45. sz. 1920.02.21. p.4.
Benes — a sanda mészáros
A magyaroknak szól, hogy Párisban is értsék
A cseh nemzetgyűlés mai ülésén Dula képviselő és társai interpellációt intéztek a külügyminiszterhez arról, hogy minő stádiumban van a magyarokkal való béketárgyalás és mikép igyekszik a miniszter és a cseh békedelegáció megóvni a cseh köztársaság érdekeit a magyar propagandával szemben.
Dr. Benes külügyminiszter elmondta, hogy a Szent István koronája egykori területének előkelő uralkodóosztályai által képviselt magyar népet az összes szövetségesek egyértelműen a legfőbb bünsegédnek, ha nem is főbünösnek mondották ki.
Az egész világ felfogta, hogy valójában a háborút sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő. (?!) A miniszter azt hiszi, hogy ezt a történelem igazolni fogja. Ma, amikor már nem lehet a megtörtént dolgokat megváltoztatni, szükséges, hogy a magyar nép és különösen annak demokratikus rétegei tisztán lássák a háború előtti helyzetet, a háború során történt eseményeket és azt a büntetést, amely azoknak elkerülhetetlen következménye. A miniszter megállapítja, hogy különösen az a magyar propaganda, amelyet ma folytatnak, ugy a szövetségesek országaiban, mint egyes semleges államokban, ugyanazokat az irányzatokat és célokat szolgálja, mint a háború előtt és a háború folyamán a tót néppel szemben követett egész propaganda és az egész magyar politika. A miniszter határozottan megállapítja, hogy a tótföldi magyaroknak egyáltalán nincs okuk panaszra.
A magyar lakosságnak, amely a Tótföldön nagy előjogokkal birt, az átalakulás után is meghagyták minden jogát. Megállapítja továbbá a miniszter, hogy a magyar kormány a csehekkel szemben nem járt el loyálisan, mikor Csehország és Magyarország közt a határ meg van állapítva, mikor kötelezettséget vállalt, hogy mindazt, ami a béke aláírásáig történt, mindenben respektálni fogják és mert ezenkívül olyan cselekményeket követett el, amelyek ellenkeznek az elvállalt kötelezettségekkel és amelyeket illoyálisnak lehet mondani. A cseh kormánynak bizonyítékok vannak a kezében arra, hogy úgynevezett tót légiót állítottak fel. A cseh kormány hajlandó és hajlandó is marad Budapesttel megállapodásra lépni, ha a magyarok elismerik és aláírják a párisi békét.
A miniszter ezután szembeszállott a magyar békedelegáció Parisban előadott statisztikai adataival, és megállapítja, hogy az az állitás, hogy a Tótföldön egymillió magyar ember él, teljesen téves. A miniszter hangsúlyozza, hogy a párisi béketárgyalásokon a csehek is fájó áldozatot hoztak és hogy több mint 500.000 tót testvérünk marad magyar területen. Ezzel a magyar lakosságban, való veszteséget a tót lakosság elvesztése nagyjában, ha nem is egészen, kiegyenlíti.
Beszéde további során kijelentette a miniszter, hogy a háboru bebizonyitotta, hogy a természetes határok kérdése egyáltalán nem döntő. (?) Egész csomó állam van, amelynek nincs természetes határa, de nem is lehet és mégis igen jól megél. A magyar kormánynak a követelésével szemben, hogy a Magyarországtól elszakítandó területen népszavazást rendezzenek, kijelenti a miniszter, hogy ennek a követelésnek csak az a célja, hogy zavart, bizonytalanságot, visszavonást és anarchiát okozzon egész Középeurópában, különösen pedig a cseh köztársaságban, Jugoszláviában és Romániában. A magyarok azt hiszik, hogy ezzel fokozzák a nemzeti helyzet mai bizonytalanságát, ezzel javítanak a magyarok helyzetén és esetleges válság esetén az uj népszavazási agitáció általános katasztrófára vezethet. Ezt a taktikázást nyilvánosan le kell lepleznünk és határozottan vissza kell utasítanunk. Békét, nyugalmat, rendet és konszolidációt akarunk úgy nálunk, mint a szomszédos országokban
A magyar propagandának azt a követelését, hogy Pozsony városa Magyarországé legyen, a miniszter nyomatékkal visszautasítja, hangsúlyozva, hogy Pozsony nem magyar város, sohasem is volt az és hogy ott csak jelentéktelen magyar kisebbség él. A magyarokkal való tárgyalások miatt szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a csehek, amint azt már gyakran hangsúlyozták, a külügyekben békeszerető politikát követnek és hogy ilyen politikát akarnak követni a jövőben a magyarokkal szemben is. A cseh kormány hajlandó a magyarokkal minden olyan kérdésben, amelynek megoldását a jó szomszédság kívánhatja, megállapodásra törekedni.
Beszéde végére a miniszter a tót klubhoz tartozó képviselők kérdésére felelve, a magyar szomszédokkal szemben követendő jövendő politikájára nézve kijelentette, hogy a kormány középeurópai béke és újjáépítési politikát akar követni, éppúgy, amint azt összes szövetségeseivel egyetértve Oroszországgal szemben tette és örömmel állapitja meg, hogy a kormány ugy ebben a kérdésben, mint minden más ügyben, lényegileg mindig nagy szövetségeseivel összhangban állott. Ezt a lojális szövetséges politikát, mondotta végül a miniszter, fogjuk szövetségeseinkkel együtt jövőre is követni a magyarokkal szemben.