Trianon 100

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.11.24.

A bécsi kommunista sajtó nemrég világgá kürtölte, hogy a Nagyváradon, halálra itélt Csécsi Nagy Imre huszárezredes fiai, hogy boszut álljanak édesapjuk elitéléséért, a Margit-köruti fogház előtt többed magukkal megtámadtak egy Morár Teofil nevű budapesti román orvostanhallgatót, a kit embertelenül megkinoztak s végül holttestét a Dunába dobták. Nem beszélve arról, hogy az egész hir szemen szedett koholmány, mert ez az orvostanhallgató ma is a legnagyobb nyugalomban él Budapesten, mi eddig fölöslegesnek tartottuk, hogy a külföldet ellenségeink ez ujabb rágalmáról fölvilágositsuk.

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.11.17.

Averescu a parlament megnyitásán már ujjászervezett kabinetjének élén kiván megjelenni. Egyelőre még csak kombinációk vannak a választásokról, de erősen tartja magát az a hir, hogy Erdély, Bukovina és Besszarábia még csak tárcanélküli miniszterek utján sem jut képviselethez a kormányban. A politikai helyzet jellemzéséül itt közöljük a „Dimineaţa” cikkét, melynek állásfoglalása a tárcanélküli miniszterségek kérdésében a román politika széles köreiben talál visszhangra.

Tovább olvasom »

ELLENZÉK – 1920.11.10.

Erdély magyar irodalmi élete, amely az imperium átvétele után kis időre a tájékozatlanság érzetével megtorpanni látszott, hamarosan felismerte azokat a szempontokat, amelyeknek irányitani kell őt jövő müködésében. A helyzet felismeréséből következett az is, hogy a magyar irodalom itt ujra friss erővel bontakozni kezdett. Folyóiratok indultak meg, melyek mindegyike a magyar kultura zászlaját lobogtatta. Különböző utakon próbálták ezt elérni, de szándékuk tisztaságát senkisem vonhatta kétségbe.

Tovább olvasom »

FRISS UJSÁG – 1920.11.05

A La Croix cimü lap „Levél Szlovákiából” cimmel cikket közöl, amely többek között igy szól: A csehek nem tudták saját nemzeti ösztönüket fékezni; két-három hónappal ez elfoglalás után már elkezdödött a reakció. Ez időtől kezdve a tótok és rutének a csehek ellen oly gyülölettel és megvetéssel viseltetnek mely ezelőtt elképzelhetetlen volt egy ilyen jámbor és békeszerető népnél.

Tovább olvasom »

UJ-SOMOGY – 1920.10.30.

II. évf. 248. sz., 1920.10.30. p.1. „Mindent a hazáért!” („Sve za domovinu!”) Irta egy zágrábi magyarbarát, vezető horvát politikus.Az „Uj-Somogy” részére fordította : Wagner József.

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.10.23.

Az entente-hatalmak azt a felszólítást intézték a magyar kormányhoz, hogy a trianoni békének még ez év november 1-ig történő ratifikálásáról gondoskodjék. Erről a fordulatról és a ratifikálás körülményeiről: gróf Teleki Pál miniszterelnök a következőkben volt szives tájékoztatni munkatársunkat:

Tovább olvasom »

UJ NEMZEDÉK – 1920.04.03.

II. évf. 81.sz. 1920.04.03. p.3.

Körséta a husvéti élelmiszerpiacon

Kevés az áru, drága a hus és pénztelen a közönség

Más esztendőkben ilyenkor, húsvét előtti napon, rogyásig volt a pesti vásárcsarnok áruval és a vevők szédületes tolongással sodorták egymást az árusitó fülkék előtt. Emlékezzünk a régi időkről, amikor húsvét szombatján mindenki boldogan cipelte haza a pirospozsgás, mosolygó sonkát és az egész Dunapartot ki lehetett volna kövezni tojással, amely már ilyenkor csak a piros festékre várt.

Ma bizony még silány paródiáját sem találjuk ezeknek az idillikus állapotoknak, a nagy vásárcsarnokban, mely sivár és szomoru, mint mostanában minden hétköznap és üres, mint otthon az éléskamránk. Csak a féldisznókat és óriási nagy marhaoldalokat cipelő mészárossegédek és hivatásos «trógerek» hangja még a régi goromba és fülsiketitő, amint zsákmányukkal végig törtetnek a bámészkodó, ámélkodva ténfergő közönség sorfalán keresztül.

Az árakról jobb nem is tudni, mert meglepetésnek éppen nem a legkellemesebb, hogy például a marhahus rövid, de dicsteljes áremelő tréning után húsvét szent ünnepére elérte immár a százharminc, sőt egyes helyeken a száznegyven koronát és vele csak a bárányhus vetekszik, amely aktuális voltára tekintettel szintén száznegyven koronáért kinálja magát. Hal igen kevés érkezett a nagy csarnokba és ami van is, annak egyik napról a másikra majdnem negyven százalékkal ugrott fel az ára. A hagyományos húsvéti sonkára a hentessor egyik kis félreeső fülkéjében akadtunk rá. Az árárt a fülke gazdája ki se merte irni, csak ugy halkan sugja meg, hogy háromszáz korona. Vigasztaló, hogy lehet ám postában is fizetni.

Hála Istennek – mondja a mammutárakon csodálkozók tömegében egy uriasszony – Legalább tojás van elég. Hus és sonka helyett tojást eszünk az ünnepeken.

Tényleg egész utcák alakulnak a tojásos ládákból és a kiirt árak darabonkint három korona ötven és hatvan filléreket mutatnak, ami a mult heti négykoronás árakkal szemben némi javulást jelent. Ugy mondják, hogy a húsvéti tojásbőséget jórészben az élelmezési szindikátusélelmességének köszönhetjük, mert a tiszántuli nagyobb készletekből meglehetős mennyiséget bocsájtott a vásárcsarnoki közönség rendelkezésére.

Szép sertéshús is van aránylag elegendő a csarnokban. Az ára azonban csekély százötven korona között ingadozik, inkább fölfelé, mint lefelé.  A »jelen voltak» között meg kell még emlitenünk a derék borjucombot, amely pláne már százhatvan koronás árat vindikál magának. Ajánlatos tehát, hogy husvétre ne együnk se borjukotlettet, se borjusültet. A csarnoki közönség önmagától követné is ezt a jó tanácsot és inkább azt az aktuális gyenge bárányt frekventálná, ámde az élelmes mészárosok egyelőre csak fél- és negyedrészekben hajlandók eladni, ami igen furcsa és jellemző dolog. Vigasztaló, hogy majd talán az ünnepek után kilószámra is kapható lesz a husvéti bárány.

A mai, nagypénteki husvásár különben sem irányadó az egész húsvéti bevásárlás megállapitásánál, mert tudjuk, hogy ma általános böjti nap van. A mészárosok inkább szombaton remélik megcsinálni alkalmi üzleteiket és remélhetően a szombati piacon más egyebekben is élénkebb lesz a kereslet. Várjuk, hogy még e napra a falusiak is hozzanak valamit, amint nagy ünnepek előtt szokás: egy kis vajat, túrót, füstölt hust, hüvelyest, amiben nagyon szükölködünk és egy kis baromfit, ami jelenleg szintén hiányzik a pesti élelmiszerpiacról. No és egy kis kereszteletlen tejet a szikkadt torku fővárosi gyerekeknek, mert a hatósági jegyre csak csöppenként jut.