RUSZINSZKOI MAGYAR HIRLAP – 1920.08.07.

A prágai élet még mindig magán viseli a kialakulás kezdetleges vonásait. A régi Ausztria eme második metropolisa, ősrégi, középkori jellegével fölemelőleg hat a szemlélőre, de a ma igazi Prágáját csak annak van alkalma megösmerni, aki hónapokat tölt el a politikában világ rekordot elért csehek becézett gyöngyében.

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.08.02.

Nagy horderejü és fontos helyi vonatkozásán tul is jelentős, bizonyára visszhangra találó mozgalmat inditott Marosvásárhely város tanácsa, midőn a kormányhoz, illetve a belügyminiszterhez a városok autonomiája és a törvényhatósági bizottságok összehivása, továbbá a községi választások elrendelése tárgyában feliratot intéz.

Tovább olvasom »

SPORTHIRLAP – 1920.07.26.

Bratislava, Trnava, Trncin, Uzhorod. Kitörik a nyelve az embernek, ha a pozsony Sportrevü ügyesen szerkesztett számának vastagbetüs cimeit olvassa. Mennyivel lágyabban hangzik, hogyha a szövegben szerényen meghuzódó szürke Pozsonyt, Nagyszombatot, Trencsént és Ungvárt felfedezi a magyar szem. Lesz még idő, hogy ezeket is vastag betűkkel szedhetik…

Tovább olvasom »

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP – 1920.07.17.

A főiskola folyosói a júliusba is benyuló tanév után elnéptelenedtek, elcsendesedtek. Egy nehéz küzdelmek között befutott tanév merült el az elmulás tengerében. Annak, aki ennek az évszázados intézménynek sorsát meleg szeretettel és érdeklődéssel kiséri nyomon, szive itt, a főiskola kongó ivei alatt megtelik ünnepi érzésekkel, hálával a Gondviselés iránt, aki az ő nagy és szent ügyét, bár száz nehézség között, mindeddig megsegítette.

Tovább olvasom »

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.07.06.

A letünt szabadelvü politikának egyik vezérgondolata volt, hogy Budapest a nemzeti szellem, a magyar kultúra és a gazdasági fejlődés hatalmas centruma legyen. Ez a gondolat, akármit mondjanak most, testet öltött és Budapest a modern haladás nagyszerü méreteivel nemcsak az ország centrifugális elemeit vonzotta ellenállhatatlanul, hanem a külföld csodálatát is kicsikarta.

Tovább olvasom »

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.06.27.

Az aktus mindössze egy-két percet vett igénybe. Simonyi-Semadam miniszterelnök röviden annyit mondott, hogy a tiszai választások terminusáig vállalta a kormányt, a terminus és vele az ideje lejárt. Szólt és leült nagy csalódására mindazoknak, a kik eljöttek, hogy egy kicsikét izguljanak egy alig négy hónapos kormány utolsó percein.

Tovább olvasom »

PESTI NAPLÓ – 1920.06.25.

71. évf. 151. sz., 1920.06.25. p.3.

NAPI HIREK

Az ellenforradalom emlékünnepe a Ludovikában

Gyönyörű ünnepség keretében leplezték le ma Ludovika Akadémiában a mult évi ellenforradalom hős áldozatainak emlékezetére emelt emlékoszlopot, mely késő időkben is hirdetni fogja a hazafias önfeláldozás megtisztelését és a nemzet kegyeletét.

A Ludovika Akadémia kertjében áll az emlékoszlop. A főépület hátamögött, az akácok alatt baldachinos, madonnaképes tábori oltárt állítottak fel. Mindenütt nemzetiszínű drapéria, lobogó, diszpaizs, drága szőnyegdisz gyönyörködtette a szemet.

Délelőtt tiz órakor érkezett meg Horthy Miklós kormányzó a ludovikások diszszázadának sorfalai között. Tengernagyi egyenruhát viselt, összes kitüntetéseivel. Mialatt elfoglalta helyét a diszes emelvényen, a zenekar a Himnuszt játszotta. Az emelvényen a kormányzó mellett foglalt helyet József főherceg és József Ferenc főherceg. Körülöttük gyűltek össze a kormány tagjai s a polgári és katonai társadalom előkelőségei.

Az ünnepség misével kezdődött, amelyet Zadravecz István tábori lelkész celebrált fényes segédlettel. A mise elején ágyulövések hangzottak el, majd a Ludovika parancsnoka, Révy Kálmán alezredes a kormányzó elé lépett és jelentést tett. Horthy Miklós kormányzó intett a kezével, mire a parancsnok kiadta a parancsot:

— Hulljon le a lepel!

Előtűnt ekkor az emlékmű, Sidló Ferenc szobrászmüvész gyönyörű alkotása. Alapzata négy márványpajzs, ezen nyugszik az emlékmü, amelyet fönt egy korona fog át. A szobor felirata:

1919 junius 24.

A Ludovika Akadémiának a nemzeti eszméért folytatott dicső küzdelme emlékére emeltük a nemzeti eszme lelkes hiveinek áldozatkészségéből.

Csak törpe nép felejthet ősnagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket.

Lemberkovits Jenő, Ivánday-Karácson István, Mildner Ferenc századosok, Erődi Ödön tartalékos főhadnagy, Pogány Jenő másodéves akadémikus.

Az emlékmü leleplezése után Zadravecz István tábori püspök mondott beszédet, buzditó szavakkal lelkesitve hazafiasságra az ifjuságot. Beszéde után az istentiszteletet tovább folytatták, majd dombovári Révy Károly alezredes a Ludovika Akadémia nevében átvette az emlékművet. Rövid beszédében azt mondotta, hogy a Ludovika Akadémiát mindig emlékeztetni fogja tradíciójára ez az emlékmű, amit itt most lelepleztek. Ezután Soós Károly hadügyminiszter a nemzeti hadsereg nemzetiszínü szalaggal átfont tölgyfakoszoruját helyezte el az emlékmü talapzatán, majd a kormányzó az emlékmü készítőjét, Sidló Ferenc szobrászművészt fogadta és előtte elismerését fejezte ki.

Ezután a kormányzó az ellenforradalmi halottak hozzátartozóihoz lépett és részvétét és a haza köszönetét fejezte ki előttük. Majd e ludovikások diszzászlóalja diszmenetben lépett el a Rákóczi-induló hangjai mellett a kormányzó és a megjelent tábornoki kar előtt. A diszmenet végeztével Horthy Miklós kormányzó, József főherceg és József Ferenc főherceg a megjelentek sorfala közt, lelkes éljenzés közben távoztak el az ünnepség szinhelyéről.

Az ünnepséget délután folytatták a Ludovika Akadémia kertjében. A délutáni katonai ünnepségen Horthy Miklós kormányzó is résztvett egész családjával; ott volt továbbá József főherceg, Rakovszky István a nemzetgyülés elnöke, Soós Károly honvédelmi miniszter, számos nemzetgyülési képviselő és sok katonai előkelőség. A katonai ünnepség délután öt órakor kezdődött. Az ifjúság szabadgyakorlatokat mutatott be, majd különböző lovassági és egyéb katonai gyakorlatok következtek. Az ünnepség egy szépen kidolgozott nagy gyalogsági harcászati gyakorlat preciz bemutatásával végződött. A ludovikás ifjak az ünnepség után a kormányzó előtt diszfelvonulást rendeztek.