AZ EST – 1920.03.24.

Nem mondunk le a népszavazásról. A nemzetiségi miniszter nyilatkozata. Az Est tudósitójától: Felkerestük dr. Bleyer Jakabot, a nemzetiségi kisebbségek miniszterét, aki a nyugat-magyarországi ujabb eseményekről a következőket mondotta nekünk:

Tovább olvasom »

PESTI HIRLAP – 1920.03.17.

Hetekkel ezelőtt mikor a pesti nyomor jelenségei egyre szomorubban nyilvánultak meg, József Ferenc főherceg elhatározta, hogy megmozgatja a társadalmat és akciót indit Budapest éhező szegényeinek fölsegítésére. Az akció gyors lendülettel valósult meg, már szinte az elhatározást követő órában több millió állott rendelkezésre és pár nap multán óriási arányokban indul meg Budapest szegényeinek élelmezése. Ma már kilencezer ember kap két közkonyháról olcsó ebédet.

Tovább olvasom »

MAGYAR JÖVŐ – 1920.03.12.

Mi történt a külügyminiszterek londoni értekezletén?
Neuilly, március 11. (Szikratávirat)
Francia és angol lapok a külügyminiszterek legutóbbi londoni tanácskozásával kapcsolatban a magyar ellenjavaslatok sorsáról kedvezőtlen híreket közölnek. Értesüléseiket abban foglalják össze, hogy

Tovább olvasom »

PESTI NAPLÓ – 1920.03.05.

(Saját tudósitónktól.) A Hungária szállóbeli lakásán kerestük fel dr. Csengery János kolozsvári egyetemi tanárt, az erdélyi közélet egyik legkimagaslóbb alakját, hogy néhány uj adatot tudjunk meg a megszállott Kolozsvárról és a kiüldözött egyetem viszonyairól.

Tovább olvasom »

AZ UJSÁG – 1920.03.03.

Az amerikai magyarok helyzete. (Ezerötszázmillió dollárra becsülhető a vagyonuk. — Nagy tömegben jönnek a z óhazába. — Kiss Emil amerikai bankár Budapesten. — Martin Himler a magyarok helyzetéről.) — Az újság tudósítójától —

Tovább olvasom »

NÉPSZAVA – 1920.03.02.

Horthy fővezért 131 szavazattal Kormányzóvá választották.
A nemzetgyülés hétfői ülése. – Ki lesz az új miniszterelnök? – Az új kormány megalakításának kérdése. – Törvény a kormányzóválasztásról.

Tovább olvasom »

AZ UJSÁG – 1920.03.03.

XVIII. évf. 54.sz. 1920.03.03. p.3.

Az amerikai magyarok helyzete.

(Ezerötszázmillió dollárra becsülhető a vagyonuk. — Nagy tömegben jönnek az óhazába. — Kiss Emil amerikai bankár Budapesten. — Martin Himler a magyarok helyzetéről.)
Az újság tudósítójától

Az amerikai magyarság két kiváló és agilis tagja érkezett az utóbbi időben Budapestre, hogy körülnézzen az óhazában. Rövid idővel ezelőtt érkezett Budapestre Martin Himler, a Magyar Bányujság szerkesztője és a Himler State Bank elnöke. A legutolsó napokban jött meg a fővárosba Kiss Emil, a hasonló nevü amerikai magyar bankház főnöke. Kiss Emil mint az amerikai magyarok jótékony egyesületeinek megbizottja jött a fővárosba. Csak kevesen tudják, hogy a Hoover-akczió költségeit az amerikai magyarság fedezte. Sok millió koronát adtak erre a czélra az ujhazába kivándorolt véreink. Hogy csak egy adatot mondjunk, czipőre 15.000 dollárt hozott magával Kiss Emil, de a gyűjtések végeredménye előreláthatólag eléri az 50.000 dollárt is. Alkalmunk volt ma beszélni Martin Himlerrel, a ki — noha hosszu ideje van kint az Egyesült-Államokban — folyékonyan és hibátlanul beszél magyarul. Rendkívül érdekes adataiból itt közöljük a következőket:

— Számításom szerint egész Magyarország területéről kb. 1 millió ember élhet kint az Egyesült-Államokban. Ezek közül magyar anyanyelvü lehet 400—450.000. A magyarok főleg Newyorkban, azután a keleti és a középállamokban élnek, helyzetük nagyon jónak mondható. A munkások 150—250 dollárt keresnek havonta, de a bányászok ennél jóval nagyobb összeget, még 300 dollárt is megkeresnek. Az összes kivándoroltakból kb. 200.000-re becsülöm azokat, a kik mint bányászok keresik meg a kenyerüket. Kb. 10—15.000 ember dolgozik az ólom- és rézbányákban. Alapul véve azt, hogy mindegyikük legalább is 1500 dollár értékkel, vagy vagyontárgygyal rendelkezik, az összes kivándoroltak vagyonát hozzávetőleg 1500 millió dollárra becsülöm. Az állami életben is vannak magyarok, a kik vezetőszerepet játszanak. Tudok kb. 30 milliomos magyar vállalkozóról, vagy gyárosról. Általában igen sok a tehetős köztük. Kiválóak az amerikai magyarok még a kereskedelemben is és a farmgazdálkodásban. Néhányan a kommunizmus miatt nem jöttek haza és ott vásároltak farmot, a mi már végleges letelepedést jelent. Ennek daczára maximálisan 70 százalékra, tehát legfeljebb 700.000 emberre becsülöm azoknak számát, a kik vissza akarnak jönni. Az amerikai magyar munkás müvelt, csiszolt, szorgalmas ember, jól él odakint, hogy egyebet ne mondjak, több lapot járat, hangszert játszik és mindegyiknek megvan á vasárnapi selyem inge. Van megtakarított pénze is, de fő gondja és fő vágya, hogy hazájának segítségére lehessen.

A magyar közvéleményt bizonyára érdekelni fogja az is, hogy pld. Centucyban, Nyugat-Virginiában, egy az amerikai viszonyokhoz képest is nagyméretű szénbánya 1700 magyar bányamunkás tulajdona. Ez az üzem igen kedvezően prosperál és a magyar bányamunkások szépen keresnek is. Az ő megbízásukból most a szükebb Magyarországon szénbányát akarok venni. Azok, a kik nem akarnak hazajönni, legalább a pénzüket akarják magyar vállalkozásokba fektetni. Olvasták, hogy olaszok, francziák érdeklődnek magyar vállalkozások iránt és ezt megelőzően akarnak magyar vállalatoknál érdekeltségeket szerezni. Ha a háboru Magyarországra rosszul is végződött, annyi eredménye lesz, hogy az amerikai magyarokat, és az óhazát olyan szoros kapcsolatba fogja hozni, mint a minőbe különben talán aligha kerültek volna. Mindenesetre a legfontosabb, hogy ha aktuális lesz a magyar külképviselet kérdésé, oda megfelelő jártasságú embert küldjön ki a kormány. Főleg olyan képviselő küldetése volna kivánatos, a kit az amerikai magyarok már régebben ismernek. Hogy a lelkiéletükről és felfogásukról is beszéljek, a magyarok irredenták és törhetetlenül biznak az óhaza jobb jövőjében. Lényeges erőforrása lesz az óhazának, ha megfelelő kapcsolat létrejön az amerikai magyarsággal.

A háboru befejezését követőleg mindenféle korlátozást beszüntettek Amerikában. Csak bevándorolni nem lehet. Vannak törvényjavaslatok, a melyek 3-5 évig akarják korlátozni a bevándorlást. Igy azok, a kik hazajönnek, nagy áldozatot hoznak, mert vissza nem mehetnek, sőt erre vonatkozólag nyilatkozatot is kell aláírni. Tekintve tehát a visszavándorlók nagy koczkázatát, mindenképpen fontos, hogy róluk a kormány és a hatósági közegek a legsziveseben gondoskodjanak. Hogy ez eddig még nem történt meg a teljes mértékben, azt az ország szomorú helyzetének kell tulajdonitani. Visszavándorlókkal tele van a newyorki kivándorlóház. A mig Budapestre jöttem, körülbelül 50— 60.000 ember jött már haza Magyarországba. A legtöbb visszavándorló második osztályon jön. Inkább Trieszt felé, a felvidékiek viszont Fracziaországon át jönnek.

Meg kell jegyeznem még, hogy az utolsó években a háboru daczára az amerikai magyarság életszínvonala nagyon emelkedett. Munkásházaik vannak, nagy müveltségre tettek szert és szivósan dolgoznak. Kulturéletükre jellemző, hogy hatvan magyar újság jelenik meg, a magyar egyházak száma 5—600, a segélyezési egyesületek száma pedig 2500. A verhovai egyesület például 100.000 dollárt gyűjtött jótékony czélra, általam is egy millió koronát küldtek mindenféle jótékony czélokra. A Hoover-akczióra az amerikai magyarság egy millió dollárt garantált és eddig 300.000 dollárt át is utalt. Nagyon sok azoknak a száma is, a kik rokonaikat hazahozatják Szibériából. Nagyon természetes, hogy a mennyiben nagy tömegekben jön haza az amerikai magyarság, az amerikai segítőegyesületek az óhazában is megtelepednek.