LXVIII. évf. 105. sz. – 1920.05.01. p.1.
Május.
A nemzeti közkincsek legértékesebbjének kell tekintenünk a lakosság értelmiségét, céltudatosságát és önfegyelmét. A tudatlanság, cél nélkül való élet és fegyelmezetlenség kulturátlanságba ránt, amig értelem, céltudat és önfegyelem a világ kulturnépeinek sorába emel.
A szocializmus — bármit mondjanak is róla az ellenfelei és az ellenségei — hatalmas kultureszme, a népek nemzetközi megértésének és a valódi emberszeretet gondolatának hordozója és ha a világháboru mindent megbomlasztó hatása rést ütött is a szocializmus sziklavárán, ezt a rést mihamar be fogja tömni a világ munkásainak megértése és egységes akarata!
A szocialista gondolat nevelő és összefogó erejét komolyan ma senki sem tagadhatja és a szocializmus elől a világ egyetlen állama sem zárkózhat el anélkül, hogy kárát ne vallaná az ellene való hadakozásnak.
Mint minden világeszmének, a szocializmusnak is megvan a maga fejlődési utja, ennek során vannak, kilengései is jobbra, balra, de az eszme maga érintetlen marad, miként a nap, amelyet köd, boru eltakarhatnak ideig-óráig, ámde fényét, melegét el nem veheti semmi sem. A kereszténység világeszméje is átment ezeken a kilengéseken, ezt is üldözték, védték, voltak apostolai, mártirjai, jámbor követői és erőszakos fanatikusai, mig végre az inga a közép felé jut és normális állásba helyezkedik.
A világháború a szocializmust sem hagyta érintetlenül. Megindulásakor látjuk, hogy a szocializmus hivei az egész világon egyek abban a gondolatban, hogy ezt a veszedelmet el kell hárítani az emberiség feje fölül. Amidőn kitűnik az, hogy a háborút megakadályozni nem lehet, a szocializmus hivei sem maradhatnak passzivitásban és odaállanak nemzetenként védeni országaik határait, nemzeti kulturájukat az alacsonyabb kulturfok népei támadása és veszedelme ellen. Ez az állásfoglalás disszonanciát visz be a szocializmus nemzetközi kapcsolatába, a második Internacionále megbomlik, a balszárny megalkotja a harmadikat, a munkásság egy része megmarad a második Internacionáleban, egy része a harmadikhoz áll, mig egy harmadik csoportozat középen marad, elhagyván a másodikat, de nem csatlakozván a harmadikhoz sem.
Mindezen álláspontok a jövőt várják, hogy tisztázódjanak és a széttagoltság körött megtaláltassék a kivezető középut. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a világ munkásai ezt a középutat meg is fogják találni.
Mi, magyarországi szociáldememokraták, a demokratikus irányu fokozatos fejlődés alapján állunk. Nem akarjuk sem más osztályok uralmát, sem a magunk osztálya uralkodását mások fölött, hanem a dolgozó népesség együttműködését az ország, a város és község kormányzásában.
Az osztályuralom minden formájában csak az erőszak uralma lehet, ami ellenkezik a demokrácia gondolatával. Meggyőződésünk, hogy csak a demokrácia utján érhetnek el a nemzetek és népek a társadalmi élet magasabb fokára.
A munkásság májusi ünnepe e fokozatos fejlődés felé való törekvés szimbóluma. A népjogok kiterjesztését, a munka rabságának csökkenését, a dolgozó osztályok fokozott társadalmi védelmét követeli e napon az egész világon a munkásság, tehát a demokráciát, az osztályellentétek csökkentését és ezzel a társadalmi élet erősitését.
Minden, igazi nagyságra törekvő nemzetnek érdeke az, hogy a munkásság e törekvését elősegitse, mert a munkásosztály céljai nélkül nem tud fejlődni, nem tud a kulturnépek sorába emelkedni. Mult évi májusi ünnepünket elhomályosította a bolsevista kilengés. Éreztük, hogy ebből az ünneplésből hiányzott az erősség, a lelkek tükre.
Az idei ünneplésünk sem zavartalan, de megvan a belső tartalma, megvan a lelkekben a szocializmus gondolatának komolysága, átérzése és ebben a szilárdabb talajra helyezett jövő biztositéka.