AZ EST – 1920.06.13.

Weiller szenátor, a külügyi bizottság tagja, vezércikket irt a Figaró-ban az osztrák békeszerződésről. Weiller szenátor a következőket irja:

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.06.06

Horthy Miklós kormányzó két nagyjelentőségü intervjuban nyilatkozott amerikai sajtótudósitók előtt, hogy tájékoztassa az amerikaiközvéleményt a magyar közállapotokról, az ország jövő terveiről és a béke aláirásának értelméről. A két nyilatkozatról az alábbi távirati tudósitások számolnak be.

Tovább olvasom »

NÉPSZAVA – 1920.06.04.

A bosszuállás paragrafusokba szedett müvét: a magyar békeszerződést ezekben az órákban irják alá Versaillesben… amikor ezek a sorok az olvasó elibe jutnak.

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.06.03.

A magyar nemzet a megalázottság, a megtiportatás e szörnyü óráiban nagyjainak emlékéhez zarándokol országszerte. Testületek, egyesületek, iskolák, a nép fiai elvonulnak nagyjaink szobrai, siremléke előtt, áldoznak azok szellemének, virágot, zöld lombot hintenek szobraikra és eléneklik a mi szent énekeinket. A múltból meritünk erőt a jövő nagy küzdelmeihez.

Tovább olvasom »

PESTI NAPLÓ – 1920.05.26.

71. évf. 121. sz. 1920.05.26. p.1.

A béke aláírása és az ország

Méltóságteljes nyugalommal, igazában és életerejében bizva, egy jobb jövőbe vetett rendithetetlen hittel fogadta a magyar nép a felelős kormány elhatározását, amellyel a pillanat sulyos kényszerének hatása alatt hajlandónak nyilatkozott a béke, a kard békéjének aláírására. Az ország, amelynek népe párt és felekezeti különbség nélkül csatlakozott a területvédő liga zászlója alá, megértette és megszivlelte Apponyi és a többi vezető politikusok intő, mérséklő szavát, hogy nemzet maradék erejével takarékoskodni kell, éppen azért, hogy ez az erő a tettek órájában minden akadályt elsöprő hatalommá növekedjék, s belátta, kegy az országot nem lehet, de nem is szabad kitenni egy ujabb balkáni megszállás veszedelmes gazdasági és politikai következményeinek.

A sziklaszilárd hit, s ez a józan felfogás tükröződik vissza a magyar sajtó kommentárjaiból is. A kormány nehéz lelki gyötrelem után határozhatta el magát erre a keserű lépésre, de felelőssége teljes tudatéban nem tehetett egyebet. Hiszen az aláirás — ennek a „békének” az aláírása — nem jelenthet jogfeladást, s a békeszerződés annyira ellenkezik az élet törvényeivel, hogy az entente bátran hozzáiktathatta volna ujabb feltételnek akár azt is, hogy a magyar kormány köteles felelősséget vállalni azért is, hogy a Tisza ezentúl északnak fog folyni…

Magyarország delegátusai nyugodtan aláirhatják ezt a békét, amely teljesen ellentétben van az élet és a természet örök törvényeivel, aláírhatják, mert uj, mindennél hatalmasabb szövetségesünk támadt: az idő, amely 1918-ban más körülmények között ellenségeinknek is meghozta a győzelmet, s amely kérlelhetetlen következetességgel nekünk is meg fogja hozni   X   X   X   igaz ügyünk győzelmét.

Apponyi a béke aláirása mellett

Gróf Apponyi Albert, a magyar békedelegáció elnöke, aki Millerandhoz intézett levelében történelmi jelentőségű szavaikban szögezte le az egész magyar nemzet álláspontját az entente békefeItételeivel szemben, ma „Az Est” munkatársa előtt nyilatkozatot tett a béke aláirásáról, s ebben a nyilatkozatában a lelkiismeretes államférfi józanságával csatlakozik a kormány elhatározásához az aláirás kérdésében.

A kormány — mondotta Apponyi — nem járhatott el másképpen. Ez volt az egyetlen ut, amelyen haladhattunk, nehogy egész állami létünket va banque játékkal kockára tegyük. Nem lehetett tekinteten kivül hagyni azt a kedvező fordulatot, amely az entente vezető körei hangulatában is mutatkozni látszik, nem vezető körökben pedig már láthatólag meg is nyilatkozik, amely hangulat nyomban visszafordulna ellenünk, ha mi megtagadnók a békeszerződés aláírását. Ismétlem: komoly és az ország érdekeit becsületesen szem előtt tartó kormány nem tehetett másképp.

— A jövőt illetőleg elég biztatók számunkra mindazok a sorokban és a sorok közt látható ígéretek, amelyeket a béketanács kisérő jegyzéke felkínált számunkra. Dolgoznunk kell és elsősorban főleg erős belső konszolidációra kell törekednünk, hogy a kínálkozó és biztatást jelentő kivezető ut nyitját megtaláljuk. Ha belül egységesek vagyunk, ezzel csak megerősítjük a hozzánk füzött bizalmat és alapot adunk annak a nagyszabásu munkának, amelyet most már itthon és a külföldön folytatnunk kell, hogy újból megerősödjünk.

Teleki külügyminiszter a béke aláirásáról

Gróf Teleki Pál külügyminiszter egy bécsi laptudósító előtt a következő kijelentéseket tette a békeszerződés aláirásáról:

— Magyarország a békeszerződés aláírása tekintetében, sajnos, ugyanabban a helyzetben van, mint a többi legyőzött állam, amely a keserű kényszernek engedve, kénytelen volt a diktált békeszerződéseket elfogadni és aláirni.

— Ama borzasztó károk után, amelyeket az ország a bolsevizmus és a román megszállás következtében szenvedett, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy esetleges megszállás ujabb bajait zudítsuk magunkra. A békeszerződés aláírását a minisztertanács határozta el és ezidőszerint nem terjeszthető a nemzetgyűlés elé, mert a mai nemzetgyülés határozata nem képviselné az egész nép akaratát s könnyen megtörténhetnék, hogy a mai csonka nemzetgyülést a későbbi teljes nemzetgyülés dezavuálná.

— A békeszerződés a magyar államra különösen gazdasági és pénzügyi tekintetben olyan mérvű terheket ró, amelyeket az nem fog elviselhetni. Egyedüli reményünk a békeszerződés végrehajtása során felülkerekedő jobb belátás.

— Tény az, hogy a békeszerződés bennünket területünk egy részének elszakitásával megfosztott minden nyersanyagunktól. Kétségkivül érdekünk tehát nekünk is, hogy szomszédainkkal békés és barátságos viszonyba jussunk. Mi, akik egy évezreden keresztül velük együtt éltünk és dolgoztunk, bizonyára nem szándékozunk nekik bármily irányban nehézséget okozni. Ellenkezőleg, készek vagyunk továbbra is értük és velük dolgozni, kizárólag az ő belátásuktól függ tehát, hogy egy megfelelő középúton találkozzunk.

— Ami pillanatnyi külpolitikai orientálódásunkat illeti, nem tudnék egy olyan hatalmat megnevezni, amelyhez speciálisan csatlakozni kívánnánk. Ahol baráti jobbot találunk, ott azt elfogadjuk, s bizvást reméljük: a győzők is be fogják látni, hogy az ő érdekük is, hogy ne kergessék kétségbeesésbe a legyőzötteket.

Junius 4

Az „ünnepélyes” aktus, a béke aláirása — mint már hirül adtuk — junius 4-én, pénteken délután 4 órakor lesz a versaillesi Trianon palotában, s — mint az United Press jelenti —

közvetlenül a béke aláirása után összeül a legfelsőbb tanács, hogy határozzon a jóvátételi és a határrevideáló bizottságok kiküldése dolgában.

E két bizottság junius folyamán utazik Budapestre s itt lesz állandó székhelyük.

Álhírek magyar mozgósításról

Versaillesbói jelentik szikratávírón: A Petite Republique vasárnapi számában közli a magyar külügyminisztérium cáfolatát az állítólagos magyar mozgósítás ügyében. Ugyanezt a dementit közli a „Lanterne” is. A „Homme Libre” a magyar békeszerződés aláírásáról írva megjegyzi, hogy a magyar kormány csak tiltakozással írja alá a békeszerződést és az a remény él benne, hogy a békeszerződésnek drákói rendelkezéseit, különösen a területi megcsonkítást a népszövetség orvosolni fogja.

A „Petit République” „Magyarország bátran viseli a békeszerződés megpróbáltatásait” cimmel Teleki külügyminiszter legutóbbi beszédéből közöl részleteket.

Baranya kiürítése

Hir szerint a jugoszlávok minden előkészületet megtettek a másfél év óta megszállás alatt álló Pécs város és Baranya vármegye végleges kiürítésére. Erre vall az a körülmény is, hogy a megszálló szerb csapatok főparancsnokságát a minap áthelyezték Eszékre. Az ellenséges tüzérség és lovasság szintén elvonult, a csendőrség bevonta a laktanyáról a szerb feliratú jelzőtábláját, a gyalogság pedig az elvonulásra teljesen készen áll. Pécs felszabadulása a legközelebbi napokra várható.

Területvédő Liga tiltakozó gyűlése

A Területvédő Liga május 26-án, szerdán, délelőtt 11 órakor a Vigadóban a Magyarországot tönkretevő béke ellen tiltakozó nagygyülést tart.