Trianon 100

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.11.24.

A bécsi kommunista sajtó nemrég világgá kürtölte, hogy a Nagyváradon, halálra itélt Csécsi Nagy Imre huszárezredes fiai, hogy boszut álljanak édesapjuk elitéléséért, a Margit-köruti fogház előtt többed magukkal megtámadtak egy Morár Teofil nevű budapesti román orvostanhallgatót, a kit embertelenül megkinoztak s végül holttestét a Dunába dobták. Nem beszélve arról, hogy az egész hir szemen szedett koholmány, mert ez az orvostanhallgató ma is a legnagyobb nyugalomban él Budapesten, mi eddig fölöslegesnek tartottuk, hogy a külföldet ellenségeink ez ujabb rágalmáról fölvilágositsuk.

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.11.17.

Averescu a parlament megnyitásán már ujjászervezett kabinetjének élén kiván megjelenni. Egyelőre még csak kombinációk vannak a választásokról, de erősen tartja magát az a hir, hogy Erdély, Bukovina és Besszarábia még csak tárcanélküli miniszterek utján sem jut képviselethez a kormányban. A politikai helyzet jellemzéséül itt közöljük a „Dimineaţa” cikkét, melynek állásfoglalása a tárcanélküli miniszterségek kérdésében a román politika széles köreiben talál visszhangra.

Tovább olvasom »

ELLENZÉK – 1920.11.10.

Erdély magyar irodalmi élete, amely az imperium átvétele után kis időre a tájékozatlanság érzetével megtorpanni látszott, hamarosan felismerte azokat a szempontokat, amelyeknek irányitani kell őt jövő müködésében. A helyzet felismeréséből következett az is, hogy a magyar irodalom itt ujra friss erővel bontakozni kezdett. Folyóiratok indultak meg, melyek mindegyike a magyar kultura zászlaját lobogtatta. Különböző utakon próbálták ezt elérni, de szándékuk tisztaságát senkisem vonhatta kétségbe.

Tovább olvasom »

FRISS UJSÁG – 1920.11.05

A La Croix cimü lap „Levél Szlovákiából” cimmel cikket közöl, amely többek között igy szól: A csehek nem tudták saját nemzeti ösztönüket fékezni; két-három hónappal ez elfoglalás után már elkezdödött a reakció. Ez időtől kezdve a tótok és rutének a csehek ellen oly gyülölettel és megvetéssel viseltetnek mely ezelőtt elképzelhetetlen volt egy ilyen jámbor és békeszerető népnél.

Tovább olvasom »

UJ-SOMOGY – 1920.10.30.

II. évf. 248. sz., 1920.10.30. p.1. „Mindent a hazáért!” („Sve za domovinu!”) Irta egy zágrábi magyarbarát, vezető horvát politikus.Az „Uj-Somogy” részére fordította : Wagner József.

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.10.23.

Az entente-hatalmak azt a felszólítást intézték a magyar kormányhoz, hogy a trianoni békének még ez év november 1-ig történő ratifikálásáról gondoskodjék. Erről a fordulatról és a ratifikálás körülményeiről: gróf Teleki Pál miniszterelnök a következőkben volt szives tájékoztatni munkatársunkat:

Tovább olvasom »

PESTI NAPLÓ – 1920.06.25.

71. évf. 151. sz., 1920.06.25. p.3.

NAPI HIREK

Az ellenforradalom emlékünnepe a Ludovikában

Gyönyörű ünnepség keretében leplezték le ma Ludovika Akadémiában a mult évi ellenforradalom hős áldozatainak emlékezetére emelt emlékoszlopot, mely késő időkben is hirdetni fogja a hazafias önfeláldozás megtisztelését és a nemzet kegyeletét.

A Ludovika Akadémia kertjében áll az emlékoszlop. A főépület hátamögött, az akácok alatt baldachinos, madonnaképes tábori oltárt állítottak fel. Mindenütt nemzetiszínű drapéria, lobogó, diszpaizs, drága szőnyegdisz gyönyörködtette a szemet.

Délelőtt tiz órakor érkezett meg Horthy Miklós kormányzó a ludovikások diszszázadának sorfalai között. Tengernagyi egyenruhát viselt, összes kitüntetéseivel. Mialatt elfoglalta helyét a diszes emelvényen, a zenekar a Himnuszt játszotta. Az emelvényen a kormányzó mellett foglalt helyet József főherceg és József Ferenc főherceg. Körülöttük gyűltek össze a kormány tagjai s a polgári és katonai társadalom előkelőségei.

Az ünnepség misével kezdődött, amelyet Zadravecz István tábori lelkész celebrált fényes segédlettel. A mise elején ágyulövések hangzottak el, majd a Ludovika parancsnoka, Révy Kálmán alezredes a kormányzó elé lépett és jelentést tett. Horthy Miklós kormányzó intett a kezével, mire a parancsnok kiadta a parancsot:

— Hulljon le a lepel!

Előtűnt ekkor az emlékmű, Sidló Ferenc szobrászmüvész gyönyörű alkotása. Alapzata négy márványpajzs, ezen nyugszik az emlékmü, amelyet fönt egy korona fog át. A szobor felirata:

1919 junius 24.

A Ludovika Akadémiának a nemzeti eszméért folytatott dicső küzdelme emlékére emeltük a nemzeti eszme lelkes hiveinek áldozatkészségéből.

Csak törpe nép felejthet ősnagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket.

Lemberkovits Jenő, Ivánday-Karácson István, Mildner Ferenc századosok, Erődi Ödön tartalékos főhadnagy, Pogány Jenő másodéves akadémikus.

Az emlékmü leleplezése után Zadravecz István tábori püspök mondott beszédet, buzditó szavakkal lelkesitve hazafiasságra az ifjuságot. Beszéde után az istentiszteletet tovább folytatták, majd dombovári Révy Károly alezredes a Ludovika Akadémia nevében átvette az emlékművet. Rövid beszédében azt mondotta, hogy a Ludovika Akadémiát mindig emlékeztetni fogja tradíciójára ez az emlékmű, amit itt most lelepleztek. Ezután Soós Károly hadügyminiszter a nemzeti hadsereg nemzetiszínü szalaggal átfont tölgyfakoszoruját helyezte el az emlékmü talapzatán, majd a kormányzó az emlékmü készítőjét, Sidló Ferenc szobrászművészt fogadta és előtte elismerését fejezte ki.

Ezután a kormányzó az ellenforradalmi halottak hozzátartozóihoz lépett és részvétét és a haza köszönetét fejezte ki előttük. Majd e ludovikások diszzászlóalja diszmenetben lépett el a Rákóczi-induló hangjai mellett a kormányzó és a megjelent tábornoki kar előtt. A diszmenet végeztével Horthy Miklós kormányzó, József főherceg és József Ferenc főherceg a megjelentek sorfala közt, lelkes éljenzés közben távoztak el az ünnepség szinhelyéről.

Az ünnepséget délután folytatták a Ludovika Akadémia kertjében. A délutáni katonai ünnepségen Horthy Miklós kormányzó is résztvett egész családjával; ott volt továbbá József főherceg, Rakovszky István a nemzetgyülés elnöke, Soós Károly honvédelmi miniszter, számos nemzetgyülési képviselő és sok katonai előkelőség. A katonai ünnepség délután öt órakor kezdődött. Az ifjúság szabadgyakorlatokat mutatott be, majd különböző lovassági és egyéb katonai gyakorlatok következtek. Az ünnepség egy szépen kidolgozott nagy gyalogsági harcászati gyakorlat preciz bemutatásával végződött. A ludovikás ifjak az ünnepség után a kormányzó előtt diszfelvonulást rendeztek.