Trianon 100

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.11.24.

A bécsi kommunista sajtó nemrég világgá kürtölte, hogy a Nagyváradon, halálra itélt Csécsi Nagy Imre huszárezredes fiai, hogy boszut álljanak édesapjuk elitéléséért, a Margit-köruti fogház előtt többed magukkal megtámadtak egy Morár Teofil nevű budapesti román orvostanhallgatót, a kit embertelenül megkinoztak s végül holttestét a Dunába dobták. Nem beszélve arról, hogy az egész hir szemen szedett koholmány, mert ez az orvostanhallgató ma is a legnagyobb nyugalomban él Budapesten, mi eddig fölöslegesnek tartottuk, hogy a külföldet ellenségeink ez ujabb rágalmáról fölvilágositsuk.

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.11.17.

Averescu a parlament megnyitásán már ujjászervezett kabinetjének élén kiván megjelenni. Egyelőre még csak kombinációk vannak a választásokról, de erősen tartja magát az a hir, hogy Erdély, Bukovina és Besszarábia még csak tárcanélküli miniszterek utján sem jut képviselethez a kormányban. A politikai helyzet jellemzéséül itt közöljük a „Dimineaţa” cikkét, melynek állásfoglalása a tárcanélküli miniszterségek kérdésében a román politika széles köreiben talál visszhangra.

Tovább olvasom »

ELLENZÉK – 1920.11.10.

Erdély magyar irodalmi élete, amely az imperium átvétele után kis időre a tájékozatlanság érzetével megtorpanni látszott, hamarosan felismerte azokat a szempontokat, amelyeknek irányitani kell őt jövő müködésében. A helyzet felismeréséből következett az is, hogy a magyar irodalom itt ujra friss erővel bontakozni kezdett. Folyóiratok indultak meg, melyek mindegyike a magyar kultura zászlaját lobogtatta. Különböző utakon próbálták ezt elérni, de szándékuk tisztaságát senkisem vonhatta kétségbe.

Tovább olvasom »

FRISS UJSÁG – 1920.11.05

A La Croix cimü lap „Levél Szlovákiából” cimmel cikket közöl, amely többek között igy szól: A csehek nem tudták saját nemzeti ösztönüket fékezni; két-három hónappal ez elfoglalás után már elkezdödött a reakció. Ez időtől kezdve a tótok és rutének a csehek ellen oly gyülölettel és megvetéssel viseltetnek mely ezelőtt elképzelhetetlen volt egy ilyen jámbor és békeszerető népnél.

Tovább olvasom »

UJ-SOMOGY – 1920.10.30.

II. évf. 248. sz., 1920.10.30. p.1. „Mindent a hazáért!” („Sve za domovinu!”) Irta egy zágrábi magyarbarát, vezető horvát politikus.Az „Uj-Somogy” részére fordította : Wagner József.

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.10.23.

Az entente-hatalmak azt a felszólítást intézték a magyar kormányhoz, hogy a trianoni békének még ez év november 1-ig történő ratifikálásáról gondoskodjék. Erről a fordulatról és a ratifikálás körülményeiről: gróf Teleki Pál miniszterelnök a következőkben volt szives tájékoztatni munkatársunkat:

Tovább olvasom »

AZ UJSÁG – 1920.03.03.

XVIII. évf. 54.sz. 1920.03.03. p.3.

Az amerikai magyarok helyzete.

(Ezerötszázmillió dollárra becsülhető a vagyonuk. — Nagy tömegben jönnek az óhazába. — Kiss Emil amerikai bankár Budapesten. — Martin Himler a magyarok helyzetéről.)
Az újság tudósítójától

Az amerikai magyarság két kiváló és agilis tagja érkezett az utóbbi időben Budapestre, hogy körülnézzen az óhazában. Rövid idővel ezelőtt érkezett Budapestre Martin Himler, a Magyar Bányujság szerkesztője és a Himler State Bank elnöke. A legutolsó napokban jött meg a fővárosba Kiss Emil, a hasonló nevü amerikai magyar bankház főnöke. Kiss Emil mint az amerikai magyarok jótékony egyesületeinek megbizottja jött a fővárosba. Csak kevesen tudják, hogy a Hoover-akczió költségeit az amerikai magyarság fedezte. Sok millió koronát adtak erre a czélra az ujhazába kivándorolt véreink. Hogy csak egy adatot mondjunk, czipőre 15.000 dollárt hozott magával Kiss Emil, de a gyűjtések végeredménye előreláthatólag eléri az 50.000 dollárt is. Alkalmunk volt ma beszélni Martin Himlerrel, a ki — noha hosszu ideje van kint az Egyesült-Államokban — folyékonyan és hibátlanul beszél magyarul. Rendkívül érdekes adataiból itt közöljük a következőket:

— Számításom szerint egész Magyarország területéről kb. 1 millió ember élhet kint az Egyesült-Államokban. Ezek közül magyar anyanyelvü lehet 400—450.000. A magyarok főleg Newyorkban, azután a keleti és a középállamokban élnek, helyzetük nagyon jónak mondható. A munkások 150—250 dollárt keresnek havonta, de a bányászok ennél jóval nagyobb összeget, még 300 dollárt is megkeresnek. Az összes kivándoroltakból kb. 200.000-re becsülöm azokat, a kik mint bányászok keresik meg a kenyerüket. Kb. 10—15.000 ember dolgozik az ólom- és rézbányákban. Alapul véve azt, hogy mindegyikük legalább is 1500 dollár értékkel, vagy vagyontárgygyal rendelkezik, az összes kivándoroltak vagyonát hozzávetőleg 1500 millió dollárra becsülöm. Az állami életben is vannak magyarok, a kik vezetőszerepet játszanak. Tudok kb. 30 milliomos magyar vállalkozóról, vagy gyárosról. Általában igen sok a tehetős köztük. Kiválóak az amerikai magyarok még a kereskedelemben is és a farmgazdálkodásban. Néhányan a kommunizmus miatt nem jöttek haza és ott vásároltak farmot, a mi már végleges letelepedést jelent. Ennek daczára maximálisan 70 százalékra, tehát legfeljebb 700.000 emberre becsülöm azoknak számát, a kik vissza akarnak jönni. Az amerikai magyar munkás müvelt, csiszolt, szorgalmas ember, jól él odakint, hogy egyebet ne mondjak, több lapot járat, hangszert játszik és mindegyiknek megvan á vasárnapi selyem inge. Van megtakarított pénze is, de fő gondja és fő vágya, hogy hazájának segítségére lehessen.

A magyar közvéleményt bizonyára érdekelni fogja az is, hogy pld. Centucyban, Nyugat-Virginiában, egy az amerikai viszonyokhoz képest is nagyméretű szénbánya 1700 magyar bányamunkás tulajdona. Ez az üzem igen kedvezően prosperál és a magyar bányamunkások szépen keresnek is. Az ő megbízásukból most a szükebb Magyarországon szénbányát akarok venni. Azok, a kik nem akarnak hazajönni, legalább a pénzüket akarják magyar vállalkozásokba fektetni. Olvasták, hogy olaszok, francziák érdeklődnek magyar vállalkozások iránt és ezt megelőzően akarnak magyar vállalatoknál érdekeltségeket szerezni. Ha a háboru Magyarországra rosszul is végződött, annyi eredménye lesz, hogy az amerikai magyarokat, és az óhazát olyan szoros kapcsolatba fogja hozni, mint a minőbe különben talán aligha kerültek volna. Mindenesetre a legfontosabb, hogy ha aktuális lesz a magyar külképviselet kérdésé, oda megfelelő jártasságú embert küldjön ki a kormány. Főleg olyan képviselő küldetése volna kivánatos, a kit az amerikai magyarok már régebben ismernek. Hogy a lelkiéletükről és felfogásukról is beszéljek, a magyarok irredenták és törhetetlenül biznak az óhaza jobb jövőjében. Lényeges erőforrása lesz az óhazának, ha megfelelő kapcsolat létrejön az amerikai magyarsággal.

A háboru befejezését követőleg mindenféle korlátozást beszüntettek Amerikában. Csak bevándorolni nem lehet. Vannak törvényjavaslatok, a melyek 3-5 évig akarják korlátozni a bevándorlást. Igy azok, a kik hazajönnek, nagy áldozatot hoznak, mert vissza nem mehetnek, sőt erre vonatkozólag nyilatkozatot is kell aláírni. Tekintve tehát a visszavándorlók nagy koczkázatát, mindenképpen fontos, hogy róluk a kormány és a hatósági közegek a legsziveseben gondoskodjanak. Hogy ez eddig még nem történt meg a teljes mértékben, azt az ország szomorú helyzetének kell tulajdonitani. Visszavándorlókkal tele van a newyorki kivándorlóház. A mig Budapestre jöttem, körülbelül 50— 60.000 ember jött már haza Magyarországba. A legtöbb visszavándorló második osztályon jön. Inkább Trieszt felé, a felvidékiek viszont Fracziaországon át jönnek.

Meg kell jegyeznem még, hogy az utolsó években a háboru daczára az amerikai magyarság életszínvonala nagyon emelkedett. Munkásházaik vannak, nagy müveltségre tettek szert és szivósan dolgoznak. Kulturéletükre jellemző, hogy hatvan magyar újság jelenik meg, a magyar egyházak száma 5—600, a segélyezési egyesületek száma pedig 2500. A verhovai egyesület például 100.000 dollárt gyűjtött jótékony czélra, általam is egy millió koronát küldtek mindenféle jótékony czélokra. A Hoover-akczióra az amerikai magyarság egy millió dollárt garantált és eddig 300.000 dollárt át is utalt. Nagyon sok azoknak a száma is, a kik rokonaikat hazahozatják Szibériából. Nagyon természetes, hogy a mennyiben nagy tömegekben jön haza az amerikai magyarság, az amerikai segítőegyesületek az óhazában is megtelepednek.