Trianon 100

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.11.24.

A bécsi kommunista sajtó nemrég világgá kürtölte, hogy a Nagyváradon, halálra itélt Csécsi Nagy Imre huszárezredes fiai, hogy boszut álljanak édesapjuk elitéléséért, a Margit-köruti fogház előtt többed magukkal megtámadtak egy Morár Teofil nevű budapesti román orvostanhallgatót, a kit embertelenül megkinoztak s végül holttestét a Dunába dobták. Nem beszélve arról, hogy az egész hir szemen szedett koholmány, mert ez az orvostanhallgató ma is a legnagyobb nyugalomban él Budapesten, mi eddig fölöslegesnek tartottuk, hogy a külföldet ellenségeink ez ujabb rágalmáról fölvilágositsuk.

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.11.17.

Averescu a parlament megnyitásán már ujjászervezett kabinetjének élén kiván megjelenni. Egyelőre még csak kombinációk vannak a választásokról, de erősen tartja magát az a hir, hogy Erdély, Bukovina és Besszarábia még csak tárcanélküli miniszterek utján sem jut képviselethez a kormányban. A politikai helyzet jellemzéséül itt közöljük a „Dimineaţa” cikkét, melynek állásfoglalása a tárcanélküli miniszterségek kérdésében a román politika széles köreiben talál visszhangra.

Tovább olvasom »

ELLENZÉK – 1920.11.10.

Erdély magyar irodalmi élete, amely az imperium átvétele után kis időre a tájékozatlanság érzetével megtorpanni látszott, hamarosan felismerte azokat a szempontokat, amelyeknek irányitani kell őt jövő müködésében. A helyzet felismeréséből következett az is, hogy a magyar irodalom itt ujra friss erővel bontakozni kezdett. Folyóiratok indultak meg, melyek mindegyike a magyar kultura zászlaját lobogtatta. Különböző utakon próbálták ezt elérni, de szándékuk tisztaságát senkisem vonhatta kétségbe.

Tovább olvasom »

FRISS UJSÁG – 1920.11.05

A La Croix cimü lap „Levél Szlovákiából” cimmel cikket közöl, amely többek között igy szól: A csehek nem tudták saját nemzeti ösztönüket fékezni; két-három hónappal ez elfoglalás után már elkezdödött a reakció. Ez időtől kezdve a tótok és rutének a csehek ellen oly gyülölettel és megvetéssel viseltetnek mely ezelőtt elképzelhetetlen volt egy ilyen jámbor és békeszerető népnél.

Tovább olvasom »

UJ-SOMOGY – 1920.10.30.

II. évf. 248. sz., 1920.10.30. p.1. „Mindent a hazáért!” („Sve za domovinu!”) Irta egy zágrábi magyarbarát, vezető horvát politikus.Az „Uj-Somogy” részére fordította : Wagner József.

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.10.23.

Az entente-hatalmak azt a felszólítást intézték a magyar kormányhoz, hogy a trianoni békének még ez év november 1-ig történő ratifikálásáról gondoskodjék. Erről a fordulatról és a ratifikálás körülményeiről: gróf Teleki Pál miniszterelnök a következőkben volt szives tájékoztatni munkatársunkat:

Tovább olvasom »

PESTI HIRLAP – 1920.03.17.

XLII. évf. 68.sz. 1920.03.17. p.5.

József Ferenc főherceg olcsó ebéd-akciója

Hetekkel ezelőtt mikor a pesti nyomor jelenségei egyre szomorubban nyilvánultak meg, József Ferenc főherceg elhatározta, hogy megmozgatja a társadalmat és akciót indit Budapest éhező szegényeinek fölsegítésére. Az akció gyors lendülettel valósult meg, már szinte az elhatározást követő órában több millió állott rendelkezésre és pár nap multán óriási arányokban indul meg Budapest szegényeinek élelmezése. Ma már kilencezer ember kap két közkonyháról olcsó ebédet.

Ma délelőtt József Ferenc főherceg, Huszár Károly, az entente-missziók képviselői és a népgondozó bizottság tagjai a sajtó képviselőivel együtt végignézték a Hungária-uti konyhaüzem berendezését. Végigjárták a hatalmas konyhatermet, amelyben huszonnégy négyszázliteres üstben főzik a levest, ahol villanyerőre berendezett gépek dolgozzák föl a tésztát és amelyben hatalmas apparátussal készül a főzelék. Végignéztük az összes helyiségeket, a hűtőháztól kezdve, le a raktárakig és mosótermekig; mindenütt a legpéldásabb rend fogadta a szemlélőt. Ujságirók számára elnvomhatatlanul azt az érzést keltette ez a szemlélődés, amelyet egy ragyogóan tiszta, impozáns rotációs terem ébreszt.

Gépek főzik a levest, gépek vigyáznak arra, hogy a fölhalmozásra kerülő — helyesebben: kerülhető — anyag meg ne romoljék, gépek metélik a tésztát, gépek csinálják a főzeléket, — de mindegyik mellett ott a maga szakmájához értő mester, ugy, hogy nem is csodálatos, hogy a kikerülő étkek a legizletesebbek, amiről a szemlélődő társaság ott, a helyszínen meg is győződhetett. Kitünő volt a zöldségleves, a babfőzelék és a morzsásmetélt.

Az akció vezetői arra törekszenek, hogy a közel jövőben fokozatosan ötvenezer, hetvenezer, sőt százezer ember számára adhassanak olcsó — a mai viszonyok között olcsó — ebédet. Sajnos, nem szabad szem elöl téveszteni a nyomornak, ennek a gyilkos és kérlelhetetlen járványnak a terjedését, számolni kell azzal, hogy Budapesten napról-napra több embernek kell küzdenie az éhség rémével. Az egész társadalomnak össze kell fognia, hogy enyhíteni tudja ezt a nyomort, az éhséggel folytatott élet-halálharcot. József Ferenc főhercegnek ebben az igazán nemes akciójában nagy segítségére vannak az entente-missziók, amelyekre egészen bizonyosan megtették a maguk hatását a nem is félig üres raktárak és amelyek részéről ígéret történt, hogy Európa felénk “forduló rokonszenvét és figyelmét tokozott mértékben föl fogják hivni erre a humánus olcsó ebédakcióra. Segítséget eddig is kaptunk: Hollandia, Olaszország nyersanyag-szállitmánya tízezernyi szegény pesti ember betevő falatját biztositotta. A mai szemleuton már el is hangzott a külföldi missziók tagjainak részéről pár megjegyzés:
– Szép ez a hűtőház, mintaszerü a berendezése, csak hűteni való is kellene belé…
– Raktárak … meg kellene tölteni őket…

… A pesti nyomor-akció az egész világon visszhangra talált; egyre-másra érkeznek a segítő-vonatok. Az egyik rizst hoz, a másik egyéb élelmiszert, a harmadik ruhaneműt. Bizunk benne, hogy József Ferenc főherceg segitő nagyüzemének raktárait meg fogja tölteni az Európa nyomorultjait megértő, feléjük forduló segitő kéz.

Olcsó ebéd … A háromfogásos menü ebből áll: 4 deci leves, 4 deci főzelék, 20 deka tészta (ha sült tészta van, két darab egy adag) 7 deka kenyér és az ára 8 korona.

De csak azok számára, akik meg tudják fizetni. Mint Payr Hugó kollégánk, az akció egyik ötletezője, elmagyarázta, (— az ujságiró ötletessége mindenütt nélkülözhetetlen —) vannak, akik egészen ingyen kapják ezt az ebédet, vannak, akik féláron. Az erre való jogosultságot a Huszár Károly és Schlachta Margit vezetése alatt álló szervezet állapítja meg, tökéletes informálódás alapján. Eddig hét étterem és tíz elosztó hely áll rendelkezésre, ahol olcsó ebédet fogyaszthat el a munkásság és a leromlott középosztály. Megnéztünk egy éttermet, a Verpeléti-ut 4-6 szám alatt levőt. A legelegánsabb berendezés, amit csak kivánni lehet. Eljárhat ide — és el is jár — a középosztály. Akiknek pedig ez a hely messze esik, és akik szégyenlik a szegénységet, hazavitethetik az ebédjüket. Ingyen, féláron, vagy a megszabott áron, ahogy azt a jogosultságuk — protekció nélkül való jogosultságuk — megállapítja.

Az egész akció a nyilvánosság legteljesebb ellenőrzése alatt áll; erről gondoskodás történt. Dr Marschalkó János, a közélelmezési miniszterium államtitkára, kijelentette előttünk, hogy minden konkrét panaszt a legalaposabban megvizsgál; ezenfelül is, a közvélemény nyugodt lehet, az akció vezetőjét, József Ferenc főherceget, az irányitja, hogy mindenkinek lehető megelégedésére szolgáljon ez az egyre nagyobb arányokban kifejlődő intézmény. Hogy azonban kifejlődhessék: a társadalom segítségére van szükség. Természetes, hogy az akció vezetőségének rendkívüli nehézségekkel kell megküzdenie, amit talán nem is kell bővebben magyarázni. Ha ezek a nehézségek fokozódnak is, de fokozódik egyuttal az a törekvés is, hogy minél nagyobb arányuvá válhasson a segitség és át tudja vezetni Budapestet a legkritikusabb hónapokon.