ma is életerős, fiatal főváros. Nemzeti, kulturális, gazdasági és nemzetközi hivatása nemhogy csökkent volna, hanem növekedett. Nemcsak a magyar nép büszke szeretetét és bizalmát kell ujból birnia, hanem Magyarország vezérszerepét is a keleti országokkal szemben Budapestnek kell biztositani. A legtöbb regeneráló erő itt van összehalmozva, az ország minden regeneráló erejét innét kell irányitani. A destruktiv szellemtől, melyet minduntalan Budapest fejéhez vagdosnak, csak gyönge, babonás lelkek félnek, mint a kisértettől. Destruktiv szellem volt és van és lesz is világszerte, nemcsak nálunk, mig a nagy gazdasági, társadalmi s lelki válságok valamennyire nyugvó pontra nem jutnak. Mi éveken át rámutattunk a hamis veretü budapesti demokráciára, mely határnélküli individualizmusával ránkszabaditotta a megrontás ördögeit és utóbb magát a demokráciát is harcképtelenné tette. De politikai dühből, rut önzésből vagy ostoba rövidlátásból mindenkoron akadtak az ellenlábas világból is udvarlói, a kik most naponként kimondják rá a nagy átkot. Némely urak és pártok sziveskedjenek visszaemlékezni a nagy obstrukcióra (az volt ám csak az igazi destrukció és hozzá minden másfajta destrukciónak a kezdete!), mikor fegyverbarátságot kötöttek a pesti demokraciával.

Most persze könnyű elvaditani a választókat Budapest óriás deficitjével, rengeteg adósságával és minden egyéb nyomoruságával. De mi arra kérjük a választókat, a kik jövő vasárnap dönteni fognak a főváros sorsáról, hogy ne engedjék elhomályositani mindazt, a miért valamikor büszkék voltak. A fővárost ugyanazok az okok kergették az adósságba, a deficitbe, a romlásba, a melyek az államot. A destrukció épp ugy nem hiányzik ez okok közül, mint az obstrukció. A kiegyezés óta nekilendült Budapest története az evolució nagyszerü látványa. Az a nemzedék, a mely a maga szemével látta Budapest káprázatos kibontakozását szivvel-lélekkel higyjen és bizzon jövőjében és nagyságában. Csak az a politika, az a szellem kapjon megbizást, a mely nem engedi összezsugoritani Budapestet. Nézze meg jól mindenki a szavazólistákat. A kisvárosi stilus, a politikai rövidlátás szükiteni, a polgári önérzet, a tapasztalás, a tudás, a lendület tágitani fogja Budapest horizontját.