II. évf. 66. sz. 1920.04.18. pp. 1-3.
Horthy Miklós bevonulása Debreczenbe
A kormányzó ünneplése
Tavaszi veröfényben fogadta Debreczen városa, a kálvinista Róma, tegnap Magyarország kormányzóját: nagybányai Horthy Miklóst. Tavaszi melegség fütötte át a sziveket, amikor szinről – szinre láthatta azt a férfiut, akit a Gondviselés azért küldött a sokat szenvedett magyar nemzetnek, hogy visszaadja ennek a sok igazságtalansággal sújtott országnak a békét, a munkát, az életet.
Zászlódiszbe öltöztek a házak, virágok és szőnyegek nemzeti szinű palásttal futottak le az ablakokból, nemzeti szinű kokárdák ékeskedtek minden magyar mellen, magyar ruhába öltöztek a férfiak és nők és a szivekből a nemzeti érzés és bizalom hymnuszaként zengett ki a kendőtlobogtató üdvözlet:
— Éljen Horthy Miklós!
Debreczen ez az ünnepnapja lelkesedésében felemelő, komolyságában méltóságteljes volt. Az ünnepnap lefolyásáról az Egyetértés tudósitói az alábbiakban számolnak be:
Az állomáson.
A pályaudvar környéke már a kora reggeli órákban megelevenedett. Alig bontotta ki a hajnal szárnyait, már észrevehető volt, hogy ünnepre készül Debreczen. A kora reggeli órákban a házakat szorgalmas kezek diszitették szőnyeggel, virággal, nemzetiszinnel. A pályaudvar környékét reggel 8 órakor diszruhás rendőrök és csendőrök szállottak meg. Az ünneplő testületek és hatóságok egymásután jöttek. A Dóczy-intézet felsőbb növendékei fehér ruhában, részint magyar ruhában, pártával jelentek meg Tóth Etelka és dr. Papp Ferenc vezetése alatt. A szépséges leányok sorfalat álltak az első osztályu váróterem előtt.
Pár perccel aztán megérkeztek a Svetits-intézet felsőbb növendékei Mellau lelkész vezetése alatt, ők képezték a másik sorfalat. A Dóczy-intézet növendékei közül Tóth Adrianna, a Svetits növendékek között Ormay Gabi IV. éves tanitóképezdész hatalmas csokrot tartogat, hogy az érkező kormányzónak átadja. A Dóczy-intézet zászló alatt vonult fel. Hertelendy Irma vitte a zászlót.
Bent a pályaudvar perronján diszszázad állott fel, a derék vasi gyalogezrednek egyik százada, Szili Ede százados vezénylete alatt kibontott zászlóval.
A katonák rohamsisakban összes kitüntetéseikkel. A diszszázad mellett állott fel Szomjas Gusztáv kormánybiztosfőispán. Pompás diszmagyarban igazi tipikus magyar ur. Mellette Rostás István rendőrfőkapitány, aztán Sindler Vilmos máv. üzletvezető és más hatóságok képviselői. A diszszázad tulsó oldalán gyülekeznek a magasrangu helybeli katonatisztek, Rubint ezredes a körletparancsnok helyettese, báró Lehár hadosztályparancsnok, Szentgyörgyi ezredes vármegyei katonai parancsnok, Nagy alezredes, a csendörkerület parancsnoka.
A perronon a legtökéletesebb rend. Mindenkinek ki van jelölve a helye. Pintér százados gondoskodik, hogy semmi zavaró momentum ne merüljön fel. Háromnegyed kilenc előtt pár perccel megérkeznek a városi fogatok, hozzák a fogadtatáshoz a városi, megyei urakat és a közhivatalok vezetőit. A városi tanács nagy része Márk Endre polgármesterrel élén diszmagyarban.
Festői látványt nyújt a hires debreczeni ötös fogat, bakkján díszruhás, tarsolyos, hajdúval, amint a diszmagyaros városi urakat hozza.
Mintha régi, dicsőséges, történelmi idők elevenednének fel.
A Petöfi-teret a rendőrség elzárta. A kordonon belül állnak fel a küldöttségek zászlók alatt, itt várakozik egy egész század, csupa fiatal tisztekből. Kivont karddal sorakoznak, ők fogják képezni a kormányzó mozgó-testőrségét. Az első osztályú váróteremből szőnyeg fut ki az ajtóval szemben lévő kis emelvényig. Minden előkészület meg van téve. Thonheiszer Elemér rendőrfőparancsnok személyesen ügyel fel a rendre, diszruhas rendőrökkel.
Közben a pályaudvaron a lelkes várakozás örömteljes hangulata. Ujságolják egymásnak az urak, hogy a kormányzó karcagi látogatása milyen impozáns lelkesedés közepette ment végbe. A kormányzó Karczagról még kedd este tovább utazott külön vonatán, de a vonat Ebesen maradt. Ott töltötte az éjszakát a kormányzó hálókocsijában. —
Nyolc óra 40 perckor indul Ebesről a vonat.
Kilenc óra előtt pár perccel ágyúlövések hangzanak fel.
Ez azt jelenti, hogy a kormányzó vonata a határba ért. Kisvártatva jelentik, hogy a vonat a hidnál van már és tényleg feltűnik a hatalmas mozdony. A mozdony elején a magyar cimer, zöld galyakkal körülvéve. Amint lassan közeledik, az az érzésünk támad: igy közeledik a szebb, boldogabb magyar jövendő. A mozdonyon feltűnnek Mikecz főmérnök és Gál György főfelügyelő, ők vezették a vonatot.
Érkezés.
A vonat hat kocsiból állott, valamennyi Pullmann-kocsi. A vonat úgy áll meg, hogy a kormányzó kocsijának a lépcsője éppen összeesik a leteritett bibor szőnyeggel.
A kürtösök a diszjelet fujják. A kormányzó könnyedén, barátságos arccal száll le. Minden szem felé van fordítva. Tengernagyi ruhát visel, köpenyben van.
Előtte szárnysegéde, Magasházy százados megy, közvetlen utánna Soós Karoly honvédelmi miniszter és a kiséret többi tagjai. Mögöttük néhány lépésnyire feltünnek a testőrök, magyar testőrök, kézben tartott fegyverrel.
A kormányzó legelőbb Rubint ezredes jelentkezését fogadja, aztán ellépett a diszszázad frontja előtt. A tisztekkel kezet fogott igen melegen. A zenekar a Hymnuszt intonálja. Aztán a kormányzó megáll Szomjas Gusztáv kormánybiztos főispán előtt. Szomjas diszmagyar fövegéhez emelt kézzel üdvözli, így mondja el üdvözlő szavait, a következőképp:
Főméltóságu Uram! Hajdumegye és Debreczen szab. kir. város szin magyar polgársága nevében van szerencsém hódolatteljesen üdvözölni. A bolsevizmus által lélekben, a románok által anyagiakban kifosztott lakosság bizakodó reménységgel és legmelegebb vendégszeretettel várja Főméltóságodat, mint kinek hatalmas egyénisége, már puszta megjelenése is lelkesedést fakaszt. Isten hozta Főméltóságodat. Isten áldja minden lépését.
Lelkes éljenzés támadt e szavak után A kormányzó kezet fogott a kormánybiztossal és néhány meleg, lelkes szóval válaszolt:
Horthy kormányzó válaszában kijelentette, hogy nagy örömmel jött Debreczenbe, annál in inkább mert ehez a városhoz kedves gyermekkori emlékek fűzik.
Azután Rostás István főkapitány jelentkezését fogadta:
— Rend van? kérdezte a kormányzó Rostás Istvántól.
— Teljes rend, válaszolt a főkapitány.
Sorba jelentkeztek Sindler üzletvezető és a többi polgári urak, aminek megtörténte után a kormányzó az elsőosztályu várótermen keresztül kiséretével kiment a pályaudvar előtti térre. Itt fogadta a városi és vármegyei urak bemutatkozását.
Tóth Adrianna és Ormay Gabi egy-egy csokrot nyujtottak át aztán a kormányzónak, ki finom mosollyal köszönte meg a figyelmet.
A bevonulás.
Egy intésre elörobogtak a fogatok. Az első fogatba Hegedűs Pál körletparancsnok ült szárnysegédével. A menetet egy szakasz diszruhás lovasrendőr nyitotta meg.
A város híres ötös fogata vitte a kormányzót.
Mikor a fogat előállott, az öt pompás ló a kocsis egyetlen rántására megadott, a kormányzó elégülten szemlélte a dolgot.
— Nagyszerű, pompás! — mondta kíséretének.
Az ötös fogatba Horthy Miklós kormányzó Szomjas Gusztáv kormánybiztos-főispánnal ült.
Szembe velük a kormányzó szárnysegéde, Magasházy százados. A következő kocsiba Soós Károly honvédelmi miniszter foglalt helyet, aztán következtek a városi, megyei urak és a többi katonai méltóságok fogatai. A kivonult tisztiszázad kivont karddal vette körül a kormányzó kocsiját és mint mozgó őrség kisérte be a városba, végig az útvonalon. Végig a Hunyady- és Piac-utcán ember-erdő szegte két oldalt az utat. A lelkesedésnek folyton megnyilatkozó kitörése adta a bevonuláshoz a zenét.
— Éljen Horthy Miklós! Éljen a kormányzó! — hangzott fel mindenfelől.
A környező házak ablakai zsúfolva voltak emberekkel és nőkkel. Fehér kendőket, kis zászlókat lengettek a kormányzó felé, ki szívélyesen fogadta a lelkesülés többféle megnyilatkozását.
A Piac-utca két oldalán a gyalogjárókon helyezkedett el a közönség sürü tömegben. A városi bérháztól kezdve a Nagytemplomig a rendőrség kordonnal zárta el az utat, valamint a Piac-utcáira torkoló összes utcákat.
A városházától kezdve arccal az úttest felé a gyalogság volt felállítva, a Csapó-utca elején a lovasság s a Nagytemplomig terjedő téren a tüzérség.
A Kossuth-szobor előtti téren állt a zöld fenyőgalyakból készített misesátor, e körül virágdíszek, a közönséget kötélkorláttal tartották távol.
Horthy Miklós kormányzó és kísérete kevéssel fél tíz óra után érkezett meg a Piac-utcára, ahol mindenütt szűnni nem akaró éljenzéssel üdvözölte a lelkes tömeg.
A kormányzó a Kistemplom előtt leszállott az ötös fogatról s előbb a Kossuth-utca elején álló csapatokhoz ment és végig lépett előttük fényes kíséretével ás az entente jelenlévő tisztjeivel együtt.
A zenekar a Himnuszt játszotta. Ekkor már a küldöttségek tagjai és a fehérruhás és díszes magyarruhás hölgyek és leányok csoportja a Nagytemplom előtti téren várta a kormányzó megérkezését.
A Nagytemplomban.
Miután a kormányzó és kisérete végigléptek a katonák előtt, a Nagytemplom felé vették utjokat. Az összes harangok megkondultak. Harangzugás közben ért a kormányzó és kísérete a Nagytemplomhoz, melynek ajtajában Baltazár Dezső püspök várta a kormányzót gróf Dégenfeld József főgondnok és Kiss Ferenc egyházkerületi főjegyző kiséretében. Nagyszerű pillanat volt, amint a kormányzó a történelmi nevezetességű templom ajtajához ért. Dr. Baltazár Dezső püspök pár szóval üdvözölte, mire a kormányzó kíséretével bevonult a Nagytemplomba. A kormányzó az urasztala előtt foglalt helyet, (mellette ültek Szomjas Gusztáv kormánybiztos, gróf Dégenfeld főgondnok, Soós Károly honvédelmi miniszter, Hegedűs körletparancsnok, Márk Endre polgármester, Pákozdy Sándor alispán, Kiss Ferenc egyházkerületi főjegyző. Az urasztalát a kivont kardu tiszti diszőrség vette körül. A többi padokban a közhivatalok vezetői részint diszmagyarban, az egyetemi tanári kar teljes díszben.
A „Te benned bíztunk eleitől fogva” kezdetű zsoltár hangzott fel ezer és ezer torokból. A kormányzó kíséretének több tagja is énekelte a zsoltárt. Aztán megjelent a szószéken dr. Baltazár Dezső püspök markáns alakja. Magas szárnyalásu, mély igazságokkal teleszőtt imába kezd. Szavai, mint tisztaveretü nemes érc konganak a tágas templomban. Mindenki ráfigyel.
Horthy kormányzó le nem veszi róla a szemét és mély áhítattal hallgatja az imát.
Azután Baltazár püspök kiterjesztett karokkal áldást mond a kormányzóra. Tömör szavakkal, igaz érzéssel, szent ihlettséggel. Az áldás szavai viszhangot vertek minden jelenlévő szivében és mindenki gondolatban hozzáfűzte az áldáshoz a maga nemes kívánságát.
Így szóltak az áldás szavai:
És tégedet vezér, kormányzó, ki elhivattál és elválasztattál, hogy Mózese légy a pogányok örökébe került magyar kánaánnak, öltöztessen fel Ur az igazság mellvasába, hogy se a világi hiuság, se az emberi gonoszság nyilai beléd ne akadhassanak. Légy bölcsesség, mely azt látja, ami van és meghallja a szó hangzásában a lelket. Légy erő, amelyet semmi szél hibás oldalra nem hajlít. Légy igazság, amely jól mér, Tisztaság, aminek homálya, hűség, aminek hanyatlása nincs. Alkoss szeretettel, a világot is igy alkotta az Alkotó s igy váltotta meg Jézus, így tanítottak atyád és anyád. Járj az Isten dicsőségének szolgálata utján bátorsággal és áldozattal, hogy megtaláld a magad múlás nélkül való tisztességét és milliók javát, akiket vezérségedre, gondjaidra bigott a királyok-királya. Legyen pajzsod az Isten az ó tökéletes oltalma szerint. Ámen.
Az áldás elhangzása után Baltazár püspök elimádkozta a Miatyánkot abból a bibliából, melyet Horthy kormányzónak adtak az ünnepség későbbi folyamán emlékezetül. A templom karzatán az összes debreczeni dalárdák helyezkedtek el, számszerint hat dalárda. Ezek énekelték el az istentisztelet végeztével a Hymnuszt. A nemzeti imádságot ilyen gyönyörű interpretálásban régen nem hallottuk. Mindenkiben mélységes áhítatot, de felemelő lelkesültséget keltett A dalárdákat Mácsay Sándor karmester vezényelte.
A Hymnuszszal végződött az istenitisztelet, mely után a kormányzó kíséretével kivonult a Kossuth-szobor előtt felállitott tábori kápolnához.
A mise.
A Nagytemplomból kijövet, a kormányzó kíséretével együtt a misesátorhoz ment s ott a sátor előtt egy emelvényen állott meg. A sátort a küldöttségek tagjai, a magyar- és fehérruhás leányok, a hatóságok képviselői, a katonai méltóságok vettek körül, elől pedig a kormányzót kísérő tiszti poszt állott.
A mise tiz órakor vette kezdetét s azt Lindenberger János dr. prépostplébános szolgáltatta nagy papi segédlettel s mint püspöki helynök, püspöki süvegben. A mise alatt vegyeskar énekelt egyházi énekeket művészi tökéletességgel, nagyon szépen, a katonazenekar pedig egyházi énekeket játszott. Az urfelmutatáskor a kürtös diszjelt fuvott, mire a felállított csapatoknak vigyázt vezényeltek.
A zászló-átadás.
A közönség áhitatos csöndben hallgatta a misét, amelynek befejeztével Lindenberger János dr., helyettes püspök és kisérete kijött a misesátorból s a sátor előtt elhelyezett emelvényhez mentek, amelyen
leteritve feküdt a gazdaközönség által készített zászló, amelynek rudján egész tömege a nemzeti szinü szalagoknak függött.
Elsősorban Márk Endre m. kir. udvari tanácsos, polgármester lépett a zászlóhoz s a következő beszédet mondotta:
Igen tisztelt Ünneplő közönség!
Azt a rendkivüli kedvező alkalmat, amelyet kormányzónk Ő Föméltóságának városunkban történt magas látogatása nyújtott, fölhasználjuk arra, hogy a város háziezredének szánt és e célból elkészített zászlónkat ezennel átnyujtsuk.
Ez a zászló, amelyet debreceni előkelő polgárnők nagy örömmel készítettek a debreceni háziezrednek, minden vonatkozásában hazafias, magyaros és amellett debreczeni kifejezést nyer rajta a magyar nemzetilélek törhetlen jelvénye, egyik oldalán a magyar korona, másik oldalán büszkélkedik Debreczen város címere, bárányos, keresztes zászlóval. A debreceni háziezrednek átadom Debreczen város nevében e zászlót e jelszóval:
„Fel a zászlót, fel magasra! Egész világ hadd láthassa!“
• szent szóval:
Szabadság! Előre!
A polgármester szavai után, egymásután léptek a zászlóhoz a debreczeni keresztény egyházak vezetői Baltazár Dezső dr., református püspök, Materny Lajos evangélikus főesperes, Papp Gyula görög katholikus lelkész, akik egyházaik nevében megáldották a zászlót. Dr. Baltazár püspök a következő szavakkal áldotta meg a zászlót:
— Téged ember nem szentelhet fel, hanem csak az Isten. Rajtad jelvények tündökölnek. Nem a selymed, nem az aranyad, nem színét ékességeid, hanem a lélek erői tesznek vezetővé. Isteni tisztelet, hazaszeretet ujjai szőttek. Rajtad a bárány, a Jézus Krisztus, aki egyedül szent, akin kívül más teremtett emberben üdvösség forrása nem volt és nincsen. Rajtad az ország címere teljesség és kizárólagosság, amit sem meghiányositani, sem megpótolni nem lehet. A sereg, melynek élén meglobban a szárnya, legyen hozzád méltó, reád esküvő, benned dicsekedő. Se el ne törj, se le ne hajolj. Győzelmed magaslatán hirdesd a világnak Debreczen ősi erényeit, hazánk dicsőségét. Jézus királyságát. Ámen!
Az áldás után Holényi János alezredes, a debreczeni háziezred parancsnoka, lelkes szavakkal vette át a lobogót. Fogadalmat tett a zászlóra. Ez ünnepélyes pillanat — mondta — kézfogó, amikor kézfogót tart a kard és a föld a magyar haza újjáépítésére. Fogadalmat tett, hogy a pacsirtadalos magyar földön sehol sem fog többé ellenség állani. Meghajtotta ezután a zászlót a legfelsőbb hadúr, Horthy Miklós kormányzó előtt, majd azt mondta: emelkedjék magasra e zászló, emelje fejét büszkén magasra. A zászlót átvéve, azt átadta a zászlótartónak.
A lelkes éljenzéssel fogadott szavak után a katonazenekar a Szózatot játszotta el, mire az ünnepség, amelyet az entente tisztek is végig néztek, véget ért. Amikor a kormányzó az emelvényről lelépett és elindult, Márk Endre polgármester bemutatta neki Fráter Erzsébetet, aki a debreczeni hölgyek nevében, hatalmas sárga és kék virágokból álló csokrot adott át a kormányzónak, aki tisztelegve, mosolyogva köszönte meg a figyelmet, átvette a csokrot és szárnysegédének adta át.
A díszszemle.
Ezután megkezdődött a csapatok defiléje. Az összes csapatok a Péterfia-utcára mentek le s onnan vonultak föl. A kormányzó a keleti fasorban állott föl polgári és katonai kíséretével és Soós Károly hadügyminiszterrel együtt. Amikor látta, hogy Sir Edmond Ronsider angol tábornok és kisérete nem tud a kordonon kijönni, ö maga elébe ment és szívélyesen maga mellé hívta őket.
Legelöl jött a zenekar, amely a kormányzóval szemben állott föl a szemben levő gyalogjárónál s az egész föl vonulás alatt játszott.
A katonaságot Klein László ezredes, a volt 39. gyalogezred vitéz ezredparancsnoka, vezette föl. Az első csapat a vasi zászlóalj volt, Seydl Jenő alezredes vezetésével, azután következtek a többi csapatok, a távírószakasz, egy szakasz altiszt, egy szakasz csendőr.
Pompás, megható látvány volt a fölvonulás. Fegyelmezett legénység, kifogástalan mozdulatok, kemény, tartós s az arcokból, szemekből kisugárzó lelkes odaadás jellemezte a katonákat.
A gyalogság után következett a magyar katonaság dísze: a magyar huszárság. Ugy ültek lovaikon, mintha odanőttek volna. — Büszkeséggel szemlélte mindenki a derék magyar fiukat, akik szintén fegyelemmel és szépen vonultak el a kormányzó előtt.
A huszárság után vonult föl a tüzérség. Biztató és bizalmat keltő ereje a katonaságunknak. Kifogástalan pontossággal és rendben vonultak föl az ágyuk s a tüzérek, az első igazi magyar tüzérség derék vitézei.
A defilé után Klein László ezredes lejelentkezett a kormányzó előtt, aki erre gyalog megindult a városháza felé. Kiséretében voltak a katonatisztek, a polgári hatóságok és egyházak vezetői s a küldöttségek tagjai.
A küldöttségek fogadása.
Tizenegy óra elmult, amikor a kormányzó a városháza 8, 4, 5. és 6. számu szobáiban berendezett lakosztályába térhetett. Kevéssel azután fogadta a küldöttségeket és pedig elsősorban a katonai méltóságok és tisztikar hódolatát.
Ezután fogadta Baltazár Dezső dr. püspök és Degenfeld József gróf vezetése mellett a református egyházkerület és kollégium küldöttségét. Baltazár Dezső dr. üdvözölte a kormányzót, akinek egy régi bibliát adott át, mint az egyházkerület és kollégium ajándékát. Baltazár Dezső dr. a kővetkezőket mondta:
Főméltóságu Kormányzó Úr!
A tiszántúli református egyházkerület, a debreczeni református egyház és a kollégium együttes küldöttsége áll Főméltóságod előtt. Öröm, hála és reménység érzéseivel telve lelkünk. Örömünk, hogy Főméltóságod nemcsak mint magyar, de mint református hivő is testvérünk, Egyházkerületünk tagja, kollégiumunk növendéke, kit kegyelettel övezett apának és megdicsőült hős testvérnek, kötelező emlékei hívnak közénk örökségül jutott szent szolgálatra. Hálánk lelki diszével övezzük körül Föméltóságodat, mert első volt, aki az országos zűrzavar felett világosság, erő és rend jegyeivel megjelent s a haldokló nemzetbe feltámadást lehelt. Kezdeményező erejének nagyságához füzzük a reményt, hogy jő a sikeres folytatás és eredményes vég, amikor a forradalmas állapotok folytonos kínjai után, történelmi alkotmányunk sáncaiba igazság és bölcsesség áldásaival, visszavezérli a szerencsétlen nemzetet.
A magyar református egyház nemzeti tisztaságának, alkotmányos hűségének, hite szilárdságának hármas erejével áll Főméltóságod mellett, imádkozva áldott életéért, dolgozva, áldozva, küzdve és ha kell szenvedve is kitűzött céljáért.
Debreczeni látogatása emlékéül fogadja el tőlünk ezt a régi bibliát, Debreczen város nyomatta 1618-ban. Bujdosott ez a könyv. Volt máglyán is. Megszabadult. A Főméltóságod nagy magyar vezér elődei: Bethlen Gábor, I. Rákóczy György sohase jártak biblia nélkül. Az Isten igéje volt az utjokon. Legyen az a Főméltóságodé is, hogy ennek az igének minden áldása teljesedjék meg életében. Bujdosásából térítse haza a magyar szerencsét, a máglyáról oldozza fel a halálra itélt nemzetet, szabadítsa ki a börtönének irtózatából a bűneiért bűnhődő hazát. Legyen Kormányzó Urnák oltalma és vezére az Isten!
A kormányzó az üdvözlésre a következőket válaszolta:
— A tiszántuli református egyházkerület, a debreceni református egyház és a kollégium együttes küldöttségének üdvözletét melegen köszönöm és szivem mélyéből viszonzom. Nemcsak mint egyházunk tagja áll fenn közöttünk egy szorosabb lelki kapcsolat, de láthatatlan szálaival idefüznek ifjúságaim emlékei és családom számos tradíciója is. Mintegy visszatükröződését látom belső lelki érzelmeimnek ebben a lelkes fogadtatásban és a rokonszenv ama számos megnyilvánulásában, amelyeket már ittlétem rövid ideje óta is oly örömmel tapasztalok. De különösen őrömmel tölt el az az imént hallott kijelentés, hogy nehéz feladatom teljesítésénél a magyar református egyházat oldalamon találom. Ez az Ígéret értékes támogatást jelent, mert jelenti biztosítékát a hazafias keresztyén egyházak további testvéries együttműködésének is, amire és az erők egyesítésére a biztos siker szempontjából a legnagyobb súlyt helyezem. Ne engedjünk többé a destruktiv elemek szétbontó törekvéseinek és a testvéri kézszoritásban egyesült kezek maradjanak igy elválaszthatatlanul örökre. A most átnyújtott öreg biblia, amelyért fogadja az egyház hálás köszönetemet, emlékeztetni fog ígéretükre és az Önök körében ma eltöltött felejthetetlen órákra.
Lindenberger János dr. helyettespüspök a római katholikus egyház nevében a következő szavakkal üdvözölte Horthy Miklós kormányzót:
Főméltóságu Kormányzó Ur!
A debreczeni róm. kath. egyház képviseletében hódoló tisztelettel üdvözöljük Főméltóságodat. Mi a gondviselő Úristen emberét látjuk Főméltóságod fennkölt személyében s a nagy Hunyady János nemzetmentő és országszervező munkája jut eszünkbe. Most, amidőn Főméltóságodat szerény körünkben üdvözölhetjük, azt kívánjuk a jóságos Istentől, hogy munkája legyen áldott, legyen foganatos, mint az övé volt. Áldja Isten és tartsa meg Főméltóságodat!
A kormányzó ezeket válaszolta:
— Szívből köszönöm Főtisztelendő Prépost Urnák a róm. kath. egyház nevében hozzám Intézett üdvözlő szavait, a működésemre kért fohászát. Az ország konszolidálására irányuló feladatom sikeres megoldása végett számnak hazafias egyházaink támogatására is, mellyel a szent cél érdekében testvéri szeretettel egymás iránt egyesítsék erőiket.
Majd Materny Lajos evangélikus föesperes, aki betegágyából kelt föl, köszöntötte betegségtől elgyöngült reszkető hangon a kormányzót, aki a következőkben válaszolt:
— Jól esik hallanom a hithez és a hazához való szilárd ragaszkodásuk biztosítását. E kettőben látom én a védelmet a közelmúlt szomorú eltévelyedéseivel szemben, melyek hazánkat az örvény szélére sodorták. Ennek a két eszménynek ápolása elsősorban az egyházak feladata és az elhangzott hazafias kijelentések megnyugtatnak, hogy e tekintetben is számíthatunk egyházuk lelkes közreműködésére. Szívből köszönöm Nagyságod üdvözlő szavait.
Papp Gyula lelkésznek a görög kath, egyház nevében mondott üdvözletére a kormányzó a kővetkezőket válaszolta:
— Főtisztelendő Ur! Köszönöm szíves megjelenésüket. Igaz örömmel hallottam a magyar hazához való sziklaszilárd ragaszkodásukat és legyenek meggyőződve, hogy amíg egy uton haladunk, egyházuk a legteljesebb oltalmamra számíthat.
Ezután Márk Endre udvari tanácsos, polgármester lépett a kormányzó elé, akihez a következő beszédet intézte:
Főméltóságu magyar Kormányzó Ur!
Debreczen város tanácsát van szerencsém mély tisztelettel bemutatni kormányzó urunknak. Kormányzói hatalmának, a magyar nemzet bizodalmából történt elfoglalása alkalmával kegyes volt a magyar nemzethez egy szózatot intézni. A szózatnak minden betűje és minden szava mindnyájunknak bölcs tanácsokat ad. Az abban lefektetett irányelveknek minden jó magyar lelkében meg kell érlelődniök. Egyedül ezek által várhatjuk nemzeti életünk jobb jövőjét. Ezektől eltérve nemzetünk fokozatos lerombolásához jutunk.
Mi ezen szózat alapján mindenekben megállunk. Ezek mellett törhetetlenül ki is tartunk. Hálásan köszönjük meg, hogy kormányzási nehéz munkái között városunk meghívását kegyesen elfogadva kiváló kísérőivel együtt magas látogatásával kitüntetni kegyes volt.
Sokáig éljen a Főkormányzó ur!
A polgármester üdvözlő szavaira a Kormányzó ezt válaszolta:
— Készséggel tettem eleget szives meghívásuknak, hogy egy napot Debreczen városának szenteljek. Készséggel is siettem ide, hogy a várost az ellenség távozása után viszont láthassam. Sajnálattal tölt el, hogy a mostoha sors a hajdúság ősi fészkét sem kímélte meg a belső és külső ellenség pusztításaitól. Hála azonban a Mindenhatónak, a külső ellenség végre elhagyta e békés falakat, a belsőt pedig eltiporhattuk. Most azután álljunk talpra, lássunk a munkához és ha Önök Uraim, mint Méltóságod biztosított, a nemzethez intézett szózatomat szivükbe zárták, bizton hiszem, sikerül egy jobb jövő alapjait leraknunk. Melegen köszönöm szives üdvözletüket. Pákozdy Sándor alispán üdvözölte ezután a kormányzót Hajdú vármegye közönsége és annak tisztikara nevében, mire a kormányzó ezeket válaszolta:
— Szivből köszönöm Alispán urnak Hajdu vármegye közönsége és tisztviselő kara nevében tolmácsolt üdvözletét. Mai látogatásom nemcsak Debreczen városának, hanem Hajduvármegye ősi székhelyén magának a vármegyének is szól, melynek derék magyar népét ifjúságom óta szeretem és becsülöm. Meg vagyok győződve róla, hogy átélt szenvedéseink nélkül is a haza mindenkor számíthat a hajdúk hüségére és önfeláldozására és épen azért bízom benne, hogy most, midőn a termelő munkától várja nemzetünk újjászületését, ebből a munkából a vármegye földmives lakossága fokozott buzgalommal fogja kivenni részét. Az egyetem nevében Csánky Benjámin dr, helyettes rektor intézett beszédet a kormányzóhoz. Beszédét ezzel fejezte be:
— Kérem a Mindenhatót, hogy Főméltóságod dicsőült édes atyjának, a hevesnagykunsági egyházmegye egykori gondnokának, Horthy Istvánnak, úgyszintén ama gondnoki széken utódának, a hősi halált halt Horthy Szabolcsnak szeretett és áldott emlékezete legyen összekötő kapocs a Kormányzó ur szive, egyetemünk és tudományunk között.
A kormányzó így válaszolt:
— Egy szomoru hur rezdül meg szivemben azok drága emlékének felújításával, akik — igaza van nagytiszteletü Rektorhelyettes Urnak — engem valóban a legmelegebb érzelmekkel fűznek e tudományos intézethez. Biztosítom Önöket Uraim, hogy e vonzalmat, amelyet mintegy örökségemül tekintek, szivembe zárom örökre. De nemcsak ez a momentum az, amely intézetük érdekeinek szivemen viselésére késztet, hanem az a kulturfeladat is, amelyet a debreczeni egyetem betölteni hivatva van. A legmagyararabb vidékek egyikén a hit erősítése, a tudományok mélyítése és ezek mellett a hazaszeretet ápolása az a cél, melyet ha e főiskola híven szolgál, a haza üdvére cselekszik, mert olyan polgárokat nevel, kiknek lelke nem fogékony többé a nemzetrontó törekvések káros behatásaira. Melegen köszönöm Uraim szives üdvözletüket.
Gajzágó Béla dr. ítélőtáblái elnök köszöntötte ezután a kormányzót, aki ezeket felelte:
— Örömmel látom magam előtt igazságügyi szervezetünk debreczeni képviselőit, akiknek feladata ma kétszeresen fontos. A felelőtlen gonosz elemek felborították hazánkban a jogrendet s ezzel államéletünket alapjában forgatták fel. Az Istennek hála, elmúltak a nehéz napok. Az újjáépítés nagy munkájában, a jogrend megszilárdításában és ápolásában önök felé fordul a nemzet várakozása és bizton számitok e nagy feladat megoldásánál hazafias és fáradhatatlan közreműködésükre. Köszönöm Méltóságod üdvözlő szavait s Önöknek Uraim szives megjelenésüket.
Üdvözölték még a kormányzót az állami közigazgatási hatóságok képviselői, tankerületi főigazgató, kormányzó iskolatársai, Debreczeni és Hajdú vármegyei Gazd. Egyesület, Ipar- és kereskedelmi kamara, jótékony és kulturális egyesületek (nőegyletek is) a vörös keresztegylet vezetése mellett, a munkások képviselői, akikhez a kormányzó szívélyes hangú választ intézett, megköszönve az üdvözlést.
A bankett.
Délben két órakor bankett kezdődött a Bika-szálló nagytermében, melyen mintegy háromszázan vettek részt, az egyházak, testületek, közhivatalok, iskolák, közintézmények vezetői. A karzati páholyokat igen előkelő hölgyközönség foglalta el. Eljöttek a bankettre az itt időző antant bizottságok tagjai is.
Pontban két órakor jelent meg Horthy kormányzó kíséretével. A zenekar a Hymnuszt játszotta.
Horthy kormányzó elhelyezkedett az asztalfőn, mellette ültek jobbról Soós Károly hadügyminiszter, Horthy István lovassági tábornok, Baltazár Dezső püspök, baloldalán Szomjas Gusztáv kormánybiztos-főispán diszmagyarban. A diszterem jobb szélén a debreczeni gazdatársadalom tagjai foglaltak helyet. Az egész zsúfolt terem gyönyörű képet nyújtott.
A harmadik fogásnál legelőször Hegedűs Pál tábornok, körletparancsnok emelkedett szólásra. Lelkes szavakkal köszöntötte Horthy Miklóst, mint legfőbb hadurat, a debreczeni körletparancsnokság részéről.
Utána Márk Endre polgármester, majd Szomjas Gusztáv kormánybiztos-főispán köszöntötte nagy lelkesedéssel a kormányzót. Utánuk az altisztek asztalánál felemelkedett egy szépen dekorált idősebb altiszt, Vadkerti Péter tiszthelyettes. Frappáns köszöntőt mondott Horthy kormányzóra és családjára. Különösen nagy hatást keltett, midőn szent esküdéssel fogadta, hogy
Szent István koronájához és s kormányzóhoz mindnyájan hűek maradunk.
A kormányzó magához hivatta a derék altisztet, koccintott vele. Horthy István tábornok lovassági főfelügyelő kikérdezte, hogy kitüntetéseit hol szerezte, hol szolgált. Általában a magasrangu tisztek nagy érdeklődéssel vették körül a derék altisztet, kit a közönség is viharosan megéljenzett.
Nagy lelkesedést keltett Soós Károly honvédelmi miniszter pohárköszöntője.
Magammal hozom — mondotta — az egész magyar nemzeti hadsereg hódolatát.
Az ország bármely részén álljon s hadseregnek katonája, egyforma hűséggel és hódolttal viseltetik Horthy Miklós kormányzó Ő főméltósága iránt. Szeretné, ugymond, ha annak az eskünek a szövege, melyet a múlt vasárnap tett a hadsereg, minden egyes polgár szivébe is behatolna.
Nagy hatást keltett még a honvédelmi miniszter azon kijelentése, mikor arról beszélt, hogy
bebizonyítjuk a nyugati nemzeteknek, bebizonyítjuk az angoloknak, kiknek képviselőit itt láthatjuk, hogy mi vagyunk itt, a keleten, a legnagyobb kulturáju nép.
Összetartásra van szükség. Valamennyi felekezet álljon össze a munkában.
Végül megemlékezett a debreczeni volt 39. gyalog09ezred dicsőségéről, melyet a világháborúban szerzett és felhívta a közönséget, énekeljék el vele együtt a Szózatot.
Az egész közönség állva, nagy lelkesedéssel, énekelte el erre a Szózatot.
A bankett közben egy lelkes székely hadnagy igen hatásosan adott elő egy hazafias verset. A diszebéd a legjobb és igen emelkedett hangulatban délután 4 órakor ért véget. Mint hallottuk, az angol misszió vezetője, Sir Ronsinder tábornok, elragadtatásának adott kifejezést a látottak és hallottak fölött.
A diszebéd után a kormányzó visszavonult a városházán lévő lakosztályába,
fél hat órakor pedig meglátogatta a kollégiumot, hol volt tanulótársai részesítették meleg ünneplésben.
Este hat órakor a Csokonai-szinházban az Arany János-társaság díszelőadása volt, nyolc órakor vacsora, aztán a kormányzó tovább utazott Nyíregyházára.