AZ EST – 1920.06.13.

Weiller szenátor, a külügyi bizottság tagja, vezércikket irt a Figaró-ban az osztrák békeszerződésről. Weiller szenátor a következőket irja:

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.06.06

Horthy Miklós kormányzó két nagyjelentőségü intervjuban nyilatkozott amerikai sajtótudósitók előtt, hogy tájékoztassa az amerikaiközvéleményt a magyar közállapotokról, az ország jövő terveiről és a béke aláirásának értelméről. A két nyilatkozatról az alábbi távirati tudósitások számolnak be.

Tovább olvasom »

NÉPSZAVA – 1920.06.04.

A bosszuállás paragrafusokba szedett müvét: a magyar békeszerződést ezekben az órákban irják alá Versaillesben… amikor ezek a sorok az olvasó elibe jutnak.

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.06.03.

A magyar nemzet a megalázottság, a megtiportatás e szörnyü óráiban nagyjainak emlékéhez zarándokol országszerte. Testületek, egyesületek, iskolák, a nép fiai elvonulnak nagyjaink szobrai, siremléke előtt, áldoznak azok szellemének, virágot, zöld lombot hintenek szobraikra és eléneklik a mi szent énekeinket. A múltból meritünk erőt a jövő nagy küzdelmeihez.

Tovább olvasom »

AZ UJSÁG – 1920.05.09.

XLVIII. évf. 111. sz. – 1920.05.09. p.2.

Törüljük ki szótárunkbóI a „szegény” Magyarországot

(A „jó“ Magyarország a „boldog” Magyarország ügyét szolgálja.)

Pedlow kapitány, az amerikai Vöröskereszt-misszió vezetőjének nyilatkozata.

— Az Ujság munkatársától. —

Az amerikai Vöröskereszt távozásáról szóló hirek mély aggodalommal töltötték el a magyar közönséget, mely hálával emlékezett meg arról az igazán emberi jótékony müködésről, melyet az amerikai Vöröskereszt budapesti missziója kifejtett. Pedlow kapitány, a misszió vezetője, ez a jóságos arczu, bájos ur, mindent elkövetett, hogy Budapest hallatlan nyomorát főleg a kórházi és gyermekmentési téren hatékony eszközökkel enyhítse. Tegnap este ismét alkalmam volt, hogy Pedlow kapitánynyal egy társaságban találkoztam s ez alkalommal Az Ujság számára s következő nyilatkozatokat tette:

Mindenekelőtt megkértem, nyugtasson meg abban a tekintetben, hogy az amerikai Vöröskereszt-misszió továbbra is Budapesten marad és folytatja áldásos működését. A kapitány a következőket mondotta :

— Az amerikai Vöröskereszt-missziót visszarendelték ugyan Amerikába, de Emerson ezredes, ki az amerikai Vöröskereszt-szolgálat egész Európára kiterjedő ügyeit intézi, a napokban Budapesten járt és minden tekintetben meg volt elégedve azzal az eredménynyel. melyet itt látott. Tapasztalhatta azt is, hogy a misszió működésére Budapesten különösen szükség van és ebben az értelemben is tett jelentést. Mindenesetre ez alapot nyujt arra a reménységre, hogy a misszió továbbra is Budapesten maradhat. Ennerson ezredes különben meglátogatta a Huszár- és a Csergő-féle akcziót is és nagy megelégedését fejezte ki a felett, hogy az elosztásnál az abszolut humánus és igazságos szempontok mennyire érvényesülnek.

Ezután megkérdeztem, hogy az esetben, ha a Vöröskereszt-misszió Budapesten marad, mire fog működése főképpen terjeszkedni. A kapitány a következőket mondotta:

— A Vöröskeszt missziója főleg az egészségügyi szolgálat helyreállítására irányul. A magyar kórházak mindenben szükséget szenvednek. Orvosai kitünőek. Az ápolók elsőranguak, a szisztéma is kifogástalan és legkevésbé sem marad el a nyugati egészségügyi ideák és berendezések mögött. De a müködést mégis megbénítja, sőt veszélyezteti az anyaghiány. Különösen a kötszerekben és a gyermekkelengyékben érezhető óriási szükség, sőt egyes klinikákon papiroskelengyékbe pólyálták a csecsemőket. Szerencsére éppen most müszerek és orvosságokban nagyobb szállitmányokat kaptak és egy hajórakomány kötöszer is érkezett. A vidéki kórházakban is rengeteg sok a panasz, különösen azokon a helyeken, melyek a román megszállástól is szenvedtek, s a honnan a románok minden megmozgathatót elvittek. Jelenleg a párisi Vöröskereszt-raktárak is üresek, de már a jövő napokban az egész készlet felujitására kerül a sor, a melyből remélhetőleg Magyarország is megkapja, az őt megillető részt.

Ezután figyelmeztettem a kapitányt arra, hogy mi, magyarok, elfogultak vagyunk a saját nyomorunkkal szemben s kértem őt, hogy mint külföldi, a ki mindazonáltal a magyar nyomort legalább is annyira ismeri, mint egy átlagos magyar, mutasson rá arra az utra, melylyel a nyomor enyhülését remélhetjük. Erre vonatkozólag a következőket mondotta:

— A kivezető ut Magyarország számára szinte isteni csodával határosán a jó termés. Ez megváltás a nyomor alól is. A nép maga nem is tudja, hogy milyen óriási szerencse rá nézve, hogy nemcsak saját szükségletét produkálja, de felesleget is terme. Ruházat és czipő tekintetében nehezebb a helyzet különösen a jövő télre való tekintettel. Erről kötelesség idejekorán gondoskodni. Mindenesetre, ha az ipar megindul sok ezer munkásember, a ki ma munkátlanul él, ismét belekapcsolódik majd abba a termelésbe, melylye lszükségleteit megkeresheti.

Ezután megkérdeztem, hogy az a nemzeti munkamozgalom, mely a kötött áruk készitésére vonatkozólag az ő kezdeményezése folytán megindult s melyet a kormányzó fenkölt lelkü neje is teljes mértékben felkarolt, milyen eredménynyel járt. A következőket mondotta:

— A kötési akcziót Mrs. Tompson vezeti. Ebben a tekintetben olyan óriási lelkesedés mutatkozott, a melyet felülmulni egy nemzet se lenne képes. Hiszem, ha a magyar nők ennyire lelkiismeretesek, ha megindul a munka s ha ismét alkalom adódik rá, a férfiak szintén megmutatják, hogy munkakészségükben nem maradnak a nők mögött.

Azután elgondolkozott, majd még a következőket mondotta :

— Ennek az országnak a története a közelmultban olyan volt, akárcsak egy regény. Az éghajlat és talaj segitségével minden termelésre alkalom nyilik. A szép nők és gyönyörű gyermekek, az egész nagyszerű faj ösztönöztek abban a törekvésemben, hogy ismét életképességet, jólétet békét hozzunk ebbe a szerencétlen országba. Egyet azonban a magyaroknak ki kell hogy törüljenek a szótárukból. Ez az, hogy továbbra is a „szegény“ Magyarországról beszéljenek. Helyettesítsék a „jó“ Magyarországgal (good Hungary). A rezonánczia keresésével, a büszke élni akarással ezen az alapon ujra megalkothatják a „boldog” Magyarországot.

Beszédközben arcza kipirult és igazán látszott rajta, hogy minden gondolatával Magyarország segítségét akarja. Beszéde közben jóformán észre sem vette, hogy Honti kollégám egy sikerült skicczet rajzolt róla. Őt csak a magyar nyomor érdekelte abban a pillanatban, a magyar nyomor, a melynek leküzdéséért mindenkinél sokkal többet tett.

Pünkösti Andor