Trianon 100

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.11.24.

A bécsi kommunista sajtó nemrég világgá kürtölte, hogy a Nagyváradon, halálra itélt Csécsi Nagy Imre huszárezredes fiai, hogy boszut álljanak édesapjuk elitéléséért, a Margit-köruti fogház előtt többed magukkal megtámadtak egy Morár Teofil nevű budapesti román orvostanhallgatót, a kit embertelenül megkinoztak s végül holttestét a Dunába dobták. Nem beszélve arról, hogy az egész hir szemen szedett koholmány, mert ez az orvostanhallgató ma is a legnagyobb nyugalomban él Budapesten, mi eddig fölöslegesnek tartottuk, hogy a külföldet ellenségeink ez ujabb rágalmáról fölvilágositsuk.

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.11.17.

Averescu a parlament megnyitásán már ujjászervezett kabinetjének élén kiván megjelenni. Egyelőre még csak kombinációk vannak a választásokról, de erősen tartja magát az a hir, hogy Erdély, Bukovina és Besszarábia még csak tárcanélküli miniszterek utján sem jut képviselethez a kormányban. A politikai helyzet jellemzéséül itt közöljük a „Dimineaţa” cikkét, melynek állásfoglalása a tárcanélküli miniszterségek kérdésében a román politika széles köreiben talál visszhangra.

Tovább olvasom »

ELLENZÉK – 1920.11.10.

Erdély magyar irodalmi élete, amely az imperium átvétele után kis időre a tájékozatlanság érzetével megtorpanni látszott, hamarosan felismerte azokat a szempontokat, amelyeknek irányitani kell őt jövő müködésében. A helyzet felismeréséből következett az is, hogy a magyar irodalom itt ujra friss erővel bontakozni kezdett. Folyóiratok indultak meg, melyek mindegyike a magyar kultura zászlaját lobogtatta. Különböző utakon próbálták ezt elérni, de szándékuk tisztaságát senkisem vonhatta kétségbe.

Tovább olvasom »

FRISS UJSÁG – 1920.11.05

A La Croix cimü lap „Levél Szlovákiából” cimmel cikket közöl, amely többek között igy szól: A csehek nem tudták saját nemzeti ösztönüket fékezni; két-három hónappal ez elfoglalás után már elkezdödött a reakció. Ez időtől kezdve a tótok és rutének a csehek ellen oly gyülölettel és megvetéssel viseltetnek mely ezelőtt elképzelhetetlen volt egy ilyen jámbor és békeszerető népnél.

Tovább olvasom »

UJ-SOMOGY – 1920.10.30.

II. évf. 248. sz., 1920.10.30. p.1. „Mindent a hazáért!” („Sve za domovinu!”) Irta egy zágrábi magyarbarát, vezető horvát politikus.Az „Uj-Somogy” részére fordította : Wagner József.

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.10.23.

Az entente-hatalmak azt a felszólítást intézték a magyar kormányhoz, hogy a trianoni békének még ez év november 1-ig történő ratifikálásáról gondoskodjék. Erről a fordulatról és a ratifikálás körülményeiről: gróf Teleki Pál miniszterelnök a következőkben volt szives tájékoztatni munkatársunkat:

Tovább olvasom »

MAGYAR JÖVŐ – 1920.03.12.

II. évf. 60. sz. 1920.03.12. p.1.

Kedvezőtlen hirek a magyar békejavaslatok sorsáról.

Mi történt a külügyminiszterek londoni értekezletén?

Neuilly, március 11. (Szikratávirat)
Francia és angol lapok a külügyminiszterek legutóbbi londoni tanácskozásával kapcsolatban a magyar ellenjavaslatok sorsáról kedvezőtlen híreket közölnek. Értesüléseiket abban foglalják össze, hogy

a határok módositásáról szó sem volt.

Nitti távollétében Scialoje olasz külügyminiszter a határok kérdésében halasztó inditványt tett, de elvetették. A Le Temps ugy tudjak, hogy

a vasuti kérdésekben is fenntartotta az értekezlet eredeti álláspontját.

A Le Temps szerint a katonai és területi feltételek csak ugy lettek volna módosithatók, ha egyidejüleg a bolgár és osztrák szerződés megfelelő rendelkezéseit is módositanák. Ami a magyar békedelegációnak a népszavazásra vonatkozó követelését illeti, a külügyminiszterek értekezlete a népszavazást szükségtelennek tartja és az a véleménye, hogy ezzel csak a lakosságnak okoztak volna inkonvenienciákat.

A Le Journal ezt irja: Lehetséges, hogy a békekonferencia a románoktól bizonyos gazdasági természetü kártalanitást kér a magyarok számára. A lap reméli, hogy a románok készek lesznek bizonyos áldozatokra és teljesitik a magyar gazdasági követelések némelyikét, mint amilyen például a Magyarországgal való forgalom szabadsága.

Hága március 11. A legfelsőbb tanács foglalkozott a magyar ellenjavaslatokkal. Angliával szemben Franciaország az, amely mereven ellenszegül minden engedékenységnek mert nyilvánvalóan attól tart, hogy az esetleges módositások precendensül szolgálhatnak a versaillesi szerződésre.

Berlin, március 11. Itteni antantkörök értesülése szerint

a magyar béke megkötése közvetlenül küszöbön áll.

A békekonferencia azért késett ily hosszu ideig a válasszal, mert az eredeti feltételeken lényeges módositásokat tett.

Genf, március 11. (Magyar Kurir.)
Ama hirekkel szemben, mintha a békekonferencia válaszának késése kedvezőtlen volna magyar követelések sorsára, egy Párisból Budapestre utazó antant diplomata a Magyar Kurir genti tudósitójának egyebek közt a következőket mondotta:

– A magyar aláirására hamarosan nem lehet számitani, mert a magyar békedelegáció ellenjavaslatainak tárgyalása még soká elhuzódik. Ez kétségtelenül annak a jele, hogy a békekonferencia, mielőtt kimondaná az utolsó szót, alaposan megakarja fontolni gróf Apponyi Albert összes előterjesztéseit.

Budapest, március 11. Az Adeverul irja: Ezen a héten megjelenik a miniszteri tanácsnak az a határozata, amely Erdély és a régi királyság között megszünteti a gazdasági határokat.