LXXI. évf. 56. sz. 1920.03.05. pp.4-5.
Beszélgetés Csengery János tanárral
A megszállott Kolozsvár – Fenntartjuk mind a három egyetemünket – Frakkok állami számlára
(Saját tudósitónktól.) A Hungária szállóbeli lakásán kerestük fel dr. Csengery János kolozsvári egyetemi tanárt, az erdélyi közélet egyik legkimagaslóbb alakját, hogy néhány uj adatot tudjunk meg a megszállott Kolozsvárról és a kiüldözött egyetem viszonyairól. A kiváló iró és tudós kérdésünkre a következőket mondott:
– Körülbelül három hete, hogy eljöttem Kolozsvárról, de azóta, amint a hozzám érkezett levelekből, hirekből értesültem, a helyzet korántsem változott A nyugodt és csöndes Kolozsvár, melynek csöndje mélyén azonban élénk és tevékeny munka folyt, alaposan megváltozott. A románok valami különös ál-hangosságot, mű-világvárosi hangulatot telepitettek ide autóiknak, állandó ide-oda cikkázásaival, kávéházi dorbézolásaikkal, mülelkesedésü felvonulásaikkal és ünnepségeikkel. Különösen épp ez utóbbival, az ünnepélyek fényes diszletezésével akarnak hatást gyakorolni a közönségre. Igy például azok az alkalmi emlékmüvek, melyeket az egyetem előtt állitottak fel annak ünnepélyes felavatása alkalmával, száz ezrekbe kerültek. Jellemző továbbá, hogy különben ugyanebből az alkalomból az állam számlájára készittetett magának frakkot néhány hivatalos, közigazgatási személyiség és egy pár uj professzor. Nemkülönben mi sem, jellemzőbb, minthogy ugyancsak ekkor Ferenc József buste-jét, mely az egyetem homlokzatát diszitette, — lefűrészelték.
Egyébiránt az uj tanári testület, melynek tagjai jobbára gimnáziumi tanárokból avanzsáltak egyetemi tanárokká, maradásra kényszeritette az egyetem régi segédszemélyzetét és igy történt a többek között, ami még ott tartózkodásom alatt szivárgott ki, hogy egy kémiai laboráns akadályozott meg kisérlet közben egy robbanást, mely végzetessé válhatott volna. Ami a polgárság zaklatását illeti, ugy ez legtöbbet szenved a különböző lakásrekvirálásoktól. Egyeseket saját házukból tettek ki és nyirkos, egyszobás pincelakásokat jelöltek ki helyébe, egy egyetemi tanárnak 6 szobás lakásából egyet hagytak meg és mint különös kegyben részesítették a konyha használatában. Részint azonban tényleg szükségük van helyre, miután Bukarestből hatalmas tömegeket mozgósitanak Erdély, nevezetesen Kolozsvár felé. A román fővárosban ugyanis plakátok hivják fel a figyelmet a gazdag Erdély, a kincses „Kluzs” iránt, ugy hogy szinte elárasztják románokkal Kolozsvárt.
Hasonló szellem jellemzi egyéb, többek közt népszámlálási akcióikat is, a zsidókat egyszerüen a románokhoz, a német nevü, de abszolut magyar érzésüeket pedig egyszerüen a szászokhoz csapván. A jogra vonatkozó felfogásukra különben jellemző, hogy midőn a román dékán felszólitott, mint a Tanárvizsgáló Bizottság elnökét az egyetemi és szemináriumi pénztár átszolgáltatására és midőn megkérdeztem: vajjon jogosnak tartja ön ezt dékán ur? Igy felelt: – Igen, ugyanolyan jogosnak, mint az összes többi intézkedéseinket.
A professzor ezután áttért az ideiglenesen Pestre helyezett kolozsvári egyetem viszonyaira. — Sajnálatos, — mondotta — hogy csupán a jogi, filozófiai és a matematikai (természettudományi) kar — mely nálunk külön van — kezdheti meg működését Budapesten és pedig kooperálva a pozsonyi egyetem rokon fakultásaival, a bölcsészeti és matematikai kar a Pedagógium épületében, a jogi kar az I. kerületi állami főgimnáziumban. Az orvosi fakultás ugyanis minden instrumentum és készülék hijján, melyek a mai valutáris állapotok folytán pótolhatatlanok, nem nyilhat meg. A beiratások most folynak és az előadások előreláthatóan 16-án kezdődnek meg mindkét egyetemen, a kolozsvári és pozsonyi autonómiájának teljes fentartásával. Erre a kurzusra, melynek éppen a hallgatók felvevésének megszoritása ad kurzus jelleget és két félévet számit, a karhatalom tagjai és az azok által igazoltak, továbbá az összes megszállott területekről érkezők, valamint azok, kik 3 évet vesztettek, vehetők fel.
Az elüldözött egyetemek tanári kara egyébként testületileg jelent meg a napokban Haller kultuszminiszter és Pekár Gyula államtitkár előtt, kik nyomatékosan hangsulyozták, hogy Magyarországnak mostani területi viszonyai mellett is feltétlen szüksége van mind a három egyetemére, kulturális erői ápolása és koncentrációja céljából.
Ugy van, hogy a kolozsvári egyetem valószinüleg szeptembertől kezdve Szegedre költözik át, mely város nagy és megható buzgalommal készül, mint a magyar kultura régi otthona, az egyetem befogadására, mig a pozsonyi egyetem vagy Pécsett vagy Szombathelyen telepedik meg.
Nekünk erdélyieknek azonban természetesen igen nehéz elképzelni, hogy Kolozsvár örökké idegen lesz számunkra, hiszen még a román szocialisták lapja, a Clemarea is csodálkozását fejezi ki az egyetem felavatásakor, hogy éppen ama városban hangoztatják annyira a román kulturát, melynek minden egyes utca kockája a magyar kulturáról beszél. És van bennem — végezte a jeles tudós és nemestollu iró — valami különös erő és hit, mely megakadályozza, hogy kétségbeessek Erdély és kincses, drága-, drága-kincses Kolozsvár sorsa felől és várok — mint annyi sokan, kik sorsomban osztoznak.