AZ EST – 1920.06.13.

Weiller szenátor, a külügyi bizottság tagja, vezércikket irt a Figaró-ban az osztrák békeszerződésről. Weiller szenátor a következőket irja:

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.06.06

Horthy Miklós kormányzó két nagyjelentőségü intervjuban nyilatkozott amerikai sajtótudósitók előtt, hogy tájékoztassa az amerikaiközvéleményt a magyar közállapotokról, az ország jövő terveiről és a béke aláirásának értelméről. A két nyilatkozatról az alábbi távirati tudósitások számolnak be.

Tovább olvasom »

NÉPSZAVA – 1920.06.04.

A bosszuállás paragrafusokba szedett müvét: a magyar békeszerződést ezekben az órákban irják alá Versaillesben… amikor ezek a sorok az olvasó elibe jutnak.

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.06.03.

A magyar nemzet a megalázottság, a megtiportatás e szörnyü óráiban nagyjainak emlékéhez zarándokol országszerte. Testületek, egyesületek, iskolák, a nép fiai elvonulnak nagyjaink szobrai, siremléke előtt, áldoznak azok szellemének, virágot, zöld lombot hintenek szobraikra és eléneklik a mi szent énekeinket. A múltból meritünk erőt a jövő nagy küzdelmeihez.

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.06.13.

XI. évf. 141. sz., 1920.06.13. p.2.

„A dunai konföderáció jobb lett volna a parisi békénél”

Egy francia szenátor a csehek és délszlávok ellen

Páris, junius 12.
az M. T. I. szikratávirata

Weiller szenátor, a külügyi bizottság tagja, vezércikket irt a Figaró-ban az osztrák békeszerződésről. Weiller szenátor a következőket irja:

Ha a békekonferenciát valóban ítélőszéknek akarjuk tekinteni, akkor csodálnunk kell azt az igazságtalanságát, a mely lehetővé teszi, hogy Németország egységesen kerül ki a vereségből, Ausztria pedig szegény kis tartománnyá sülyed, a melynek idegen segitségből kell tengődnie. Wilson parancsokat osztogatott méltóságának sinai hegyéről és megvédte a nemzetiségeket, úgy látszik azonban, tulzott mértékben gondoskodott a délszlávokról és a csehekről, mert az Egyesült-Államokban nagyon sok a délszláv és a cseh nemzetiségü választópolgár.

A háboru folyamán maga a cikkiró szenátor is a csehek érdekében fáradozott, de azt tapasztalta, hogy a hálátlanság, a mely egyébként a fejedelmek kiváltsága volt, Prágában is megfészkelődött. A dunai konföderációval megvédhették volna a népek függetlenségét. Ausztria elpusztitása sulyos hiba volt, a mely utóbb keservesen megbosszulja magát. A szenátus külügyi bizottságát főképpen az a kérdés foglalkoztatja, a mely domináló kérdése az egész európai politikának: hogyan éljen meg Ausztria? Ausztriának legalább is tiz millió főnyi lakosságot kellett volna meghagyni és csak hat milliót hagytak meg.

A cikkiró végül részletesen vázolja azokat az akadályokat, a melyeket a békeszerződés az uj Ausztriában támaszt, azután pedig a Németországhoz való csatlakozás érdekében megindult mozgalomról beszélt, a mit Franciaországnak minden körülmények között meg kell akadályoznia. Franciaországnak fontos érdeke követeli, hogy mindent elkövessen abban az irányban, hogy Ausztria ne találjon menedéket a német szövetségben, a melynek még most is a poroszok állnak az élén. Ezt a menedéket a népszövetség nem tagadhatja meg Ausztriától véglegesen, ha van még igazi Európa. Meg kell találni a módját, hogy Ausztria, Csehország, a délszláv állam, Bulgária és Románia, mindnyájukra nézve teljesen kielégítő szövetséget kössenek. A békét csak a Balkán nagy gazdasági szövetkezése mentheti meg.