16. sz. p.4.
Apponyi Albert felszólalása
Pártatlan, ellenőrzéssel népszavazást követelt. — Clémenceau ígéretet tett, hogy az előadott érveket lelkiismeretesen megfontolják.
Apponyi Albert gróf péntek délután, a legfelső tanács hozzájárulásával hosszabb beszédet mondott, a melyben történelmi visszapillantás után részletesen ismertette Magyarország jelenlegi helyzetét. Sajnos, e helyütt csak beszédének második részét közölhetjük, mert, mint a Magyar Távirati Iroda közli, a beszéd elejét tartalmazó rádiógram ma estig nem érkezett Budapestre. Apponyi felszólalásának leglényegesebb mozzanata, hogy az igazság megállapításának céljából pártatlan ellenőrzés mellett megtartandó népszavazást követelt. Beszéde végén Apponyi angolra és olaszra fordította a szót és szívből fakadó szónoklatának lendülete láthatóan nagy hatással volt a jelenvoltakra.
Apponyi beszédének második része a félhivatalos közlés szerint a következőképp hangzik:
— Magyarország feldarabolása sem faji szempontból. sem a népek szabadságának szempontjaiból nem helyes, mert csak azt eredményezné, hogy a hegemónia az egvik népfajról a másikra szállna át és pedig arra, a mely nem ért el a kultúrának arra a nagy fokára, mint a magyar. Minek azzal a fikcióval élni, hogy a Magyarországon élő nem magyar anyanyelvű lakosság el akar szakadni az országtól, a midőn az igazságot oly könnyű népszavazással megállapítani. Az igazság megállapításéinak legkitűnőbb eszköze a népszavazás és határozottan követeljük pártatlan ellenőrzés mellett való alkalmazását. Mi belenyugszunk az eredménybe, bárminő legyen is az. Európa újjáépítése és az európai viszonyok megszilárdítása összeférhetetlen Magyarország feldarabolásával. Nem szükséges önök előtt hangsúlyozni azoknak az embereknek végtelen felelősségét, a kik a győzelem folytán az egész világ birái lettek. Be kell látniok, hogy Magyarország szétdarabolása az európai viszonyok konszolidálása helyett még súlyosbítaná a zavaroknak, válságoknak és ellentéteknek azt a korszakát, a melynek önök saját állításuk szerint, nemes lelkűen véget akarnak vetni.
Apponyi azután rámutatott arra a tökéletes földrajzi és gazdasági egységre, a melyet Magyar- ország jelent. Hangoztatta, hogy Magyarország politikai szervezetét ezeréves történelem szentelte meg és természeti törvény spontán és állandó működésének eredménye. Ennek az országnak nyugalma és stabilitása feltétlenül szükséges Európa nyugalmához és stabilitásúhoz. Ha egyedül a nagy elveket és egyetemes érdekeket tekinti, semmit nem talál, a mi Magyarország szétdarabolása mellett szólana, semmit nem talál, a mi ne a leghatározottabban tiltakoznék e szétdarabolás ellen. Európát gazdaságilag újjá kell építeni és a győzők érdeke azonos a legyőzöttek érdekével azon a ponton, hogy a termelő munka feltételeit biztositani kell Európában.
Majd célzás tett azokra a nagy pénzügyi terhekre, a melyeket a békeszerződés Magyarországra ró. Magyarországnak a háború után szerencsétlenségére kél forradalom pusztításait kellett elszenvednie. Mikor a bolsevizmus már négy és fél hónapig marcangolta, akkor még egy kemény megszállást kellett kiállania.
A népszavazásra visszatérve. Apponyi még a következőket mondotta: A népszavazás annál szükségesebb, mert nincsen magyar parlament, a mely az egész nemzet nevében nyilatkozhatnék. Azt mondhatnák. hogy minden teoretikus elvet elsöpör a győzelem döntő ténye. Mi készek vagyunk vereségünknek árát megfizetni, éppen ezért érveinket nem a saját érzelmi világunkból és külön érdekeinkből vesszük. hanem a győztesek gondolati világából, azokból az elvekből és célokból, a melyeket a háború alatt hirdetett, főként azonban abból a gondolatvilágból, a melyet a ma győztes nemzetek történelméből ismerünk. Ne vegyék rossz néven, uraim, ha a hadseregével győző Franciaország, Anglia és Olaszország mögött, hogy csak az európai hatalmakról beszéljek, mi meglátjuk a szilluettjét annak a másik Franciaországnak, a mely minden nemes eszmének apostola volt, annak a másik Angliának, a mely minden szabadságnak anyja volt és annak az Olaszországnak, a mely a renesszansz bölcsője volt, és azt kérjük tőlük, hogy fegyvereiknek dicsőségét a világbéke biztosításának dicsőségével múlják felül.
Miután Apponyi brilliáns és megható beszédének utolsó részét is lefordította angolra, engedelmet kért arra. hogy néhány szót olaszul mondjon el. Miután Clémenceau ebbe beleegyezett, Apponyi tökéletes olaszsággal az olasz nemzethez fordult és arra kérte, hogy Olaszország, a mely mindig barátja volt Magyarországnak és a csatatereken közösön ontott vér kapcsolta Magyarországhoz, tartsa meg jóakaratát régi barátja iránt.
Clémenceau ezeknek a szavaknak franciára fordítását kérte Apponyi azonban félreértette Clémenceaut és feleletként azt mondotta, hogy elsősorban népszavazás és vizsgálóbizottság kiküldését kéri a megszállott területeken elkövetett atrocitások felderítésére, azonban a békeszerződések ellen való kifogások anyaga beszédével nincsen kimerítve és még különböző memorandumokat juttat el a legfőbb tanácshoz. Clémenceau eléggé tapintatosan nem bolygatta tovább ezt a félreértést és a beszéd befejeztével felvetette a kérdést, vajion a legfőbb tanács valamelyik tagja kiván-e megjegyzést tenni?
Lloyd George, aki Apponyi beszéde közben valamit felirt egy papírlapra és azt Clémenceauhoz juttatta el, engedelmet kért arra. hogy egy kérdést intézzen Apponyihoz. Apponyi kezét a füléhez lelte, fölemelkedett és egy széket téve Lloyd George közelébe. az angol miniszerelnök mellé ült, hogy jobban megértse. Lloyd George arra nézve kért felvilágositást. hogy hol van az a három és félmillió tiszta magyar, a kiket a békeszerződés Magyarországtól elszakít. Apponyi örömének adott kifejezést, hogy ezt a kérdést hozzá intézték és kifejtette, hogv e három és félmillió magyar közül két millió közvetlenül összefügg az ország belső részében elhelyezkedett tiszta magyar lakossággal. Ezután Apponvi irattáskájából elővette Magyarország térképét és Lloyd George elé téve az asztalra, miközben az ötöstanács legtöbb tagja körülvette őket. részletes felvilágosítást adott. Llovd George azután külön megköszönte ezeket a magyarázatokat és azokat a felvilágosításokat. a melyeket Apponyi választékos beszédében adott. Különösen gratulált Apponvinak ahhoz a szónoki készségéhez, a mellyel a felvilágosításokat megadta. Apponyi szerényen válaszolt és azt mondotta, hogv szónoki képességét nem kívánja latba vélni, hanem csupán az érveket, és kérte, hogy ez érveket fontolják meg, amiről különben Lloyd George biztosította.
Miután az ötöstanács tagjai és Apponyi visszatértek helyükre. Clémenceau szólalt föl és a következőket mondotta:
— Uraim, a magyar békedelegáció főmegbizottai! Önök. uraim, láthatták, hogy minő figyelemmel kisértük azt az expozét, a melyet önök elénk terjesztettek és biztosítjuk önöket arról, hegy mindazok az érvek, a melyeket az expozé tartalmaz, lelkiismeretes megfontolásban részesülnek. Természetes azonban. hegy nem csupán a most felsorolt pontokat vizsgáljuk meg. hanem föl kell hívnom figyelmüket arra is, hogy önöknek 15 napi határidőt adtunk, a mely alatt önök minden, önök előtt szükségesnek látszó megjegyzést elénk terjeszthetnek. Az önök válaszát ez alatt a határidő alatt elvárjuk.
Apponyi ezután válaszában bejelentene, hogy a magyar béke delegáció a legrövidebb időn belül visszatér Budapestre és ott gondosan meghallgatja a szakértőket, a kik Budapesten voltak kénytelenek maradni. A békedelegáció minden lehetőt meg fog tenni, hogy munkálatait 15 napon belül befejezze.
Ha ez nem sikerülne, már előre kéri az ötöstanács jóakaratát néhány napi késedelem esetén.
Clémenceau tudomásul vette ezt a nyilatkozatot és az ülést berekesztette. A magyar békemegbizottak néhány perccel négy óva. után hagyták el a francia külügyminisztérium épületét.