Trianon 100

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.11.24.

A bécsi kommunista sajtó nemrég világgá kürtölte, hogy a Nagyváradon, halálra itélt Csécsi Nagy Imre huszárezredes fiai, hogy boszut álljanak édesapjuk elitéléséért, a Margit-köruti fogház előtt többed magukkal megtámadtak egy Morár Teofil nevű budapesti román orvostanhallgatót, a kit embertelenül megkinoztak s végül holttestét a Dunába dobták. Nem beszélve arról, hogy az egész hir szemen szedett koholmány, mert ez az orvostanhallgató ma is a legnagyobb nyugalomban él Budapesten, mi eddig fölöslegesnek tartottuk, hogy a külföldet ellenségeink ez ujabb rágalmáról fölvilágositsuk.

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.11.17.

Averescu a parlament megnyitásán már ujjászervezett kabinetjének élén kiván megjelenni. Egyelőre még csak kombinációk vannak a választásokról, de erősen tartja magát az a hir, hogy Erdély, Bukovina és Besszarábia még csak tárcanélküli miniszterek utján sem jut képviselethez a kormányban. A politikai helyzet jellemzéséül itt közöljük a „Dimineaţa” cikkét, melynek állásfoglalása a tárcanélküli miniszterségek kérdésében a román politika széles köreiben talál visszhangra.

Tovább olvasom »

ELLENZÉK – 1920.11.10.

Erdély magyar irodalmi élete, amely az imperium átvétele után kis időre a tájékozatlanság érzetével megtorpanni látszott, hamarosan felismerte azokat a szempontokat, amelyeknek irányitani kell őt jövő müködésében. A helyzet felismeréséből következett az is, hogy a magyar irodalom itt ujra friss erővel bontakozni kezdett. Folyóiratok indultak meg, melyek mindegyike a magyar kultura zászlaját lobogtatta. Különböző utakon próbálták ezt elérni, de szándékuk tisztaságát senkisem vonhatta kétségbe.

Tovább olvasom »

FRISS UJSÁG – 1920.11.05

A La Croix cimü lap „Levél Szlovákiából” cimmel cikket közöl, amely többek között igy szól: A csehek nem tudták saját nemzeti ösztönüket fékezni; két-három hónappal ez elfoglalás után már elkezdödött a reakció. Ez időtől kezdve a tótok és rutének a csehek ellen oly gyülölettel és megvetéssel viseltetnek mely ezelőtt elképzelhetetlen volt egy ilyen jámbor és békeszerető népnél.

Tovább olvasom »

UJ-SOMOGY – 1920.10.30.

II. évf. 248. sz., 1920.10.30. p.1. „Mindent a hazáért!” („Sve za domovinu!”) Irta egy zágrábi magyarbarát, vezető horvát politikus.Az „Uj-Somogy” részére fordította : Wagner József.

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.10.23.

Az entente-hatalmak azt a felszólítást intézték a magyar kormányhoz, hogy a trianoni békének még ez év november 1-ig történő ratifikálásáról gondoskodjék. Erről a fordulatról és a ratifikálás körülményeiről: gróf Teleki Pál miniszterelnök a következőkben volt szives tájékoztatni munkatársunkat:

Tovább olvasom »

FRISS UJSÁG – 1920.04.07.

XXV. évf. 84. sz. 1920.04.07. p.1.

Nyolcvanöt brassói család kálváriája

Marhaszállító kocsiban – Brassótól Budapestig – Kassán át

Husvét hétfőn érkezett Budapestre a Brassóból kiutasitott közalkalmazottaknak egy nagyobb csoportja. Utazásuk igazi példája annak, hogy milyen embertelen módon bánnak el a románok a kiutasított magyarokkal.

Nyolcvanöt brassói magyar család 40 marhaszállitókocsiban március 16.-án indult el utjára s hogy a románok minél nagyobb szenvedéseknek tegyék ki őket, Tövisen, Apahidán, Nagybányán, Királyházán, Beregszászon és Sátoraljaujhelyen át Kassára irányitották, ahová minden gondoskodás nélkül és sok helyen napokig várakozva, március 23-án érkeztek meg.

Kassán 5 napig kellett várakozniok, mert a szállitmányt vezető román tiszt – állitólag üzleti érdekből – a vonatot Oderbergen keresztül Bécsbe akarta dirigálni és csak a menekültek kormánybiztosának a magyar honvédelmi minisztérium segitségével, továbbá az olasz misszió közbelépésével sikerült megmenteni a további hányattatástól honfitársainkat.

Kassának egész magyar lakossága a legnagyobb szeretettel fogadta a menekülteket. Nemcsak mindenféle élelmiszerrel halmozták el, hanem pénzsegélyben is részesitették őket. 0Hatezer cseh koronát osztottak ki közöttük. A kassai magyar társadalom is a legerélyesebben közbenjárt, hogy a magyar menekülteket ne szállitsák Bécsbe, hanem Budapestre irányitsák.

A brassói magyar szállitmány március 27-én került Hernádcsányba, ahol április 2-ig kellett várniok, mig a Máv. igazgatósága megfelelő cserekocsikat tudott rendelkezésre bocsátani, mert ezek hiányában a csehek nem engedték át őket a demarkációs vonalon. A kassai magyar társadalom Hernádcsányban is gondoskodott a menekültek megfelelő élelmezéséről, de maga Hernádcsány közösség magyar lakossága is szeretetteljesen hordta ki az élelmiszereket.

Az átrakodás után a demarkációs vonal átlépésénél Hidasnémeti községben valóságos ünnepies fogadtatás volt. A Rákóczy-induló elhangzása után a község plébánosa mondott buzdító és lelkes beszédes, majd a Himnusz és a Szózat eléneklése után szekérszámra osztották ki az élelmiszereket, azonkivül bort és csomagokat is. Husvét vasárnap érkeztek a menekültek Miskolcra, ahol a város ebédet és élelmiszereket adott, a MOVE pedig gyüjtést rendezett és a begyütt pénzt a menekültek között azonnal szétosztotta. Hasonló meleg szeretettel fogadta Honfitársainkat Mezőkövesd lakossága is, ahol szintén élelmiszereket kaptak.

A sokat szenvedett magyar családok hosszu hányattatását sokban megkönnyitette az az igazi magyar vendégszeretet, amelyben Kassától kezdve részük volt, és éppen ezért a menekültek kormánybiztosa a kiutasitott közalkalmazottakkal egyetértően ezuton is hálás köszönetét fejezi ki a kassai magyar társadalomnak azért a páratlan fogadtatásért, amelyben erdélyi testvéreinket részesítette.