AZ EST – 1920.03.24.

Nem mondunk le a népszavazásról. A nemzetiségi miniszter nyilatkozata. Az Est tudósitójától: Felkerestük dr. Bleyer Jakabot, a nemzetiségi kisebbségek miniszterét, aki a nyugat-magyarországi ujabb eseményekről a következőket mondotta nekünk:

Tovább olvasom »

PESTI HIRLAP – 1920.03.17.

Hetekkel ezelőtt mikor a pesti nyomor jelenségei egyre szomorubban nyilvánultak meg, József Ferenc főherceg elhatározta, hogy megmozgatja a társadalmat és akciót indit Budapest éhező szegényeinek fölsegítésére. Az akció gyors lendülettel valósult meg, már szinte az elhatározást követő órában több millió állott rendelkezésre és pár nap multán óriási arányokban indul meg Budapest szegényeinek élelmezése. Ma már kilencezer ember kap két közkonyháról olcsó ebédet.

Tovább olvasom »

MAGYAR JÖVŐ – 1920.03.12.

Mi történt a külügyminiszterek londoni értekezletén?
Neuilly, március 11. (Szikratávirat)
Francia és angol lapok a külügyminiszterek legutóbbi londoni tanácskozásával kapcsolatban a magyar ellenjavaslatok sorsáról kedvezőtlen híreket közölnek. Értesüléseiket abban foglalják össze, hogy

Tovább olvasom »

PESTI NAPLÓ – 1920.03.05.

(Saját tudósitónktól.) A Hungária szállóbeli lakásán kerestük fel dr. Csengery János kolozsvári egyetemi tanárt, az erdélyi közélet egyik legkimagaslóbb alakját, hogy néhány uj adatot tudjunk meg a megszállott Kolozsvárról és a kiüldözött egyetem viszonyairól.

Tovább olvasom »

AZ UJSÁG – 1920.03.03.

Az amerikai magyarok helyzete. (Ezerötszázmillió dollárra becsülhető a vagyonuk. — Nagy tömegben jönnek a z óhazába. — Kiss Emil amerikai bankár Budapesten. — Martin Himler a magyarok helyzetéről.) — Az újság tudósítójától —

Tovább olvasom »

NÉPSZAVA – 1920.03.02.

Horthy fővezért 131 szavazattal Kormányzóvá választották.
A nemzetgyülés hétfői ülése. – Ki lesz az új miniszterelnök? – Az új kormány megalakításának kérdése. – Törvény a kormányzóválasztásról.

Tovább olvasom »

PESTI NAPLÓ – 1920.02.21.

45. sz. 1920.02.21. p.4.

Benes — a sanda mészáros

A magyaroknak szól, hogy Párisban is értsék

A cseh nemzetgyűlés mai ülésén Dula képviselő és társai interpellációt intéztek a külügyminiszterhez arról, hogy minő stádiumban van a magyarokkal való béketárgyalás és mikép igyekszik a miniszter és a cseh békedelegáció megóvni a cseh köztársaság érdekeit a magyar propagandával szemben.

Dr. Benes külügyminiszter elmondta, hogy a Szent István koronája egykori területének előkelő uralkodóosztályai által képviselt magyar népet az összes szövetségesek egyértelműen a legfőbb bünsegédnek, ha nem is főbünösnek mondották ki.

Az egész világ felfogta, hogy valójában a háborút sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő. (?!) A miniszter azt hiszi, hogy ezt a történelem igazolni fogja. Ma, amikor már nem lehet a megtörtént dolgokat megváltoztatni, szükséges, hogy a magyar nép és különösen annak demokratikus rétegei tisztán lássák a háború előtti helyzetet, a háború során történt eseményeket és azt a büntetést, amely azoknak elkerülhetetlen következménye. A miniszter megállapítja, hogy különösen az a magyar propaganda, amelyet ma folytatnak, ugy a szövetségesek országaiban, mint egyes semleges államokban, ugyanazokat az irányzatokat és célokat szolgálja, mint a háború előtt és a háború folyamán a tót néppel szemben követett egész propaganda és az egész magyar politika. A miniszter határozottan megállapítja, hogy a tótföldi magyaroknak egyáltalán nincs okuk panaszra.

A magyar lakosságnak, amely a Tótföldön nagy előjogokkal birt, az átalakulás után is meghagyták minden jogát. Megállapítja továbbá a miniszter, hogy a magyar kormány a csehekkel szemben nem járt el loyálisan, mikor Csehország és Magyarország közt a határ meg van állapítva, mikor kötelezettséget vállalt, hogy mindazt, ami a béke aláírásáig történt, mindenben respektálni fogják és mert ezenkívül olyan cselekményeket követett el, amelyek ellenkeznek az elvállalt kötelezettségekkel és amelyeket illoyálisnak lehet mondani. A cseh kormánynak bizonyítékok vannak a kezében arra, hogy úgynevezett tót légiót állítottak fel. A cseh kormány hajlandó és hajlandó is marad Budapesttel megállapodásra lépni, ha a magyarok elismerik és aláírják a párisi békét.

A miniszter ezután szembeszállott a magyar békedelegáció Parisban előadott statisztikai adataival, és megállapítja, hogy az az állitás, hogy a Tótföldön egymillió magyar ember él, teljesen téves. A miniszter hangsúlyozza, hogy a párisi béketárgyalásokon a csehek is fájó áldozatot hoztak és hogy több mint 500.000 tót testvérünk marad magyar területen. Ezzel a magyar lakosságban, való veszteséget a tót lakosság elvesztése nagyjában, ha nem is egészen, kiegyenlíti.

Beszéde további során kijelentette a miniszter, hogy a háboru bebizonyitotta, hogy a természetes határok kérdése egyáltalán nem döntő. (?) Egész csomó állam van, amelynek nincs természetes határa, de nem is lehet és mégis igen jól megél. A magyar kormánynak a követelésével szemben, hogy a Magyarországtól elszakítandó területen népszavazást rendezzenek, kijelenti a miniszter, hogy ennek a követelésnek csak az a célja, hogy zavart, bizonytalanságot, visszavonást és anarchiát okozzon egész Középeurópában, különösen pedig a cseh köztársaságban, Jugoszláviában és Romániában. A magyarok azt hiszik, hogy ezzel fokozzák a nemzeti helyzet mai bizonytalanságát, ezzel javítanak a magyarok helyzetén és esetleges válság esetén az uj népszavazási agitáció általános katasztrófára vezethet. Ezt a taktikázást nyilvánosan le kell lepleznünk és határozottan vissza kell utasítanunk. Békét, nyugalmat, rendet és konszolidációt akarunk úgy nálunk, mint a szomszédos országokban

A magyar propagandának azt a követelését, hogy Pozsony városa Magyarországé legyen, a miniszter nyomatékkal visszautasítja, hangsúlyozva, hogy Pozsony nem magyar város, sohasem is volt az és hogy ott csak jelentéktelen magyar kisebbség él. A magyarokkal való tárgyalások miatt szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a csehek, amint azt már gyakran hangsúlyozták, a külügyekben békeszerető politikát követnek és hogy ilyen politikát akarnak követni a jövőben a magyarokkal szemben is. A cseh kormány hajlandó a magyarokkal minden olyan kérdésben, amelynek megoldását a jó szomszédság kívánhatja, megállapodásra törekedni.

Beszéde végére a miniszter a tót klubhoz tartozó képviselők kérdésére felelve, a magyar szomszédokkal szemben követendő jövendő politikájára nézve kijelentette, hogy a kormány középeurópai béke és újjáépítési politikát akar követni, éppúgy, amint azt összes szövetségeseivel egyetértve Oroszországgal szemben tette és örömmel állapitja meg, hogy a kormány ugy ebben a kérdésben, mint minden más ügyben, lényegileg mindig nagy szövetségeseivel összhangban állott. Ezt a lojális szövetséges politikát, mondotta végül a miniszter, fogjuk szövetségeseinkkel együtt jövőre is követni a magyarokkal szemben.