RUSZINSZKOI MAGYAR HIRLAP – 1920.08.07.

A prágai élet még mindig magán viseli a kialakulás kezdetleges vonásait. A régi Ausztria eme második metropolisa, ősrégi, középkori jellegével fölemelőleg hat a szemlélőre, de a ma igazi Prágáját csak annak van alkalma megösmerni, aki hónapokat tölt el a politikában világ rekordot elért csehek becézett gyöngyében.

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.08.02.

Nagy horderejü és fontos helyi vonatkozásán tul is jelentős, bizonyára visszhangra találó mozgalmat inditott Marosvásárhely város tanácsa, midőn a kormányhoz, illetve a belügyminiszterhez a városok autonomiája és a törvényhatósági bizottságok összehivása, továbbá a községi választások elrendelése tárgyában feliratot intéz.

Tovább olvasom »

SPORTHIRLAP – 1920.07.26.

Bratislava, Trnava, Trncin, Uzhorod. Kitörik a nyelve az embernek, ha a pozsony Sportrevü ügyesen szerkesztett számának vastagbetüs cimeit olvassa. Mennyivel lágyabban hangzik, hogyha a szövegben szerényen meghuzódó szürke Pozsonyt, Nagyszombatot, Trencsént és Ungvárt felfedezi a magyar szem. Lesz még idő, hogy ezeket is vastag betűkkel szedhetik…

Tovább olvasom »

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP – 1920.07.17.

A főiskola folyosói a júliusba is benyuló tanév után elnéptelenedtek, elcsendesedtek. Egy nehéz küzdelmek között befutott tanév merült el az elmulás tengerében. Annak, aki ennek az évszázados intézménynek sorsát meleg szeretettel és érdeklődéssel kiséri nyomon, szive itt, a főiskola kongó ivei alatt megtelik ünnepi érzésekkel, hálával a Gondviselés iránt, aki az ő nagy és szent ügyét, bár száz nehézség között, mindeddig megsegítette.

Tovább olvasom »

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.07.06.

A letünt szabadelvü politikának egyik vezérgondolata volt, hogy Budapest a nemzeti szellem, a magyar kultúra és a gazdasági fejlődés hatalmas centruma legyen. Ez a gondolat, akármit mondjanak most, testet öltött és Budapest a modern haladás nagyszerü méreteivel nemcsak az ország centrifugális elemeit vonzotta ellenállhatatlanul, hanem a külföld csodálatát is kicsikarta.

Tovább olvasom »

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.06.27.

Az aktus mindössze egy-két percet vett igénybe. Simonyi-Semadam miniszterelnök röviden annyit mondott, hogy a tiszai választások terminusáig vállalta a kormányt, a terminus és vele az ideje lejárt. Szólt és leült nagy csalódására mindazoknak, a kik eljöttek, hogy egy kicsikét izguljanak egy alig négy hónapos kormány utolsó percein.

Tovább olvasom »

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.06.27.

XL. évf. 134.sz. – 1920.06.27. pp. 1-2.

Simonyi Semadam bejelentése a nemzetgyülésen

Az aktus mindössze egy-két percet vett igénybe. Simonyi-Semadam miniszterelnök röviden annyit mondott, hogy a tiszai választások terminusáig vállalta a kormányt, a terminus és vele az ideje lejárt. Szólt és leült nagy csalódására mindazoknak, a kik eljöttek, hogy egy kicsikét izguljanak egy alig négy hónapos kormány utolsó percein.

Maga a nemzetgyülés ridegen, a másfél órai folyosói tereferétől fáradtan statisztált. Kisgazdapárti képviselő alig mutatkozott, a minisztereknek több mint a fele el sem jött, nem érdekelte őket a saját temetésük. Ebben a részvétlenségben Simonyi néhány mondata drámai erővel jellemezte a helyzet kietlenségét. A lemondott kormány meg volt győződve arról, hogy akár lett volna terminusa, akár nem, tovább nem birta ki a többségi pártok halálos támogatását, a többség pedig a négy hónap alatt tizszer és százszor mondta a szemébe, hogy nem adott elég munkát a nemzetgyülésnek és határozatlanságával, tétlenségével végveszedelembe sodorta a keresztény kurzust.

Mi lesz most, kérdezte mindenki az országházában és kérdezi mindenki az országházán kívül. Mi, a kik nem vagyunk sem miniszterek, sem képviselők, elborult lélekkel nézzük a rövid életü kormányok fel- és letünését, mint csalhatatlan jelét a nagybeteg állapotnak. A tiszántuli választások egyik pártnak sem hoztak akkora többséget, hogy egyedül merne vállalkozni a hatalom átvételére. Marad tehát a koalició minden terheltségével. Akármilyen kormány jön, egyik sem fog birni a pártokkal; a koalicióban lappangó személyi és tárgyi ellentétek romboló hatása tovább is müködni fog. Ilyen körülmények mellett szinte elveszti fontosságát az utód kérdése. Vállalkozó azért akad bőven, mert éppen a zavaros pártviszonyok tenyésztik a legilletéktelenebb ambiciókat, de az ország máris keservesen nyögi az átmeneti állapotokat. A legsürgősebb kérdések várják a munkabiró Herkuleseket és most napok, hetek tellenek majd bele, míg Haller, Rubinek és nagyatádi Szabó István sajátságos triumvirátusa meg tud egyezni egy uj kormány megalakulásában és eljövetelében. Mert bizonyos, hogy az emlitett pártvezérek körül csoportosulók teszik a többségi döntő numerust.

Ám az eddigi kormányok sorsa is mutatja, hogy a megalkuváson alapuló többség mennyire ingatag alap. Tudjuk, hogy a pártközi megegyezés meglesz, tudjuk, hogy kormányt is kapnak hozzá, de azt is tudjuk, hogy a pártoknak eddigi szelleme és módszere nem hozhatja meg a válság végleges elintézsét. E balsejtelemtől eltelve nézünk a most meginduló kibontakozási kisérletek elé.

A nemzetgyülés ülése.

A nemzetgyülés ma egészen rövid ülést tartott. A Ház féltizenkettőkor nyilt meg. Kenéz Béla mint előadó bejelentette, hogy a második biráló-bizottság a Drózdy Győző mandátuma ellen beadott panasz tárgyában két pontra nézve elrendelte a vizsgálatot, a melynek foganatositásával Hornyánszky Zoltánt bizta meg. Rassay Károly inditványt jegyzett elő, melyben a Máv. állapotának megvizsgálására parlamenti bizottság kiküldését kéri.

A nemzetgyülés azután harmadszori olvasásban megszavazta az indemnitást.

Ezek után az elnök felfüggesztette az ülést. Ez azért történt, mert a miniszterelnök nem volt a Házban s bejelentését várták.

A miniszterelnök a Várban volt, a hol a kormányzónak átadta a kormány lemondását.

A mikor megérkezett a miniszterelnök, az elnök megnyitotta az ülést.

– Simonyi-Semadam Sándor a következő nyilatkozatott tette: Tisztelt Nemzetgyülés! Méltóztatik emlékezni, hogy a mikor vállalkoztam kormányalakitásra a tiszántuli választások időpontjáig határoztam meg azt az időt, a míg az ügyeket vezetem. Az én időm a választások következtésben lejárt, tehát ma bejelentettem a kormányzó urnak az összkormány lemondását. A kormányzó a kormány lemondását elfogadja. Kérem a tisztelt nemzetgyülést, méltóztassék üléseit elnapolni mindaddig, míg a válság tart, a míg az uj kormány megalakul.

A nemzetgyülés hangtalanul fogadta a miniszterelnök bejelentését.

Azután az elnök fölhatalmazást kért, hogy a nemzetgyülést a válság lefolyása után ujból összehivassa. Ezzel az ülés véget ért.

A válság.

Simonyi-Semadam miniszterelnök ma délelőtt kihallgatáson volt a kormányzónál s átnyujtotta a kormány lemondását. A kormányzó erre fölkérte a lemondott kormányt, hogy az uj kormány kinevezéséig intézze tovább az ország ügyeit. Olyképp vagyunk értesülve, hogy a miniszterelnök mai kihallgatása során meg is ajánlotta az utódját. Hir szerint Apponyi Albert grófot, másodsorban pedig, ha Apponyi a megbizást nem vállalná, Bethlen István grófot.

A kormányválság a szokásos alkotmányos formák között fog lefolyni. A kormányzó meg fogja hallgatni a nemzetgyülés elnökét s a pártok vezértagjait; de meg fog hallgatni oly politikusokat is, a kik pártköteléken kívül állanak, vagy a kik ez idő szerint nincsenek is bent a nemzetgyülésben. Csak ilyen széleskörü tájékozódás alapján fogja meghozni döntését. Ilyformán az adott politikai és pártviszonyok között a kormányválság gyors megoldására számitani nem lehet.

A pártok is tanácsot ülnek s a két többségi párt programpontokba is foglalja azokat a föltételeket, a melyek alapján az alakulandó uj kormányt támogatni hajlandó. A keresztény nemzeti egyesülés pártjában e föltételek kiemelkedő pontja: a zsidókérdés megoldsa, a melynek kidolgozására háromtagu bizottságot küldött ki. Lingauer Albinnal az élén: a bizottság másik két tagja Avarffy Elek dr. és Nagy János.

A kombinációk homlokterében változatlanul Bethlen István dezignálása áll, azzal, hogy ő igyekezni fog egységes kormánypártot alakitani, esetleg a két nagy párt fuziója utján, vagy pedig, ha ez akadályokba ütköznék, mindazoknak bevonásával, a kik az ország mai nehéz helyzetében minden elválasztó szempont félretolásával a nemzet lábraállitását tömörülve és vállvetve, egységes erővel szolgálni tudnák.

A kormányzónál leendő kihallgatások hétfőn kezdődnek. Ezeket megelőzve, Simonyi-Semadam miniszterelnök, a ki szokás szerint irányitja és közvetiti ezeket a mozdulatokat, ma tanácskozást kezdett a nemzetgyülési pártokkal, meghallgatván kivánságaikat. Igy a képviselőházba magához kérette a kisgazdapártot és tárgyait továbbá a nap folyamán a disszidensekkel, a keresztény nemzeti egyesülés pártjával és a Friedrich-párttal is. Holnap fölkeresi a nemzeti demokratapártot.

A kisgazdapárt a következőknek meghivását kérte a kormányzóhoz: Rubinek Gyula, nagyatádi Szabó István, sokorópátkai Szabó István, Korányi Frigyes báró, Ferdinándy Gyula, Emich Gusztáv, Mayer János, Meskó Zoltán, Gaál Gaszton, Kovács J. István, Balla Aladár, Bottlik József, Bernát Géza, Patacsi Dénes és Haypál István. A disszidensek Pallavicini Gyrögy és Fáy Gyula meghallgatását óhajtják, míg Friedrichék Friedrich István és Ereky Károlyt jelölik kihallgatásra.

A keresztény nemzeti pártból.

Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök ma este megjelent a keresztény nemzeti egyesülés pártjában és előadta, hogy a kormányzónál való kihallgatásra a párt részéről eddig Rakovszky Istvánt, a nemzetgyülés elnökét és Ernszt Sándort jelentette be, a kik holnapra már meg is kapták meghivójukat. Megkérdezte azután a miniszterelnök, hogy a párt kiket óhajt még meghivatni a kormányzóhoz. A párt válaszát holnapra kérte, mire a miniszterelnök eltávozott. A keresztény nemzeti párt elnöksége azután elhatározta, hogy a következő párttagok meghivását fogja ajánlani, nevezetesen: Haller István, Pekár Gyula, Bleyer Jakab, Schlachta Margit, Vass József Rássay Károly, Hentz Károly, Hegyeshalmy Lajos, Ernszt Sándor, Szmrecsányi György, Beniczky Ödön és Turi Béla képviselőket, vagyis az intézőbizottság valamennyi tagját.

A kormányzópártok közös bizottságának tanácskozása.

A két kormányzópárt közös intézőbizottsága ma este a keresztény nemzeti egyesülés pártkörében értekezletet tartott és harmadfél óra hosszat tanácskozott a két párt tennivalóiról. Jelen voltak a keresztény nemzeti párt részéről: Haller István, Pekár Gyula, Schlachta Margit, Vass József, Rassay Károly, Hentz Károly, Szmrecsányi György, Beniczky Ödön és Turi Béla; a kisgazdapárt részéről: Korányi Frigyes báró, Meskó Zoltán, Gaál Gaszton, Rubinek István és Hir György.

– Az értekezlet után Haller István kultuszminiszter munkatárunknak ezeket mondotta: A válság személyi részéről nem esett szó. A kormányzó föltétlen joga, hogy ő nevezze meg, vagy jelölje ki az uj miniszterelnököt. A megoldás, érdemi részére nézve az a határozott kívánság jutott kifejezésre, hogy a két párt együttesen vegyen részt a kormányzásban, elhatározta továbbá, hogy a közös tárgyi program tüzetes kidolgozására a közös intézőbizottság holnap délelőtt tanácskozásra ül össze.

Más forrásból szerzett értesülésünk szerint az intézőbizottságban még az a kívánság is fölmerült, hogy lehetősen a két kormányzópárthoz tartozó politikus jönne is abban az esetben, ha a két párt közös programját a magáénak vallja, számithat a pártok támogatására. A fődolog az, hogy a vállalkozó kormányfő és társainak kvalitása és egyénisége olyan legyen, hogy a vállalt program végrehajtására nézve a pártok bennük garanciát lássanak.

Szmrecsányi György, a nemzetgyülés alelnöke, még ezeket mondotta:

– Az a nézet alakult ki, hogy a két kormányzópártnak okveletlenül meg kell valósitania azt a programot, melyet a választásokon kifejtettek. Ily módon a rend föltétlenül helyre fog állani. Én ma is a fuziót óhajtom, mint annakelőtte, mert változatlanul az a meggyőződésem, hogy csak egyeséges kormányzópárttal lehet eredményesen kormányozni. Hiszem, hogy a két párt benső szolidaritással fog együttdolgozni, akkor hamarosan létrejön a fuzió is.

A kormány lemondása a hivatalos lapban.

Mint a Magyar Távirati Iroda jelenti, a hivatalos lap vasárnapi száma a kormányzó úr őfőméltóságának következő elhatározását közli: A kormányzó úr őfőméltósága ez évi junius 26-án kelt magas elhatározásával a magyar királyi összes minisztérium hivatali lemondását elfogadni és egyben az ügyek ideiglenes továbbvitelével a miniszterelnököt és a minisztérium többi tagjait megbizni méltóztatott.