Trianon 100

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.11.24.

A bécsi kommunista sajtó nemrég világgá kürtölte, hogy a Nagyváradon, halálra itélt Csécsi Nagy Imre huszárezredes fiai, hogy boszut álljanak édesapjuk elitéléséért, a Margit-köruti fogház előtt többed magukkal megtámadtak egy Morár Teofil nevű budapesti román orvostanhallgatót, a kit embertelenül megkinoztak s végül holttestét a Dunába dobták. Nem beszélve arról, hogy az egész hir szemen szedett koholmány, mert ez az orvostanhallgató ma is a legnagyobb nyugalomban él Budapesten, mi eddig fölöslegesnek tartottuk, hogy a külföldet ellenségeink ez ujabb rágalmáról fölvilágositsuk.

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.11.17.

Averescu a parlament megnyitásán már ujjászervezett kabinetjének élén kiván megjelenni. Egyelőre még csak kombinációk vannak a választásokról, de erősen tartja magát az a hir, hogy Erdély, Bukovina és Besszarábia még csak tárcanélküli miniszterek utján sem jut képviselethez a kormányban. A politikai helyzet jellemzéséül itt közöljük a „Dimineaţa” cikkét, melynek állásfoglalása a tárcanélküli miniszterségek kérdésében a román politika széles köreiben talál visszhangra.

Tovább olvasom »

ELLENZÉK – 1920.11.10.

Erdély magyar irodalmi élete, amely az imperium átvétele után kis időre a tájékozatlanság érzetével megtorpanni látszott, hamarosan felismerte azokat a szempontokat, amelyeknek irányitani kell őt jövő müködésében. A helyzet felismeréséből következett az is, hogy a magyar irodalom itt ujra friss erővel bontakozni kezdett. Folyóiratok indultak meg, melyek mindegyike a magyar kultura zászlaját lobogtatta. Különböző utakon próbálták ezt elérni, de szándékuk tisztaságát senkisem vonhatta kétségbe.

Tovább olvasom »

FRISS UJSÁG – 1920.11.05

A La Croix cimü lap „Levél Szlovákiából” cimmel cikket közöl, amely többek között igy szól: A csehek nem tudták saját nemzeti ösztönüket fékezni; két-három hónappal ez elfoglalás után már elkezdödött a reakció. Ez időtől kezdve a tótok és rutének a csehek ellen oly gyülölettel és megvetéssel viseltetnek mely ezelőtt elképzelhetetlen volt egy ilyen jámbor és békeszerető népnél.

Tovább olvasom »

UJ-SOMOGY – 1920.10.30.

II. évf. 248. sz., 1920.10.30. p.1. „Mindent a hazáért!” („Sve za domovinu!”) Irta egy zágrábi magyarbarát, vezető horvát politikus.Az „Uj-Somogy” részére fordította : Wagner József.

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.10.23.

Az entente-hatalmak azt a felszólítást intézték a magyar kormányhoz, hogy a trianoni békének még ez év november 1-ig történő ratifikálásáról gondoskodjék. Erről a fordulatról és a ratifikálás körülményeiről: gróf Teleki Pál miniszterelnök a következőkben volt szives tájékoztatni munkatársunkat:

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.03.24.

XI. évf. 72. sz. 1920.03.24. p.2.

Ujra keressük Ausztriával a megegyezést Nyugat-Magyarország ügyében

Nem mondunk le a népszavazásról. A nemzetiségi miniszter nyilatkozata

Az Est tudósitójától: Felkerestük dr. Bleyer Jakabot, a nemzetiségi kisebbségek miniszterét, aki a nyugat-magyarországi ujabb eseményekről a következőket mondotta nekünk:

A hivatalos osztrák álláspont nem fedi a nép hangulatát. A mi álláspontunk egyáltalában nem változott, az elszakitásra itélt területeken megtartandó népszavazásról önként lemondani soha nem fogunk. Nagyon jól tudjuk, hogy kilátásaink nem biztatók, de azért a harcot nem adjuk fel. Ugy Renner kancellár, mint a hivatalos keresztényszocialista párt velünk szemben helyezkedett és ragaszkodik a st.-germaini és a neuillyi békefeltételekhez, a népszavazásról tudni sem akarnak. Mi azonban jól tudjuk, hogy a hivatalos álláspont nem fedi az igazi osztrák közvélemény hangulatát és meg vagyunk róla győződve, hogy az osztrák néppel meg fogjuk tudni értetni magunkat, mert a jó szomszédság érdeke is megkivánja, hogy ilyen fájó pont ne legyen közöttünk. Mi ujra fogjuk keresni a megegyezés lehetőségét s meg vagyunk róla győződve, hogy Ausztriának előbb vagy utóbb el kell fogadni a feléje nyujtott barátságos kezet.

– Nyugat-Magyarországon különben teljes a magyar impérium és a mig ez a kérdés törvényesen elintézve nincsen, szó sem lehet a magyar csapatok kivonásáról.

– Apponyi levelével kapcsolatosan olyan hirek terjedtek el, mintha ennek a vidéknek a hangulata is megváltozott volna velünk szemben. Ez nem fedi a valóságot, mert Nyugat-Magyarország népének nagy többsége görcsösen ragaszkodik a magyar állameszméhez. Arról már lemondottunk, hogy Franciaországot meggyőzzük a magunk igazáról és objektivitást várjunk tőle. Ott még annyira lobog az ellenségeskedés tüze, a testünkre áhitozó szomszédok annyira befolyásuk alatt tartják a francia népet, hogy egyelőre minden őszinte felvilágositó szó elől elzárkóznak. Ezekről számolt be Apponyi, az ő szemüvegükön keresztül mutatta be a szituációt.

Nyugat-Magyarország – Bécs Hinterlandja

– Még azok a kevesek is, a kik egyrészt egyéni hiuságból, másrészt pedig helytelenül felfogott anyagi boldogulásuk tekintetében Ausztria felé kacsintottak, kezdenek kigyógyulni csalfa álmukból. Salzburgban Ausztria Landtagot tartott, a hol szóba került Ausztria jövendő alkotmánya és föderativ alapra helyezkedtek. Nyugat- Magyarországot egy Beer nevű erdélyi szász képviselte, a kinek a szavait nagy megdöbbenéssel hallgatták Nyugat-Magyarországon. A szónok szerint Nyugat-Magyarországot önálló tartománnyá emelni ma még nem lehet. A nép nem elég érett erre az önállóságra. Majd később lehet arról beszélni, hogy egyenlő elbánásban kell részesíteni a többi Landokkal, egyelőre azonban még némi protektorátusra van szükség.

– Ha a külföld objektiv lenne, már ebből a beszédből is következtethetne a valóságra. Nyugat-Magyarországot Bécs Hinterlandjává akarják sülyeszteni, a honnan a volt osztrák császárváros felszippanthatná magának az élelmet. Ezt a szerepet nem nagyon áhitozza Nyugat-Magyarország.

Az entente-misszió Sopronban

– Az entente bizottsága Vigna olasz ezredes vezetésével még ma is Nyugat-Magyarországon van. A mi érdekeinket a külügyminisztérium egy kiküldöttje, Villányi tanácsos és Türner soproni polgármester képviseli. Ott van még két osztrák kiküldött is, a kiket megérkezésükkor a tömeg inzultált. A polgármester a tömeg indulatkitöréséért bocsánatot kért tőlük és minden intézkedést megtett, hogy a sajnálatos eset újra elő ne forduljon. Azóta tényleg nyugalom is van. A misszióhoz ellenünk még egyetlenegy küldöttség érkezett, ellenben március 15-én Sopron, Vas és Moson vármegye Sopronban hatalmas tüntető felvonulásban demonstrált mellettünk.