Trianon 100

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.11.24.

A bécsi kommunista sajtó nemrég világgá kürtölte, hogy a Nagyváradon, halálra itélt Csécsi Nagy Imre huszárezredes fiai, hogy boszut álljanak édesapjuk elitéléséért, a Margit-köruti fogház előtt többed magukkal megtámadtak egy Morár Teofil nevű budapesti román orvostanhallgatót, a kit embertelenül megkinoztak s végül holttestét a Dunába dobták. Nem beszélve arról, hogy az egész hir szemen szedett koholmány, mert ez az orvostanhallgató ma is a legnagyobb nyugalomban él Budapesten, mi eddig fölöslegesnek tartottuk, hogy a külföldet ellenségeink ez ujabb rágalmáról fölvilágositsuk.

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.11.17.

Averescu a parlament megnyitásán már ujjászervezett kabinetjének élén kiván megjelenni. Egyelőre még csak kombinációk vannak a választásokról, de erősen tartja magát az a hir, hogy Erdély, Bukovina és Besszarábia még csak tárcanélküli miniszterek utján sem jut képviselethez a kormányban. A politikai helyzet jellemzéséül itt közöljük a „Dimineaţa” cikkét, melynek állásfoglalása a tárcanélküli miniszterségek kérdésében a román politika széles köreiben talál visszhangra.

Tovább olvasom »

ELLENZÉK – 1920.11.10.

Erdély magyar irodalmi élete, amely az imperium átvétele után kis időre a tájékozatlanság érzetével megtorpanni látszott, hamarosan felismerte azokat a szempontokat, amelyeknek irányitani kell őt jövő müködésében. A helyzet felismeréséből következett az is, hogy a magyar irodalom itt ujra friss erővel bontakozni kezdett. Folyóiratok indultak meg, melyek mindegyike a magyar kultura zászlaját lobogtatta. Különböző utakon próbálták ezt elérni, de szándékuk tisztaságát senkisem vonhatta kétségbe.

Tovább olvasom »

FRISS UJSÁG – 1920.11.05

A La Croix cimü lap „Levél Szlovákiából” cimmel cikket közöl, amely többek között igy szól: A csehek nem tudták saját nemzeti ösztönüket fékezni; két-három hónappal ez elfoglalás után már elkezdödött a reakció. Ez időtől kezdve a tótok és rutének a csehek ellen oly gyülölettel és megvetéssel viseltetnek mely ezelőtt elképzelhetetlen volt egy ilyen jámbor és békeszerető népnél.

Tovább olvasom »

UJ-SOMOGY – 1920.10.30.

II. évf. 248. sz., 1920.10.30. p.1. „Mindent a hazáért!” („Sve za domovinu!”) Irta egy zágrábi magyarbarát, vezető horvát politikus.Az „Uj-Somogy” részére fordította : Wagner József.

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.10.23.

Az entente-hatalmak azt a felszólítást intézték a magyar kormányhoz, hogy a trianoni békének még ez év november 1-ig történő ratifikálásáról gondoskodjék. Erről a fordulatról és a ratifikálás körülményeiről: gróf Teleki Pál miniszterelnök a következőkben volt szives tájékoztatni munkatársunkat:

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.04.30.

XI. évf. 104. sz. 1920.04.30. p.1.

Budapest marad a Nemzetközi Dunabizottság székhelye

– Az Est tudósítójától –


Az entente intézkedése következtében a Nemzetközi Dunabizottságnak Budapesten időző tagjai Párisba utaztak.

A bizottságnak csaknem valamennyi tagja eltávozott és pedig Troubridge admirális, Fatou francia ellentengernagy, Dentice olasz sorhajókapitány, de l’Escaille Millette tengerészeti biztos, a bizottság titkára, továbbá a szerb és görög delegátusok. Csupán Beaule sorhajóhadnagy, Thouvet sorajózászlós és Dard sorhajózászlós maradt Budapesten. Troubridge admirális fia, Tommy Troubridgp sorhajóhadnagy már nyolc nappal ezelőtt Párisba utazott, hogy a bizottság elszállásolásáról gondoskodjék.

A nemzetközi Dunabizottság Párisban nagyfontosságu ügyekben döntő értekezleteket fog tartani. Ma még nem lehet tudni, hogy vajjon a tanácskozások befejeztével a nemzetközi Dunabizottságnak ezek a tagjai jönnek-e ismét Budapestre, avagy más katona-, illetőleg tengerésztiszteket küldenek-e az egyes entente-államok, esetleg nem fognak-e polgári megbizottakat küldeni, csak annyi bizonyos, hogy a nemzetközi Dunabizottság székhelye továbbra is állandóan Budapest marad.