Trianon 100

BUDAPESTI HIRLAP – 1920.11.24.

A bécsi kommunista sajtó nemrég világgá kürtölte, hogy a Nagyváradon, halálra itélt Csécsi Nagy Imre huszárezredes fiai, hogy boszut álljanak édesapjuk elitéléséért, a Margit-köruti fogház előtt többed magukkal megtámadtak egy Morár Teofil nevű budapesti román orvostanhallgatót, a kit embertelenül megkinoztak s végül holttestét a Dunába dobták. Nem beszélve arról, hogy az egész hir szemen szedett koholmány, mert ez az orvostanhallgató ma is a legnagyobb nyugalomban él Budapesten, mi eddig fölöslegesnek tartottuk, hogy a külföldet ellenségeink ez ujabb rágalmáról fölvilágositsuk.

Tovább olvasom »

SZÉKELY NÉP – 1920.11.17.

Averescu a parlament megnyitásán már ujjászervezett kabinetjének élén kiván megjelenni. Egyelőre még csak kombinációk vannak a választásokról, de erősen tartja magát az a hir, hogy Erdély, Bukovina és Besszarábia még csak tárcanélküli miniszterek utján sem jut képviselethez a kormányban. A politikai helyzet jellemzéséül itt közöljük a „Dimineaţa” cikkét, melynek állásfoglalása a tárcanélküli miniszterségek kérdésében a román politika széles köreiben talál visszhangra.

Tovább olvasom »

ELLENZÉK – 1920.11.10.

Erdély magyar irodalmi élete, amely az imperium átvétele után kis időre a tájékozatlanság érzetével megtorpanni látszott, hamarosan felismerte azokat a szempontokat, amelyeknek irányitani kell őt jövő müködésében. A helyzet felismeréséből következett az is, hogy a magyar irodalom itt ujra friss erővel bontakozni kezdett. Folyóiratok indultak meg, melyek mindegyike a magyar kultura zászlaját lobogtatta. Különböző utakon próbálták ezt elérni, de szándékuk tisztaságát senkisem vonhatta kétségbe.

Tovább olvasom »

FRISS UJSÁG – 1920.11.05

A La Croix cimü lap „Levél Szlovákiából” cimmel cikket közöl, amely többek között igy szól: A csehek nem tudták saját nemzeti ösztönüket fékezni; két-három hónappal ez elfoglalás után már elkezdödött a reakció. Ez időtől kezdve a tótok és rutének a csehek ellen oly gyülölettel és megvetéssel viseltetnek mely ezelőtt elképzelhetetlen volt egy ilyen jámbor és békeszerető népnél.

Tovább olvasom »

UJ-SOMOGY – 1920.10.30.

II. évf. 248. sz., 1920.10.30. p.1. „Mindent a hazáért!” („Sve za domovinu!”) Irta egy zágrábi magyarbarát, vezető horvát politikus.Az „Uj-Somogy” részére fordította : Wagner József.

Tovább olvasom »

AZ EST – 1920.10.23.

Az entente-hatalmak azt a felszólítást intézték a magyar kormányhoz, hogy a trianoni békének még ez év november 1-ig történő ratifikálásáról gondoskodjék. Erről a fordulatról és a ratifikálás körülményeiről: gróf Teleki Pál miniszterelnök a következőkben volt szives tájékoztatni munkatársunkat:

Tovább olvasom »

NÉPSZAVA – 1920.03.02.

XLVIII. évf. 53.sz. 1920.03.02. (kedd) pp. 2-3.

Kormányzóválasztás.

Horthy fővezért 131 szavazattal Kormányzóvá választották.

A nemzetgyülés hétfői ülése. – Ki lesz az új miniszterelnök? – Az új kormány megalakításának kérdése. – Törvény a kormányzóválasztásról.

A nemzetgyülés hétfői ülése Horthy Miklós fővezér személyében megválasztotta az ország kormányzóját s ezzel a ténnyel ideiglenes államfőt adott az országnak. A nemzetgyülésnek erre az ünnepi aktusára nagyszámu ünneplö közönség töltötte meg az ülésterem karzatait, amelyeken a külföldi katonai missziók, követségek és konzulátusok képviselői is megjelentek.

Nagyszámu kiváncsi gyült egybe az Országház-terén is, ahol egyébként diszruhás rendőrcsapatok és tiszti őrjáratok ügyeltek a rendre. Rakovszky István elnök ½ 11 órakor nyitotta meg a nemzetgyülés ülését és a mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bejelentette, hogy napirend szerint az ország kormányzójának titkos szavazással való megválasztása következik. Mintegy tiz percig tartott a szavazás, ezután a szavazatok összeszámlálása következett. A szavazatok összeszámolása után Rakovszky elnök kihirdette az eredményt, amely szerint a leadott 141 szavazat közül 131 szavazat Horthy Miklós fővezérre esett. (A képviselők fölállanak és percekig tapsolnak és éljeneznek.) Gróf Apponyi Albertre esett 7 szavazat, egy szavazólap üres volt és két szavazat megoszlott. Ennek alapján, mondotta az elnök,

Horthy Miklóst Magyarország kormányzójának jelentem ki.

Ezután azt javasolta, hogy a nemzetgyülés küldjön ki bizottságot, hogy a megválasztott kormányzót a törvényes eskü letételére fölkérje. A bizottság elnökévé Prohászka Ottokárt, tagjaivá pedig Gyömörey György, Patacsi Dénes, Szijj György és Ugron Gábor képviselőket ajánlotta az elnök. A Ház ehhez hozzájárult. Ekkor az elnök fölkérte a bizottságot, hogy a kormányzót hivják meg az ülésre. Majd fölhivta azokat a bizottsági tagokat, akik esküjüket még nem tették le, hogy a házszabályokban előirt esküt tegyék le. Miután ez megtörtént, az elnök fölfüggesztette az ülést.

Mintegy negyedóra mulva a kormányzó a bizottság kiséretében megjelent a Ház elnöki fogadótermében, ahol a kormány tagjaival rövid tanácskozást folytatott. Itt Huszár miniszterelnök üdvözölte a kormányzót, aki rövid beszédben mondott köszönetet. Közben Rakovszky elnök ujból megnyitotta az ülést.

-Az ülést megnyitom, – mondotta. – A kormányzó ur le fogja tenni az esküt. Pár perc multán a folyosóról éljenzés hangzott be. Horthy kormányzó jött a folyosón végig, majd a háznagy vezetésével bevonult az ülésterembe. A nemzetgyülés tagjai és a karzatok közönsége fölállt, tapsolva és éljenezve fogadta a kormányzót, aki a tengernagyi diszruhában az ülésterem közepén az elnöki emelvénnyel szembefordulva állott meg.

– Kormányzó ur! – szólt az elnök. – Magyarország nemzetgyülése Magyarország kormányzójává választotta meg. Kérdezem, el méltóztatik-e fogadni Magyarország kormányzói tisztét!

A kormányzó igy válaszolt: – Magyarország kormányzói tisztét elfogadom.

A képviselők hangos éljenzésben törtek ki, majd az elnök az éljenzés végeztével igy szólott: – Ez alkalomból a magyar nemzetgyülés legszivélyesebb üdvözletét tolmácsolom kormányzó urnak és fölkérem, hogy az esküt tenni méltóztassék.

A jegyző az előadói székből olvasta az eskümintát, amelynek szövegét a kormányzó esküre emelt kézzel mondatonként hangosan utána mondta.

Rakovszky elnök: Az eskü letétetett.

A képviselők ekkor ismét percekig tartó éljenzésben törtek ki, majd fölhangzott a Himnusz. A Himnusz eléneklése után Horthy Miklós kormányzó meghajolt az ülésterem előtt és kiment a teremből az egész Ház éljenzése közben.

Ekkor az elnök az ülést öt percre fölfüggesztette, majd szünet után

Huszár Károly miniszterelnök bejelentette a kormány lemondását.

Az ideiglenes kormány, mondotta, hivatását betöltötte. Van szerencsém a nemzetgyülésnek bejelenteni, hogy ezentul egyetlenegy aktus van még hátra, amit el kell végeznünk: az imént lefolyt kormányzóválasztás törvénybeiktatása. Van szerencsém erre vonatkozóan beterjeszteni a törvényjavaslatot, kérem sürgős tárgyalás végett a közjogi bizottsághoz utasitani. Egyuttal van szerencsém bejelenteni, hogy a minisztertanács elhatározta a kormány lemondását. A kormányzó az ügyek vitelével megbizta a kormányt. Mindaddig hivatalunkban fogunk maradni, amig a politikai válság meg nem oldódik és a felelős kormány be nem mutatkozik.

A miniszterelnök fölszólalása után a Ház kimondotta, hogy a miniszterelnök által beterjesztett javaslatot sürgős letárgyalás és jelentéstétel végett a közjogi bizottsághoz utasitja.

A kormányzó megválasztásáról szólótörvényjavaslat

a következő:
A nemzetgyülés méltányolván azokat a nagy érdemeket, amelyeket nagybányai Horthy Miklós ur, volt cs. és kir. altengernagy, a magyar nemzeti hadsereg fövezére, a II. osztályu katonai érdemkereszt tulajdonosa, a Lipótrend és a III. osztályu vaskoronarend lovagja, a III. osztályu katonai érdemkereszt a bronz katonai érdemérem, a Károly-csapatkereszt és a sebesülési érem tulajdonosa, a háboru nehéz küzdelmei között, a haza védelmében, majd a nemzeti hadsereg megszervezésével a belső rend és biztonság helyreállításában és föntartásában és így a pusztulás és végenyészet szélére jutott ország megmentésében szerzett s áthatva attól a bizalomtól, hogy a nemzetet sulyos megpróbáltatások között a nemzetgyüléssel egyetértésben az alkotmányosság ösvényén megerősödés, fejlődés felé fogja vezetni, őt titkos szavazással 141 szavazatból 131 szavazattal Magyarország kormányzójává választotta s miután Horthy Miklós ur a kormányzói esküt a nemzetgyülés ünnepélyes ülésében 1920. évi március hó 1. napján letette, a nemzetgyülés őt a kormányzói tisztbe beiktatta. Ennélfogva a nemzetgyülés a következőképen határozott:

  1. §. A nemzetgyülés nagybányai Horthy Miklós urnak Magyarország kormányzójává történt megválasztását ezennel törvénybe iktatja.
  2. §. A nemzetgyülés a főméltóságu kormányzó ur részére évi 3 millió korona tiszteletdijat állapit meg.
  3. §. Ez a törvény kihirdetésének napján azonnal életbe lép.

A jegyzőkönyv fölolvasása után az elnök az ülést berekesztette. – A nemzetgyülés közjogi bizottsága hétfő délutáni ülésén a törvényjavaslatot elfogadta, a nemzetgyülés pedig kedden délelőtt tárgyalja.

Az uj kormány megalakitásának kérdése.

A kormányzó megválasztásával időszerüvé lett annak a régen tárgyalt kérdésnek a megoldása, hogy kikből álljon a kormány, amelyet most már a kormányzó fog kinevezni.
A két többségi párt nem tudott sem a miniszterelnöki állást, sem pedig a különböző tárcákat illetően megegyezni. Még a számarány kérdését sem tartják tisztázottnak. A keresztény nemzeti egyesülés pártjában utalnak arra, hogy a kisgazdapártból legutóbb történt kiválással ez a párt kisebbséggé lett. A többség kérdésének ez az elintézetlen mivolta hozta fölszinre azt a kombinációt, hogy pártonkivüli politikust, például vagy gróf Teleki Pált, vagy Ráday Gedeont, vagy pedig gróf Andrássy Gyulát teszik meg miniszterelnöknek. Ugy látszik azonban, hogy ezt a kombinációt egyik párt sem fogadja el. A keresztény nemzeti egyesülés pártja azt kívánja, hogy Haller István legyem a miniszterelnök. Az egyes miniszteri tárcákra vonatkozóan ez a párt nem foglal állást, hanem a dezignálandó miniszterelnökkel való tárgyalásokra bizza ennek eldöntését.

A kisgazdapárt viszont a miniszterelnök személyének kérdésére nem fektet nagy sulyt. Bubinek Gyulát tartják ugyan az egyetlen számbavehető jelöltnek, de az, amihez főképen ragaszkodnak, az a követelésük, hogy hat miniszteri tárca jusson nekik és pedig a belügyi tárca, amelyet Meskó Zoltánnal akarnak betölteni, a földmivelésügyi, amely megmaradna Rubinek Gyulának, a közélelmezési nagyatádi Szabó Istvánnal, a kisgazdaminiszterség sokorópátkai Szabó Istvánnal és a pénzügyminiszterség báró Korányival az élén. Ugyancsak maguknak kivánják az igazságügyi tárcát. Erre két jelöltjük van és pedig Ferdinándy Gyula és Kovács J. István. A párt államtitkárjelöltjei a következők: kultuszállamtitkár Kovács J. István, amennyiben nem lehetne igazságügyminiszter, vagy Buday Barna, népjóléti államtitkár Barla-Szabó József, igazságügyi államtitkár Wagner Károly, kereskedelemügyi államtitkár Reök Iván. Államtitkári állásokra jelölik még iklódi Szabó Jánost, Ruppert Rezsőt és Schandl Károlyt.